Sporhetsztori 31.
31. rész – A szottyos „télibáb”
Van nekem egy kedves Juci nénim a szomszédban, aki valójában a harmadik nagymamám. Kicsi koromban temérdek időt töltöttem vele és Jóska bácsival, rengeteget csintalankodtam a felügyeletük alatt, és igyekeztem (akarva/akaratlanul) egy kis ráadás vidámságot csalni az életükbe. Huncutságaimról, gyerekkori aranyköpéseimről fogadott nagyanyám valószínűleg egy egész könyvet tudna írni… és úgy kezdődne, hogy: Mikor én még ötvenpár éves voltam, élt egy rosszcsont Luca lány a szomszédomban…
…Aki egy esős, nyári napon a frissen fogott tiszai halakat a téglával kirakott udvar besüppedt részén keletkezett tiszta vizű pocsolyájában akarta úsztatni. Egy másik alkalommal viszont kutyusnak hitte magát és egy tányérból ebédelt volna a négylábú kollégákkal. Ugyanez a Luca lány minden átlagosnak tekinthető napon megunhatatlanul lovagolt Jóska bá hátán az ebédlőasztal körül, még akkor is, amikor a „paci” kegyelemért könyörgött…
Arról is mesélhetne, miként kutattam szüntelenül az egércsaládok lakhelyét a góréban, mikor jócskán fogyóban volt már a kukorica… vagy mikor fűteni mentünk nagyapámmal és jó kormosan, füstösen jöttünk be a szobába, a kemence melegére várva. Várva, mikor lehet a tetejére mászni, odakuporodni, és élvezni melegét, elszunnyadni.
Jaj, hogy komáltam Juci néne főztjét, lekváros palacsintáját, szilvás lepényét, kacsa-, liba-, pipizsíros kenyerét, a hűvös nyári konyhát, a tollas-kakis csirkeólat, a napon melegedő hordóból ömlő langyos vizet, a mindig rendezett kertet, a lila virágruhás, szanaszét illatozó orgonafát és a folyosón bámészkodó citromillatú muskátlit!
Kabácsinak (így hívtam Józsi bácsit) köszönhetően ismerkedtem meg a különleges téli gyümölccsel, a naspolyával, mikor egy, a maihoz hasonlóan borongós, fagyos reggelen behozott pár darab dér csípte, kutyakakira hasonlító valamit a kertből. Csodálkozva szemléltem az apró barnaságot, és azon töprengtem, vajon miért kapta ezt a hülye nevet. Pergamenhéjú „fenekét” megnyomva szinte jégkásásan buggyant ki a ragacsos gyümölcshús, mely kinézetét tekintve legjobban a pelusban található cuccra asszociál.
Ti tudtátok, hogy ez a ritkaságszámba menő, közkedveltnek éppen nem mondható gyümölcs utóérő, és ha leszedik a fáról október végén-november elején, akkor csak helyes tárolást követően válik fogyaszthatóvá december környékén? Vagy, ha igazán mézédes darabot szeretnétek kóstolni, olyat vadásszatok, amit megcsípett már egy-két fagy, míg a fán lógva „napozott”.
De kezdjük az elején. Mi is az a naspolya?
A naspolya a rózsavirágúak rendjébe tartozik (az alma, a birs és a körte rokona). A Kárpát-medencétől északra ritkán fordul elő, mivel a meleget kedveli, ennek ellenére jól tűri a fagyot. Valószínűleg rövid szezonja és nehéz tárolhatósága miatt kevéssé ültetett gyümölcs, pedig már Theofrasztosz ókori görög filozófus-természettudós (i. e. 372–287) növényleírásaiban is szerepel. Mintegy 3000 éve termesztik. Kis-Ázsiából a kelták hozták Európába, hódításaiknak köszönhetően eljutott Itáliába, majd Pannóniába is. A VIII. század táján már termeszteni kezdték Nyugat-Európában. A fogyasztásra alkalmas (szotyós, fonnyadt) gyümölcsök szimbolikus tartalma különböző népeknél eltérő jelentésű. A fogyasztása ezért sem népszerű sokfelé. Monotipikus faj, általában birsre, almára, galagonyára szemezik. Elég könnyen elvadul, főleg a Dunántúlon és az Alföldön belső kertekben, erdőben találkozhatunk egészen lapos változatokkal is („Lasponya”).
A gyümölcshúsnak magas a vitamintartalma (C-, B- és E-vitamin, valamint vas, kalcium, kálium, mangán és cink található benne), emellett rengeteg a pektin-, ami segíti az anyagcserét, és szinten tartja a koleszterint. Mintegy 12 százalék szénhidrátot, és száz grammonként 12 mg C-vitamint tartalmaz. Energiatartalma 55 kcal, 236 kJ/100 gramm. A vastartalma miatt fogyasztása vérzékenyeknek kifejezetten ajánlott, ezenkívül csonterősítő hatása is van. A természetgyógyászat gyulladáscsökkentő hatású növényként ismeri.
