Anna menne, enne 4.

BIZARR ÉTELEK ÁZSIÁBÓL

Egy amerikai, ha megtudja, hogy a pacal igazából főzött marhagyomor, valószínűleg nem kér belőle. Ha egy magyar embert Görögországban sült birkaszemmel kínálnak, valószínűleg illedelmesen oldalra fordul, és kidobja a taccsot. Ha a franciák nyers, takonyszerű osztrigával traktálják a kambodzsait, az inkább vígan rágcsálja tovább a sült, fűszerezett férgeket.

A legtöbb országnak van legalább egy furcsa nemzeti étele, amivel sokkolja a turistákat. Én, az ophidiophobiás, kezdem a számomra legijesztőbbel: a kígyólevessel.

KÍGYÓLEVES

Kígyót Ázsia több országában főznek, de ma a leghíresebb kígyólevest Hongkongban, a százéves Sher Wong Fun étteremben szolgálják fel. A kínai ínyencség az időszámításunk előtti harmadik századból származik. Régebben csodatévő ételként tartották számon, és csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak a fogyasztását, egészen a XVI. századig. Ezután gombamód szaporodtak a kígyóhúst is felhasználó éttermek szerte Kínában, egészen mostanáig. Az egyre szigorúbb szabályok miatt a kifőzdék száma vészesen megfogyatkozott – ez főként a speciális főzési eljárás miatt van, illetve a kígyóhús helyes előkészítése is komoly szabályrendszer szerint korlátozott. Gondoljunk csak bele, milyen végzetes következménye lehet, ha valaki nem megfelelőlen főzi meg a mérgeskígyót – akár egy étteremnyi ember azonnal megölhető! Mivel ez egy igen veszélyes, felelősségteljes foglalatosság, és még csak nem is fizetik meg eléggé, félő, hogy hamarosan eltűnnek a „kígyós” éttermek Kínából.

De lássuk a medvét, azaz a kígyót! A kígyólevest öt különböző kígyóhúsból főzik, a lé alapja pedig csontleves. A csontok csirkéből, disznóból és természetesen kígyóból származnak. A húst és a csontokat több órán keresztül főzik, gombával, krizantém levelével, gyömbérrel, citromfűvel és még sok más összetevővel, fűszerekkel. Végül egy csípős, sárga erőlevest kapnak.

Bár a kígyóleves a kígyóból készült legismertebb étel, az éttermek készítenek sült kígyót is, töpörtyűszerű ételt a kígyó bőréből, meg sok mást is.

A kínai hagyomány az ételeket jinesre és jangosra rendezi – a jin-jang a fekete-fehér körről már biztosan ismerős nektek. A jin a női, gyengéd oldalt jelképezi, a jang a férfi, erős oldalt szimbolizálja. A kígyóleves egy erőteljesen „jangos” étel, így a kínai életmód szerint főként télen érdemes fogyasztani, mivel jó hatással van a vérkeringésre, és felmelegíti a testet.

És hogy milyen az íze? Én, bevallom, sosem kóstoltam, de rajta van a bakancslistámon. Viszont utánajártam, és mindenki azt mondja, hogy ízre – mint mindig – ez is csak olyan, mint a csirke.

Az előző rész itt olvasható.