Esküvő Malajziában

Interjú egy szerencsés világcsavargóval – 2. rész

Egy kedves barátom, Dudás Dominik elhatározta, hogy kétéves külső és belső világjárásra indul. A döntésről, a komfortzónából való kilépés nehézségeiről, döntéseinek indokairól, és arról, hogy mennyit lehet fejlődni és tanulni egy ilyen út során, előző cikkemben számoltam be.

Gyakorló utazóként magam is tapasztaltam, hogy mindig akad olyan ember, akiről soha nem gondoltuk volna, hogy összetalálkozunk, mindig van olyan helyzet, amibe soha nem gondoltuk volna, hogy belekerülünk, és meg kell oldani, legyen szó pozitív, vagy negatív jelenségről. Ezekért a pillanatokért érdemes élni – egy-egy ilyen momentum jelentkezhet akkor is, ha ki sem mozdulunk a megszokott kerékvágásból, viszont ilyen esetben évente csupán egyszer-kétszer, de utazás során akár naponta szembesülhetünk nem várt eseményekkel. Nekem ilyen volt New Yorkban találkozni Whoopi Goldberggel, vagy életemben először stoppolni Izraelben.

Dominik a kétéves utazását Malajziában kezdte, ahol egyetlen európai meghívottként volt szerencséje részt venni egy helyi esküvőn, amire nem sok magyarnak adódik alakalma élete során. Most erről az eseményről kérdezem.

Hogany kerültél Malajziába? Honnan ismered a maláj barátod?

– Seant az előző malajziai utamon ismertem meg. Langkawi-szigetén találkoztunk először, ahol éppen a 40. születésnapját ünnepeltük meg. A kapcsolatot azóta is tartjuk, így elhatároztam, hogy a legújabb utazásom alkalmával meglátogatom szülővárosában, Kuala Lumpurban.

Hogy kerültél egy maláj esküvőre?

– Seant hívták meg, és mivel előzőleg már ismertük egymást, és tudta, hogy a közelben „csavargok”, megkérdezte, hogy volna-e kedvem elmenni, mert egy világjárónak ez nagy élmény lehet, én pedig naná, hogy egyből lecsaptam a lehetőségre.

Nem sok magyar ember jut el egy ottani esküvőre, milyen érzés volt vendégnek lenni? Hogy viszonyultak hozzád a többiek?

– Rendkívül varázslatos és egyben felemelő érzés volt részese lenni egy ilyen különleges eseménynek. Mindenki nagy nyitottsággal és szeretettel fogadott. Egyből az asztalhoz invitáltak, étellel és itallak kínáltak. Örültek, hogy ilyen messzi országból is örvendhetnek vendégnek. Angolul kommunikáltuk, rengeteget beszélgettünk, életre szóló élmény marad.

Voltak hasonlóságok egy magyar esküvőhöz képest? Mi a legnagyobb különbség?

– Az alap procedúra nagyon hasonló, inkább a körítést mondanám másnak, más ételek, más zene. Itt is volt külön asztal a szűk családnak, zenére indult oltárhoz a menyasszony. Ami a legnagyobb különbség az talán a ruha színe. A párnak lila ruhája volt, ami itt a dekoráció része, minden esküvőn más színű, a pár választja ki, csak a stílus hasonló esküvőnként.

Mi volt az, ami a legjobban tetszett?

– Talán a legérdekesebb az volt, amikor a menet közben, amikor a főépületbe mentünk a szertartásra, le kellett venni a cipőt, bent pedig szőnyeg volt leterítve, ami otthonias légkört adott.

Mi a szokás, mennyi együtt töltött idő után házasodnak ott az emberek?

– Hogy mennyi idő után házasodnak össze az természetesen változó, mint mindenki másnál, de itt nem szokás túl korán, mivel itt nem csak kettőn áll a vásár, a szülő beleegyezésére is szükség van. Válni nem túl népszerű az országban, erre nagy hangsúlyt fektetnek, és nagy mértékű adóval sújtják azokat, akik mégis különválnak.

Milyen ételek és italok voltak?

– Főételnek csirke és marhahús volt, általában meglehetősen csípősek az itteni ételek, az indiaiak bevándorlása belekeverte a kultúrájukba az ízek vadságát. A rizs alapvető köretnek számít. Ami az italt illeti, nyilvánvalóan alkohol nem volt, helyette rózsaszirupos vizet és tejjel felöntött teát (bubble tea) isznak.

Hogy nézett ki a ceremónia?

– Amikor a vendégek megérkeznek, átadják az ajándékot a szülőknek, nem az ifjú párnak. Ezután megvendégelik őket étellel és itallal, majd külön autóval megérkezik a menyasszony és a vőlegény. Maláj esküvői zenére bevonulnak az épületbe, ahol az imádkozás és az eskü után fényképezkedés következik.

Összességében hogy érezted magad az eseményen?

– Úgy éreztem magam, mint egy mesében, természetesen a szó legjobb értelmében. Élveztem a vendégszeretetüket és persze a svédasztalos teríték minden velejáróját.

(Egyelőre vége)

Az előző rész itt olvasható.