Esztétikai forradalom a kanapénkon (3. rész)
A különböző médiumok nevelnek. Ez tény. Amit az újságokban olvasunk, amit a rádióban hallunk, és leginkább amit a televízióban látunk, mind hatással vannak személyiségünk alakulására. Bár leginkább a gyerekeket illik ettől óvni, elfelejtjük azt, hogy hiába vagyunk 20, 40 vagy 60 évesek, a kor sem véd meg bennünket ezektől a hatásoktól. Csak azért, mert felnőtt és érett, és az ember esetleg úgy érzi, agyafúrtabb a tévéadóknál, az még nem jelenti, hogy valóban így is van. A médiumok tartalmai óhatatlanul is nyomot hagynak bennünk és gondolkodásunkon. Bár semmiképp sem osztom az összeesküvés-elméleteket, tény, hogy sem az Édes élet, sem az Éjjel-nappal Budapest nem irányítja nézői figyelmét a komolyabb társadalmi kérdések irányába. Az a cél, hogy a reklámblokkok között ki legyen töltve az idő.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni ebben a nézők szerepének fontosságát. Semmiképp sem mentség, hogy nem megy más a televízióban, sem az, hogy mit is csinálhatna egyetlen ember a „nagy” tévétársaságokkal szemben. A nagy tévétársaságok ugyanis nem is olyan nagyok. Első alapszabály: nézettség mindenekfelett. Ha valamit nem néznek, azonnal el kell távolítani, és ha valamit néznek, rengeteg hasonló műsorral kell előrukkolni. Bár egyik médium sem hangsúlyozza szívesen, a nézők hatalma a tartalom felett felbecsülhetetlen. Egyetlen emberé is. Egyetlen ember meg még egy ember az már kettő, meg még egy már három… Persze a különböző csatornák máshonnan is kapnak támogatást. Egyértelmű, hogy sem a kormánytól, sem a reklámcégektől nem várhatjuk el, hogy olyan műsorokat támogassanak, melyek aktuális problémákra mutatnak rá. A jelenség, miszerint nem csak a nézők támogathatják ezeket a médiumokat, tovább erősítheti bennünk a tehetetlenség érzetét. Tételezzük fel, hogy nem nézek egy műsort, és a bizonyos még egy ember sem nézi a műsort, a támogatásokból továbbra is fennmaradhat az adás. Ez szintén egy olyan téves gondolat, amellyel könnyen levehetjük saját vállunkról a felelősséget.
Nézzük azonban meg, hogy mi történik ennek az új médiumnak a felemelkedésével, amiről az elmúlt néhány alkalommal beszéltünk. Ebben az esetben, ahogyan arról már volt szó, a nézők direkt támogathatják a csatornákat. Nem valahol távol mérik a nézettséget, melyet aztán manipulálni lehet, nem a kábeltársaságnak fizetek, amely eldönti, hogy melyik adót sugározza, hanem én teljesen önállóan befizetek egyetlen műsorra. Gyakori jelenség, hogy a műsorban be is mondják, hogy valaki épp most támogatta a csatornát, ezzel is biztosítva, hogy a pénz ott van, és sehol máshol. Itt nehezebb meggyőzni magunkat, hogy miért is nem vagyunk felelősek a tartalomért. Amiért fizetsz, fennmarad, amiért nem, előbb-utóbb lekerül az adásról. Ne feledjük, hogy ráadásul ez a médium most emelkedik fel, és nincs jobb pillanat a gyeplő megragadására, mint a kezdet előtti pillanat. Vitathatatlan, hogy bár egyelőre többen néznek televíziót, az online tartalmak sugárzása is egyre nagyobb méreteket ölt. Néhány éven belül akár a leggyakrabban használt szórakoztatómédiumok egyikévé válhat. Most mi döntjük el, hogy mire fizetünk be, hogy milyen csatornák maradhatnak, és melyek mennek a süllyesztőbe. Hogy egy-két éven belül milyen műsorok férkőzhetnek a mindennapjainkba, személyiségünkbe, most dől el, és mi a részesei vagyunk ennek a döntésnek. Akár félünk a felelősségtől, akár nem, a kocka a kezünkben…
