Te is segíthetsz!

Az elsősegélynyújtás célja az életmentés és az egészség további romlásának megállítása vagy lassítása. Ez a feladat a bajbajutott közelében lévő emberekre hárul, akik legtöbbször nem egészségügyi szakemberek, hanem családtagok, barátok, ismerősök. Az elsősegélynyújtó szerepe kulcsfontosságú, mivel az első percekben nyújtott segítség nagyban befolyásolja a további életesélyeket. Az élet szinte minden területén történhetnek balesetek: otthon, közúton, iskolában/munkahelyen, sportolás közben. Az otthoni (háztartási) balesetek a leggyakoribbak, ezek közül is az esés, az áramütés, a forrázás, a mérgezés (például szén-monoxiddal), a félrenyelés (aspiráció). Idősebb korban a különböző krónikus belgyógyászati betegségek miatt fellépő rosszullét során van szükség elsősegélynyújtásra. Egy baleset szinte mindig feszültségérzetet vált ki a jelenlévő emberekben. Több tanulmány is igazolja, hogy minél többen vannak jelen a helyszínen egy utcai balesetnél, rosszullétnél, annál kisebb az elsősegélynyújtás valószínűsége. Ilyen esetekben az emberek egymásra várnak a segítségadásban – ez főként a nagyvárosokra igaz. Az elsősegélynyújtást gátolhatja a félelem érzése, az önbizalom hiánya, a vér látványa, a fertőzésektől való félelem, az elsősegélynyújtási ismeretek hiánya stb.

Mai írásomban a félrenyelésnél, vagyis az azt követő légúti elzáródásnál szükséges elsősegélynyújtás fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Egy banális balesetről van szó, amelynek során a jelenlévő emberek gyors reakciójára van szükség, ellenkező esetben az addig egyébként egészséges ember meghalhat.

Ha valaki félrenyel, az elzáródás lehet részleges vagy teljes. Az idegen test általában ételdarab, amelynek nagy része eljut egészen a hörgőkig, ritkán akad meg a gégében vagy a légcsőben. A nagyméretű idegen testek csak a hangrésig jutnak, mivel ez a legszűkebb része a légzőrendszernek.

A légútelzáródás tipikus tünetei: légzési nehézség, köhögés, cianózis (a bőr kék/lila elszíneződése, ún. szederjesség), légzéskor hallható sípoló hang (részleges elzáródás esetén), riadtság, szapora szívverés.

TEENDŐK

Ha a beteg eszméleténél van, buzdítsuk, hogy köhögjön! Néha ez is elég az idegen test eltávolításához. Ha az erőltetett köhögés eredménytelen, különböző manővereket tudunk alkalmazni.

5 háti ütés – Álljunk a bajbajutott mellé és kissé mögé, majd mondjuk neki, hogy hajoljon előre. Egyik kezünkkel támasszuk meg a mellkasát, majd másik kezünk tenyerével üssünk erőteljesen a lapockák közé. Minden ütés után ellenőrizzük, hogy távozott-e az idegen test.

5 hasi lökés (Heimlich-manőver) – Ha a hátra gyakorolt ütések nem jártak sikerrel, akkor hátulról karoljuk át a mellkas és a köldök közötti részt. Kezünket összekulcsolva, határozott, felfelé irányuló mozdulatokkal gyakoroljunk nyomást a has felső részére, ahol a bordaívek összeérnek.

Ezek a manőverek arra szolgálnak, hogy „mesterséges köhögést” váltsanak ki, vagyis hogy megnöveljék a mellkasüregben/tüdőben lévő nyomást, aminek hatására az idegentest távozni tud a légutakból. Ha még ekkor sem járunk sikerrel, és a beteg még eszméleténél van, ismételjük meg ugyanezeket a technikákat! Ha a beteg elveszti az eszméletét vagy már eszméletlenül találtuk meg, újra kell élesztenünk, és segítséget kell hívnunk. Az újraélesztés alapjairól a következő írásunkban olvashattok.

A légútbiztosításra egyéb lehetőségek is vannak, de azokat már a megérkező szakszemélyzet végzi. Ha az elsősegélynyújtás sikeres volt, vagyis az idegen testet sikerült eltávolítani a fentebb említett manőverek segítségével, és még nem hívtunk mentőt, akkor is orvoshoz kell fordulni. Erre azért van szükség, mert a hasi lökések során belső sérülések keletkezhetnek.

De mi van akkor, ha mi vagyunk az, aki félrenyel, és nincs a közelünkben senki? Próbáljuk megőrizni a nyugalmunkat, és ha lehetséges, hívjuk a mentőket! Hajoljunk előre, erőteljesen köhögjünk, majd végezzük el magunkon a Heimlich-manővert. Tegyük az öklünket a köldök fölé, és hajoljunk át egy kemény felületen (például széktámla, pult), így gyakorolva nyomást az adott területre. De a legfontosabb a megelőzés! Evés közben ne kapkodjunk, kerüljük a vihogást, a sok beszédet, jól rágjunk meg minden falatot! Sportolás, táncolás közben ne rágózzunk!