Omoide poroporo 1.
Yesterday – Vissza a gyerekkorba (1. rész)
Rendező: Isao Takahata
Megjelenés: 1991, japán animációs film, 118 perc
Stúdió: Studio Ghibli
Ezerkilencszáznyolcvankettőt írunk. Taeko Okajima, mint tősgyökeres tokiói, második alkalommal utazik Yamagatába, hogy kint a földeken dolgozzon. Az animációs filmben keveredik a múlt és a jelen idősíkja, vagyis az 1966-os és az 1982-es év emlékei, tapasztalatai. Taeko a vidéki utazásra viszi ötödikes énjét is, ezáltal próbálja megérteni magát az életét.
A 27 éves lány életében minden ami történik, épp oly indokolt mint amilyen indokolatlan, mégis túljut saját korlátain, megérti a boldog élet esszenciáját, ugyanis saját boldogságunk útjába kizárólag mi állunk.
ONSEN – HOT SPRINGS – GŐZFÜRDŐ
Taeko nagymamájával Atamiba utazik, ahol sorra kipróbálja a hot springeket, azaz a gőzfüdőket: a Hattyú, a Grimm testvérek, az Ibolya, a Hableány, a Citrom, majd a római fürdőbe is bemegy. A tradicionális japán fürdőt onszennek nevezik, azokat a helyeket jelölték vele, ahol hévíz tört fel a föld alól. A japán fürdőkultúra több mint ezer éves, a legöregebb onszent egyesek szerint már 1500 éve használják. Az onszen formáit, berendezéseinek elhelyezését a fengsuj szabályai szerint alakítják, lekerekített formák, tágas tér várja a fürdőzőket, a víz hőmérséklete általában 40 fok feletti, a vízen gyakran tavirózsák úszkálnak, míg a medence körül zöld növényzet burjánzik. Taeko kislányként, meztelenül lubickol a fürdőkben – ami számunkra megdöbbentő lehet, az a japánoknál a mai napig megszokott, az onszenekbe meztelenül mártóznak meg az emberek, ugyanis a ruhát levéve eltűnnek a társadalmi különbségek. Az onszent mindig meztelenül használják és ezt elvárják a külföldiektől is. A XIX. századig férfiak-nők közösen fürdőztek, azóta külön-külön, de manapság újra kezdenek visszatérni a koedukált formához. Ha van tetkód, akkor megtörténhet, hogy nem engednek be, de egyet se búsuljatok sorstársaim, hiszen Japánban vannak olyan onszenek is, ahová a tetovált emberek is beléphetnek.
ANANÁSZ
A Vissza a gyerekkorba két idősíkot, az 1966-os és 1982-es éveket mutatja be. Legnagyobb ellentét számomra, a gyümölcsök terén mutatkozott meg: Taeko édesapja ananászt vesz lányai kedvéért, az édesanya még szóvá is teszi, hogy biztosan drága volt. Az Okajima (ejtsd: Okadzsima) testvérek Nanako, Jaeko és Taeko nagy érdeklődést mutatnak az ananász iránt, egzotikumként tekintenek a gyümölcsre. Az anyuka kijelenti, jövő vasárnap eszik meg, hiszen nem tudják mi a szokás, hogyan eszik, hogy kell felvágni, míg a nagymama bölcsen megállapítja: furcsa gyümölcsök nőnek a messzi trópusi országokban. Summa summárum: Nanako megtudja, hogyan eszik az ananászt, így az ominózus pillanatra még azon az estén sor kerül. A várva várt pillanatot keserédes szájíz követ: senkit sem nyűgöz le az ananász íze. Az ananász evése azért volt olyan meghatározó pillanat az Okajima család számára, mert Japánban a gyümölcsnek máig csillagászati ára van, ami a drága importnak tudható be. Amikor a történet a jelen síkján, azaz 1982-ben játszódik, fül- és szemtanúi lehetünk Tosio és Taeko között, a biogazdálkodás bevezetéséről szóló diskurzusnak.
PÓRSÁFRÁNY
1982-ben Taeko Yamagatába utazik pórsáfrány szüretre. De mi is az a pórsáfrány és hogyan zajlik a szüretelése? Taeko, Kiyoko sógornőjétől hallott szomorú legendát monológba csomagolva meséli el: „Régen, a virágszedő lányoknak nem futotta kesztyűre, ezért annak tüskéi felsebezték a kezüket. Azt tartják, hogy az ő vérük adta a mélyvörös színt. Egy dobozka arcpirosító előállításához, úgy hatvan virágra van szükség, így érthető, miért mondják, hogy annak idején a festéket aranyárban mérték. A virágszirmokat megmossák, megtapossák, utána pedig kiteszik a napra. Ahogy a szirmok oxidálódnak, úgy válik színük egyre vörösebbé. Néhány nappal később a fermentáció következtében a szirmokból élénk vörös, ragadós anyag keletkezik, ezt mozsárban összetörik, préselik, golyókat formálnak belőle, majd a napon szárítják, így jön létre a rúzs alapja. A préselés során keletkező folyadék sem veszik kárba, rengeteg festékanyag található benne, ami felhasználható a textilfestéshez. Azt mondják, a falusi lányok, akiknek nem futotta sminkre és kimonóra, a pórsáfrány festékével tették színesebbé életüket.”
(Folytatjuk)
