Éltető álom...
Az elegendő és megfelelő minőségű alvás az emberi szervezet működésének elengedhetetlen feltétele. A Nemzeti Alvásalapítvány (National Sleep Foundation) felmérése alapján a serdülőkorban levő fiatalok alvásigénye napi 9 óra, a felnőtteknek pedig napi 7–9 óra alvásra van szükségük. Az életkor előrehaladtával az alvásigény és az alvással töltött órák száma fokozatosan csökken. Számos kutatás bizonyítja, hogy a napi 6 óránál kevesebb alvás a szellemi és fizikai teljesítőképesség gyengüléséhez és különféle nehézségekhez vezet a mindennapi teendők végzése során. Bizonyított tény, hogy a munkahelyen és a közlekedésben bekövetkezett balesetek jelentős százalékának hátterében az alváshiány áll.
A napi ritmus és az alvásigény szabályozásában jelentős szerepet játszik a melatonin nevű hormon. Fény hatására a szervezetben csökken, majd leáll a termelődése, és ez ébredéshez vezet. Fordított esetben viszont, éjszaka, a fény hiányának következtében növekszik a melatonintermelődés, s ez álmosságérzethez, majd alváshoz vezet. Ennek a folyamatnak a módosulása áll számos alvási rendellenesség hátterében, amikor a szervezet belső órája és a külvilág órája nincsenek összhangban (pl. éjjeli műszak, időzónákon keresztüli utazás stb.)
Alváskutatók magyarázata szerint maga az alvás folyamata több alvásciklusból áll, amelyek időtartama egyenként 90–120 perc. Egy alvásciklus pedig további szakaszokra bontható: 4 NREM (Non-Rapid-Eye-Movement – gyors szemmozgás nélküli) és 1 REM (Rapid-Eye-Movement – gyors szemmozgásos) szakaszra. Ezek a szakaszok a szem körüli izmok mozgása alapján kapták az elnevezésüket, mivel az izmok mozgása és tónusa az alvás során szabályszerűen változik. Fontos tudni, hogy a NREM szakaszok alatt történik a szervezet energiájának a megújulása, azaz maga a pihenés, és a REM szakaszban játszódik le az álmokért felelős folyamatok nagy része.
Fontos hangsúlyozni, hogy az elegendő mennyiségű alvás mellett számos más tényező is befolyásolja az alvás minőségét. A nyugodt és pihentető alvást megakadályozó kóros elváltozásokat az orvostudomány két nagy csoportba sorolja: a disszomniák és a paraszomniák csoportjába. A disszomniák elsősorban az alvás mennyiségét érintő problematikákra, a paraszomniák pedig inkább az álom minőségére vonatkoznak, de jól ismert közös tulajdonságuk, hogy jelentős mértékben csökkentik az érintett személy életminőségét.
Fontos tudnunk, hogy a fent említett kóros állapotok ismételt előfordulása esetén mindenképp indokolt szakorvos tanácsát kérni.
