Az ösztöndíjamnak köszönhetően alkalmam volt felugrani a Tátrára egy telelésre. Az ott tapasztalt élményeimet szeretném megosztani ebben a cikkben.

Az utazásról, szokásomhoz híven, nem szeretnék sokat beszélni, azonban ott is gazdagodtam egy új élménnyel, egy benzinkúton megállva vettem észre, hogy semmi elemózsia nincs nálam, így betérve a boltba megragadta a szemem egy Leberkase nevű ételen, amely tulajdonképpen egy nagy darab lucskos húsnak nézett ki. Nem volt túl bizalomgerjesztő, de úgy voltam vele, hogy kezdjük ezzel az új élmények gyűjtését, és azt kell mondanom, finom volt, semmi panaszom nem lehetett az ízére, nyilvánvalóan a minősége kétséges az ilyeneknek, de éhséget csillapítani tökéletes volt.

És most csukjuk be a szemünket, mint ahogy én tettem a buszon, majd miután kinyitjuk, hirtelen a szlovák hegyekben találjuk magunkat.

Elragadott a táj, hiszen az évben először láttam „igazi” havat, nem azt az egy napig tartó, sáros, lucskos alföldit, hanem igazi, tiszta havat.

Szerencsémre egy nagyon jó hotelben szállásoltak el minket, így a hétórás utazás után egy nagyon jót pihenhettem, izgatottan, hiszen másnap először próbálhattam ki magam a sípályán.

Csukjuk be megint a szemünket és ugorjunk másnapra, amelynek reggelén felkapva a még Szegeden bérelt sífelszerelésemet, megindultunk a síközpontba.

Az első néhány órában estem-keltem, és megtanultam azt, hogy ez a lábat brutálisan megterhelő sport, hiszen olyan helyzetben, olyan mozdulatokra használjuk, amilyenekre általánosságban nem.

Azt kell mondanom, amellett, hogy megterhelő, még kifejezetten nehéz is, nagyon rá kell érezni a mozgásokra, amihez azért néhány napra van szüksége az embernek, de mivel nekem szűkös volt az időm, pár óra után mentem a rendes pályákra, és néhány esés, montázsba illő jelenet után már magabiztosan csúszkáltam.

Másnapra olyan izomlázzal keltem, amit még talán sosem éreztem, konkrétan nehéz volt lábra állnom, de hadd ne panaszkodjak.

A második napot teljesen a wellnessezésnek szenteltem, amire tökéletes volt a hotel, hiszen több mint egy tucat lehetőség volt, szaunák, pezsgőfürdők, panorámamedencék, jeges dézsák vártak. Az egész napomat ezen a részlegen töltöttem, hogy feltöltsem magamat a másnapi síelésre.

Vacsora, alvás, kelés, és megint a pályán találtam magam, s az első két órában úgy éreztem, mintha az első napom lett volna, de később élveztem az egészet.

Egy érdekes dolog, amit elmesélnék, az a nyelvvel kapcsolatos. Fura volt, hogy mivel elég jól beszélem a szerb nyelvet, a körülöttem lévő szlovák emberek társalgásából sokszor kihallottam dolgokat, sőt, a beszélgetésük 30-40 százalékát értelmezni tudtam.

Az árakról csak annyit mondanék, hogy a dolgok szerbiaiakhoz képest drágák, de az EU-s átlaghoz viszonyítva egyáltalán nem.

Szép tájak, pihenés és síelés, ez jellemezte a kirándulásom, és hálás vagyok az életnek, hogy eljuthattam ide is.

Mindenkinek, akinek lehetősége van, ajánlom, hogy menjen Szlovákiába telelni, hiszen kellemes és új élményeket szerezhet, ráadásul olcsóbb a tátrai tea.