A fertőző betegségekről általában
A fertőző betegségeket fertőző ágensek (baktérium, vírus, rickettsia, gomba, protozoon, parazita), valamint prionok okozzák. Különböző módon terjedhetnek: emberről emberre, állatról emberre és állatról állatra.
Ezek a betegségek különböző gyakorisággal fordulnak elő. Endémiáról akkor beszélünk, ha egy fertőző betegség egy meghatározott földrajzi területen tartósan jelen van, mint például a malária-endémia Afrikában. Epidémia esetén a fertőző betegség egy adott területen rövid időn belül a megszokottnál nagyobb számban fordul elő. Pandémiának nevezzük, ha a járvány több kontinensen vagy az egész Földön elterjed (történelmünkben jelentős világjárvány volt például a pestis, kolera, fekete himlő).
A fertőző betegségek kialakulásánál több fázist tudunk elkülöníteni. A lappangási idő (inkubáció) a fertőzés pillanatától az első tünetek megjelenése között eltelt idő, ami alatt a fertőző ágens elszaporodik a szervezetünkben. Némely betegségeknél a fertőződött személy már ez idő alatt is képes kórokozókat terjeszteni. A prodromális szakaszban általános tünetek (például gyengeség, láz, izom- és ízületi fájdalom, étvágycsökkenés) jelentkeznek, majd a következő fázisban megjelennek a specifikus, az adott betegségre jellemző klinikai tünetek is. A rekonvaleszcencia időszakában a tünetek fokozatosan enyhülnek. Kedvező esetben a fertőzés gyógyulással végződik. Előfordulhat azonban szövődmények kialakulása is, illetve a betegség krónikus formában folytatódhat, legrosszabb esetben halálos kimenetelű is lehet.
A fertőző betegségek kialakulásához három alapvető tényező szükséges: fertőző forrás, terjedési mód és fogékony szervezet. A fertőzés forrása olyan ember vagy állat, amely a fertőző ágenst hordozza. A terjedési mód lehet levegő, kontaktus, közvetítő eszközök és vektorok útján. A levegőben a kórokozók váladékcseppekhez vagy apró szemcsékhez tapadnak, melyek hosszú ideig a levegőben tartózkodnak, nagy távolságokat megtéve. Ilyen módon terjed például a tuberkulózis. A kontaktus útján történő terjedés lehet direkt, indirekt, illetve cseppfertőzés. Direkt terjedés esetén a kórokozó a fertőző forrásból közvetlenül a fogékony szervezetbe kerül. Így terjednek egyes bőrbetegségek, a nemi úton terjedő betegségek (szifilisz, AIDS), illetve az állatok harapása okozta fertőzések (veszettség). A terjedés indirekt, ha a fertőző ágens élettelen tárgy (használati eszközök) útján jut el a forrástól a fogékony szervezetbe. Ide sorolhatjuk azokat a fertőzéseket is, amelyek fekáliával szennyezett kéz vagy tárgyak révén jönnek létre. Ezeket „piszkos kéz betegségek”-nek nevezzük, és a megelőzésük egyszerű: mossunk kezet! Cseppfertőzés során a tüsszögéssel vagy köhögéssel kis távolságokra eljutó cseppek terjesztik a kórokozókat. Így terjed például a nátha. A közös közvetítőkkel történő terjedés víz, illetve élelmiszerek útján történik. A vektorok olyan ízeltlábúak, amelyek kórokozókat terjesztenek, például egyes fertőzött kullancsok a Lyme-kór kórokozóját hordozzák magukban. A fogékony szervezet olyan szervezet, melynek az adott kórokozó ellen nincs hatékony védekezőképessége.
A kórokozó behatolási kapuja lehet: a légzőrendszer, emésztőrendszer vagy a húgyivarszervek nyálkahártyája, a szem kötőhártyája, a bőr. A sértetlen bőrfelszín megfelelő védelmet nyújt a kórokozók többségével szemben, de a bőrünkön szinte mindig találhatóak mikrosérülések, melyeket a kórokozók behatolási kapunak használnak.
A fertőző betegségek elkerülése érdekében fontos a személyi (például kézmosással, kézfertőtlenítéssel), tárgyi és környezeti higiénia fenntartása. A védőoltások felfedezése után nagyban csökkent egyes betegségek előfordulása, mások (mint például a fekete himlő) teljesen eltűntek. Szerbiában kötelező védőoltást kapunk tuberkulózis (gümőkór), hepatitisz B (májgyulladás), diftéria (torokgyík), tetanusz (merevgörcs), szamárköhögés (pertussis), járványos gyermekbénulás, mumpsz, kanyaró (morbilli), rózsahimlő (rubeola) és a Haemophilus Influenzae baktérium B típusa ellen.
A védőoltásokról részletesebben következő írásunkban olvashattok.
