A rendszeresség életet ment!

Az előző cikkben a rákos megbetegedések korai felismerésének és a szűrővizsgálatoknak a fontosságát hangsúlyoztuk, de nem szabad szem elől tévesztenünk azokat a tényezőket sem, amelyek hozzásegíthetnek minket a lehető leggyorsabb cselekvéshez már a betegség első, kezdeti tüneteinek a megjelenésekor. Említettük, hogy Szerbiában a mellrák évente 2000 áldozatot követel, ez a szám azonban jelentős mértékben csökkenthető lenne. Bizonyos kutatások eredményei szerint az idejében felfedezett mellrák az esetek 95%-ában gyógyítható, miközben sokak nem bíznak a rendszeres önvizsgálat hatékonyságában és fontosságában, holott ez az egyszerű és gyors metódus a mammográfiai szűrővizsgálattal együtt nagymértékben hozzájárul a betegség korai felismeréséhez és a mielőbbi gyógykezelés megkezdéséhez.

A mellrák az esetek túlnyomó többségében a korai stádiumban nem párosul fájdalommal, a betegeknek mindössze a 10%-a számol be emlőfájdalomról, ami legtöbbször állandó és egyoldali. Mivel tízből kilenc páciensnél az elváltozás fájdalommentes, a korai felismerés a csomó tapintásával, vagyis a rendszeres önvizsgálat során lehetséges. Ezért kiemelkedően fontos, hogy a 20. életéve után minden nő szánjon havonta egyszer öt percet az önvizsgálat elvégzésére.

Az önvizsgálat során rendkívül fontos a rendszeresség, ugyanis nem mindegy, hogy a menstruációs ciklus melyik napján történik a vizsgálat. A ciklus során bekövetkező hormonális változások kihatással vannak a mellekre is, így figyelmet kell fordítani arra, hogy a vizsgálat mindig a ciklusnak ugyanazon a napján történjen, mivel ilyen módon könnyebb az összehasonlítás, és hamar észrevehetők az esetleges elváltozások.

A vizsgálat azzal kezdődik, hogy tükör előtt megvizsgáljuk a melleket: először szemből, leeresztett karral, majd oldalról, és a fej fölé emelt karral. Hasonlítsuk össze a két mell nagyságát, formáját, helyzetét, majd nézzük meg, látunk-e elváltozást, elszíneződést a bőrön. Fontos hangsúlyozni, hogy senkinek sem teljesen szimmetrikus a két melle, a szembetűnő eltérések azonban mindenképpen okot adnak a további szakorvosi vizsgálatok elvégzésére.

A következő lépésben a mellek tapintásos vizsgálata történik. Háton fekve, először tenyérrel, majd ujjbegyekkel tapogassuk meg a melleket a mellbimbótól csigavonalban, majd vízszintes és függőleges irányban is, figyelve arra, hogy találunk-e a normálistól eltérő csomókat, cisztákat. A tapintásos vizsgálatot ajánlott megismételni a fej fölé emelt karral is, szintén háton fekve. A vizsgálat végén fordítsunk figyelmet a mellbimbók ellenőrzésére, és arra is, hogy ürül-e belőlük váladék. Tanácsos a tapintásos vizsgálat folytatása a hónalj irányába is, esetleges csomót keresve.

A melldaganat az esetek csaknem 50%-ában az emlő külső-felső negyedében található, de nem ritka a külső-alsó negyedben, illetve a belső félben sem. Kiemelkedően fontos hangsúlyozni, hogy az emlőben tapintott csomók jelentős hányada jóindulatú, és nem ad okot aggodalomra. A várandósság és a szoptatás ideje alatt szinte kivétel nélkül minden nőnél megjelennek kisebb-nagyobb jóindulatú csomók a mellben. Ezek megkülönböztetése a rosszindulatú daganatoktól kizárólag szakorvos feladata.

Összegzésképpen: „Mellrák után is van élet! Törődj magaddal!” – hangzik számos, mellrákkal küzdő nőket egybegyűjtő és támogató egyesület és szervezet mottója. Valóban érdemes fontolóra venni, vajon megéri-e havonta öt percet önvizsgálatra fordítani, és idejében szakorvos véleményét kérni az esetleges elváltozásokkal kapcsolatban... Dönts helyesen!