A sporttörténelem legnagyobb átverése?
A csalások királya: A Lance Armstrong story (2014)
Több mint tíz írás után már a kedves olvasónak is nyilvánvaló lehet, hogy a Sportdoku sorozatának írója rajong az országúti kerékpározásért. Az eddigi írásoknál arra törekedtem, hogy egy labdarúgással foglalkozó cikk után egy másik sportág dokumentumfilmjét mutassam be. A dokuk világában is egyértelműen túlsúlyban van a futball, de szép számban találni másfajta alkotást is. Korábban már meséltem az Icarusról, de a Movistar kerékpárcsapat mindennapjait is kiveséztem. Előbbinél már szóba került Lance Armstrong, a bringasport egyik, ha nem a leginkább ellentmondásos alakja.
Az amerikai versenyző életéről, pályafutásáról, a rák elleni harcáról számos film, könyv, sorozat készült már. Szándékosan hagytam, hogy A csalások királya: A Lance Armstrong story csak viszonylag későn kerüljön a Képes Ifibe. Egészen biztos vagyok abban, hogy két-három éve még a széles közvélemény sem úgy vélekedett Lance-ról, mint ahogyan most, s kétségtelen, hogy az én véleményem is megváltozott vele kapcsolatban.
A most bemutatott dokumentumfilm a BBC támogatásával látott napvilágot, s bár exkluzív felvételeket is mutat, lazán épít és kapcsolódik a Tyler Hamilton írta önéletrajzi könyvre (Titkos verseny a Tour de France rejtett világában: dopping). Armstrong sztorijáról valószínűleg az is hallott, aki a kerékpársportnak a közelében sem járt: egyesek szerint a sporttörténelem legnagyobb átveréséről, csalásáról van szó. Az alkotásban végigkövethetjük Lance karrierjét, egészen az első versenytől a bukás utáni pillanatig. A hétszeres Tour de France-győztes története olyan hihetetlen sztori volt, ami tényleg túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.
A kilencvenes években a kerékpárosnál hererákot diagnosztizáltak, de ő nem adta fel a versenyt. A kezeléseknek köszönhetően felépült, majd 1999-ben megnyerte a világ legrangosabb háromhetes körversenyét, a Tour de France-ot. Majd ezt követően még hatszor. Sem előtte, sem utána nem csinált senki még csak hasonlót sem, de ma Armstrong hivatalosan mégsem mondhatja magát hétszeres Tour-győztesnek, mert doppingbotránya miatt megfosztották a díjaitól. Az exkluzív felvételeknek köszönhetően láthatjuk a kétezres évek bringasportjának színfalak mögötti, doppinggal átszőtt életét. A filmben többször, többen említik azt a pillanatot, amikor Armstrong '99-ben otthagyta vetélytársait a hegyen: miközben a nézők a helyszínen és a tévéképernyők előtt őrjöngtek, addig a korábbi sportolók elcsendesedve figyelték a történéseket, mert tudták, Armstrong nem érez fájdalmat.
Lance elképesztő teljesítményét nemcsak a teljesítménynövelő szerek tették naggyá, hanem a rendkívül komoly munka, ami mögötte megbújt: ebbe pedig nemcsak az országúton töltött idő tartozott bele, hanem a páratlan kapcsolatrendszer, aminek köszönhetően aktív pályafutása során Lance soha nem adott kétszer egymás után pozitív doppingtesztet. Az, hogy Armstrong mégis lebukott és elvesztett mindent, annak a hihetetlen nyomásnak köszönhető, ami 2009-es visszatérését követően érte. A BBC dokumentumfilmjének végén az Oprah Winfreyvel készített interjú is helyet kapott, amelyben már a megtört bringást látjuk. Azt a versenyzőt, a gyereket, az apát, aki azt mondja a fiának, hogy többször ne védje meg az iskolában, mert amit állítanak róla: igaz.
Hogy mégsem állíthatjuk biztosan, hogy Lance Armstrong a sporttörténelem legnagyobb csalását vitte véghez, az az elmúlt éveknek is tulajdonítható. A kerékpáros közvetítésekben egyre többször hangzik el a neve, mert a zsinórban megnyert hét Tour de France akkor is megismételhetetlen, ha teljesítményfokozóval érte el. Armstrong esetében sem csak egy egyénről van szó, hanem rendszerszintű problémáról, ami az egész bringasportot behálózta.