A magjából készült főzet vesekő hajtására alkalmas.A fa terméséből és leveléből előállított készítmények a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére használhatók. Bélbetegségek kezelésében is szerepet kapott. A kérgének főzetét a népi gyógyászatban vérzések csillapítására alkalmazták.
Magas pektintartalmának köszönhetően készíthetünk belőle lekvárt, zselét, a birshez hasonlóan sajtot, gyümölcslevet. Édeskés, enyhén borra emlékeztető illata és karakteres íze miatt jól párosítható erőteljes aromájú fűszerekkel, mint a fahéj, gyömbér, szegfűbors vagy a kömény. A belőle készült fűszeres lekvárt vagy chutney-t kínálhatjuk sült húsokhoz, süteményekhez is. A somhoz és a kökényhez hasonlóan akkor fogyasztható és ízletes, ha megcsípte a dér. Népiesen szólva, ha „szottyossá” válik.
Forrás:
Surányi Dezső: Az elfelejtett naspolya jövője Magyarországon, Kertgazdaság, 42. évf. 2. sz. / 2010, 36-46
Alma-naspolya chutney
Hozzávalók:
Elkészítése:
Kevés olajon dinszteld meg az almát a köménnyel és a gyömbérrel. Add hozzá a magtól-héjtól megszabadított naspolyát, az ecetet, a cukrot, a fokhagymagerezdet és a többi fűszert. Kb. 15-20 percig alacsony lángon addig főzd, míg az alma teljesen szétesik. Főtt vagy sült húsok mellé ajánlom.
Naspolyalekvár
Hozzávalók:
Elkészítése:
A naspolyát alaposan mosd meg, majd 10 percig főzd, annyi vízben amennyi ellepi. Húzd le a héját, majd főzd harminc percig a többi hozzávalóval. Ezt követően aprólukú szűrőn passzírozd át, és még forrón töltsd steril üvegekbe.
Naspolyapite
Hozzávalók 4 személyre:
Elkészítése:
Hámozd meg és magtalanítsd a naspolyát. Helyezd egy elég nagy edénybe, a vízzel, 5 evőkanál cukorral, a fűszerekkel és a citromhéjjal együtt. Forrald lassan 8-10 percig. Add hozzá a tojás sárgáját és főzd nagyon alacsony hőfokon még pár percig. Hűtsd. Míg elkészül a töltelék, készítsd el a tésztát, és melegítsd elő a sütőt 220 fokra. A szobahőmérsékletű vajat dolgozd össze a liszttel és a sóval, majd 1-2 evőkanál hideg víz hozzáadása után gyúrd kompakt tésztává. Labdát formálva csomagold műanyag fóliába, és hűtőben pihentesd legalább fél órát. Nyújtsd ki a tésztát, és vágj megfelelő méretű köröket (sütőformához mérten), majd béleld ki a muffinformát, sulykold le nyers rizzsel/babbal, és süsd 10 percig. Mikor elkészült, óvatosan távolítsd el a nyomatékot, kanalazd a naspolyás tölteléket a kosárba, és süsd újabb 15 percig. Vedd ki a pitét a sütőből, emeld 250-re a hőfokot, majd verd fel a tojás fehérjét egy tiszta, száraz edényben, habverő segítségével. Fokozatosan add hozzá a fél csésze cukrot, a vaníliát, és addig verd, míg a hab fényes és „moccanásmentes” nem lesz. Kanalazd a pite tetejére, süsd 5 percig, majd hűtsd. Mézzel tálald.
Ürühús fenyőhamuval
Hozzávalók 2 személyre:
Elkészítése:
A fenyőhamuhoz süsd a 2 ágat sütőben, míg meg nem ég. Őröld finom porrá, és tedd félre felhasználásig. Melegítsd elő a sütőt 200 fokra. Egy nagy tűzálló edényben kevés olajon, magas hőfokon pirítsd meg a lábszárat a zöldségekkel és a kakukkfűvel együtt. Fűszerezd. A folyadékot öntsd az edénybe, fedd le, és helyezd az előmelegített sütőbe körülbelül húsz percre. Csökkentsd a hőt 160 fokra, és főzd további 2 órán át. Mikor a hús puha, vedd ki a lerniből és hagyd hűlni. Szűrd le a levét. A felesleges zsiradékot távolítsd el a szósz tetejéről, és magas hőfokon redukáld a felére. Helyezd vissza a lábszárat a folyadékba, hogy szép bevonatot kapjon. A krumplit vágd egyforma kockákra. A naspolyát hámozd és magtalanítsd, majd negyedeld, és citromlével locsold meg (hogy ne oxidálódjon). Öntsd rá az almalevet a krumplira és a naspolyára, majd süsd húsz percig (180 fokos sütőben). A krumpli és a naspolya be fogja inni az almalevet, és szépen karamellizálódni fog. Mikor megsült, add hozzá a mazsolát. Egy forró, sós vízzel teli lábasban főzd roppanósra a baby fehérrépát. Tálald a tányér közepére a krumplis köretet, helyezd rá a lábszárat, és körítsd a fehérrépával, körbeszórva fenyőhamuval.
Az előző rész itt olvasható.
