Az vagy, amit megeszel?! 1.
Első rész: Táplálkozásunk művészete
„Enni szükséglet, de intelligensen enni művészet.”
François de La Rochefoucauld
A karácsonyi és az újévi ünnepek múltával néhányunkat megdöbbentett az a kellemetlen megfigyelés, hogy az ünnepi időszakban fogyasztott étkek megártottak, lerakódtak rajtunk. Szilveszter éjszakáján sokan megfogadják, hogy diétába kezdenek, amint az ünnepek elmúlnak. Éppen ezért szeretném nektek egy cikksorozatban összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat, szabályokat, tanácsokat, tapasztalatokat a táplálkozással kapcsolatban. A mai cikkben szó lesz magáról a táplálkozásról, illetve annak élettanáról, a későbbiekben pedig a tápanyagokkal, a nyomelemekkel, a különböző ételekkel és étrendekkel, valamint azokkal a megbetegedésekkel foglalkozunk, amelyek a helytelen táplálkozás következményei. Hát akkor nincs más hátra, evésre fel!
Az emberi test energiát használ fel a különböző életfolyamatai során – a biokémiai folyamatok, az izommunka, a vérkeringés fenntartása, a légzés, a gondolkodás, az érzékelés, de még az emésztés is mind-mind energiaigényesek. Ezért eszünk. Azért, hogy a testünket mindig ellássuk annyi energiával, amennyi e folyamatok véghezviteléhez szükséges. Az éhségérzetünk akkor ébred fel, amikor a vércukor mennyisége egy bizonyos szint alá esik, a telítettségérzet pedig akkor, amikor a nyeléskor bizonyos módon „lemért” táplálék elegendőnek bizonyult agyunk számára (valóban képes lemérni a bevitt tápanyagot), de végső soron a gyomor kitágulása is leállítja a táplálékbevitelt.
No de hogyan lehet energia a táplálékban, és hogyan is tudjuk mi azt felhasználni? Vegyünk például egy klasszikus eledelt: a kenyeret. A kenyér nem más mint búzaliszt és só, amit meggyúrva és kelesztve, majd megsütve fogyasztunk. A liszt tehát búzából készül, ami gabonaféleként kizárólag keményítő formájában tud energiát raktározni, amíg a termőföldön éli mindennapjait, egészen az aratás pillanatáig. A keményítő egyenlő sok-sok molekula glükózzal (szőlőcukorral). Amint megeszünk egy szelet kenyeret, egy halom glükózmolekulát juttatunk a szervezetünkbe a szájüregünkön, majd a garaton keresztül a nyelőcsövön át, gyomrunk pedig fogadja az előzőleg már előkészített táplálékot. Ő becsületesen megkeveri, feloldja savban, majd megpróbálja lebontani, egy idő után pedig további feldolgozásra küldi a vékonybelünknek. Ott történik a valódi emésztés és a megemésztett táplálék felszívása a vérkeringésbe. A keményítőt a bélnedvben található enzimek glükózmolekulákra bontják, ami bejut a vérbe, majd a májba. A máj két dolgot tehet: vagy továbbküldi a vérbe, hogy energiához jussanak a sejtjeink, vagy elraktározza glikogén formájában (az állatok így raktároznak, nem pedig keményítő formájában, így ha húst vagy májat fogyasztunk, akkor glikogént is vele együtt). A glükóz a sejtbe belépve egy halom folyamaton megy át, míg végül kipasszírozódik belőle az energia, ami nagyszámú ATP (adenozin-trifoszfát) molekulában tárolódik rövid ideig, és ebben a formában is használódik fel, amikor kell. A kenyérszeletből létrejött energia így mozgatja izmainkat, működteti légzésünket, agyműködésünket és mindent, amire épp szükségünk van.
A különböző táplálékok különféle dolgokat tartalmazhatnak, amelyek hasznosak vagy épp haszontalanok szervezetünk számára. A tápanyagokból (fehérjék, zsírok és szénhidrátok) nyerjük magát az energiát, az ásványi anyagok pedig azok a kémiai elemek, vitaminok, amelyek nélkülözhetetlenek a fiziológiai folyamatokban. A bolti kaják csomagolásán legtöbbször megtalálhatjuk, hogy miből mennyit tartalmaz az a bizonyos étel, illetve látható, hogy hány százalékát teszi ki az a napi szükséges bevitelnek. A deklaráción megtalálható az is, hogy mekkora energiamennyiséghez jutunk az étel elfogyasztásával kilokalóriában (kcal) kifejezve. Ha nincs információnk, az internet mindig segíthet, mivel ott táblázatok formájában megtalálhatjuk a különböző gyümölcsök, zöldségek, húsok, lisztek stb. által tartalmazott tápanyagok és ásványi anyagok mennyiségét.
Mennyit is kell enni? Elsősorban annyit, hogy kielégítsük a napi energiaszükségletünket, és megfelelő mennyiségű nyomelemeket és vitaminokat juttassunk a szervezetünkbe. Bizonyos számításokkal megkapható, hogy egy adott életkorú, testmagasságú és testsúlyú nőnek/férfinak mennyi energiára, tápanyagra és ásványi anyagra van szüksége egy nap. Ezek táblázatok, illetve kalkulátorok formájában ugyancsak megtalálhatók az interneten. Így egyszerűen összehasonlítva a bevitt és a szükséges értékeket, különböző étrendeket hozhatunk létre. Ilyen módon készülnek az orvosok és dietetikusok által „felírt” diéták is, amelyek betegségek gyógyítására szolgálnak.
A következő cikkben a tápanyagokkal, azaz a fehérjék, zsírok és szénhidrátok tulajdonságaival, jelentőségével és veszélyeivel fogunk foglalkozni. Addig is mindennapi kenyeret kívánok mindenkinek!
(Folytatjuk)
