A modern futballsztár élete
Antoine Griezmann: The Making of a Legend (2019)
Mindegyik sportnak megvannak a maga fantasztikus pillanatai, amelyeknél úgy érezzük, az idő lelassul, valódi csodát látunk, tudjuk, hogy sporttörténelmi tettek szemtanúivá válunk. Ezek azok az események, amelyek egy-egy drámában a csúcspontot jelentik, ahonnan már nincs feljebb, amelyért az egész filmet felépítették. A futball, lévén a legnépszerűbb sportág a világon, bővelkedik ilyen mozzanatokban. Az utóbbi években számomra érthetetlen módon elszaporodtak azok az önéletrajzi könyvek és filmek, amelyek még aktív, adott esetben pályafutásuk csúcsán lévő versenyzőket mutatnak be a közönségnek. Felettébb furcsa, amikor egy húszas évei közepén járó atléta regéli el a hősies régi időket, hiszen egyértelmű, hogy bár a színfalak mögött többet látott az átlag halandónál, nem rendelkezik elég tapasztalattal, és az általános bölcsességeknél többet úgysem tud megfogalmazni. Valószínűleg ebbe a hibába esett Antoine Griezmann, az Atlético egykori, a Barcelona mostani és egyben a francia futballválogatott világbajnok labdarúgója is.
A Griezmann eddigi pályafutásáról szóló dokumentumfilm a The Making of a Legend, azaz fordításban az Egy legenda születése címet kapta, és a Netflix 2019-ben mutatta be saját felületén. A titulussal alapvetően nincs nagyobb probléma, de az én definícióm szerint a legenda valahol Michael Jordan, Lance Armstrong, Maradona vagy Pelé környékén kezdődik, és Griezmann ettől még nagyon távol áll.
A film mindössze egyórás – ez is jelzi, hogy túl sokat (még) nem lehet elmondani a francia támadóról. A képsorok kétségkívül inspirálóak, átütő erővel érződik a filmen Griezmann akaratereje, aki gyerekkorában kisebb és gyengébb volt társainál, de a technikája miatt mégis kiemelkedett a tömegből. A doku legnagyobb hibájának is pont azt érzem, hogy úgy mutatja be a főhőst, ahogyan ő láttatni szeretné magát, és nem úgy, amilyen valójában. A felvételeket még akkor készítették, amikor Grizou az Atlético labdarúgója volt, csak ezt követően igazolt Barcelonába a gránátvörös-kékekhez.
A narratíva két síkot követ: az egyik a válogatottbeli felemelkedést, a másik az Atléticóval töltött pillanatokat örökíti meg. Ellentétben sokakkal, Griezmann nem egy szegény, elhagyatott környezetben nőtt fel, a gyerekkora teljesen átlagosnak mondható. A legnagyobb megpróbáltatások tinédzserkorában érték, amikor el kellett válnia a családjától és attól a közegtől, amit otthonának tekintett. Ebben az időszakban mindenki törékeny, így érthető, hogy a fiatal focista is szenvedett, de Griezmann történetére akkor is az illik leginkább, hogy ő egy XXI. századi, modern futballsztár, aki élvezi a nyilvánosság csillogását. Gólörömeit a videojátékokból szerzi, aktív a közösségi médiafelületeken, és nemegyszer mémmé vagy éppen giffé válik ezeken. A pályafutása felfelé ívelése szinte párhuzamos a klub- és a válogatottbeli sikereknek köszönhetően. A Netflix által bemutatott dokumentumfilm legjobb, egyben legszebb pillanatai azok, amelyekben a friss világbajnok Franciaország válogatottját láthatjuk. A klubcsapat küzdelmeinek követésekor egyik interjú során aztán elhangzik a következő mondat: „A Real Madridnak van Cristiano Ronaldója, a Barcelonának Messije, az Atléticónak Griezmannja.”
Nos, a helyzet azóta nyilvánvalóan változott: CR a Juvéban, Griezmann a Barcelonában futballozik, a kijelentés lényegét mégis értjük. Ki-ki döntse el saját maga, hogy egyetért-e az állítással vagy sem. Segítségképpen álljon itt a megszerzett Aranylabdák száma: Cristiano Ronaldo – 5; Lionel Messi 6; Antoine Griezmann 0.
A film főszereplőjének sportbeli tudását senki sem vitatja, napjaink egyik topfutballistájáról beszélünk. A róla készült életrajzi produkció túl korai, túlságosan dicsőítő, de egy könnyed délutáni szórakozáshoz jobbat úgysem találunk.
