: Nem Conchita a kedvence…
Nem Conchita a kedvence…

A cél, az utazás és Conchita Wurst

: Nem Conchita a kedvence…
Nem Conchita a kedvence…

Magánybeszélgetés Quimmel

Név: Joaquim Mallorquí
Született: 1967. 10. 3.
Lakhely: Spanyolország, Katalónia, Calella
Amit érdemes tudni róla: Hithű katalán és FC Barcelona-szurkoló.
Amit (abszolút) nem érdemes tudni róla: Retteg a méhektől, és zenehallgatás nélkül képtelen autót hajtani.

Joaquim Mallorquí igen bátor dologba egyezett bele akkor, amikor elfogadta a felkérésemet, hiszen egy számára teljesen ismeretlen közösség előtt terülj, terülj, asztalkám módjára tárja ki lelkét. A nagyvilág egyik legfurcsább tulajdonsága úgy hozta, hogy személyében olyasvalakivel beszélgethettem el, akivel mindent egybevetve 6 nyelvet beszélünk, s amikor megemlítette, hogy az angoltudása nem a legjobb, még mosolygósan konstatáltam is, hogy bizonyosan érdekes akcentust fogok hallani. Aztán persze a számomra teljesen ismeretlen kifejezésekkel tarkított beszédjét többször is elemeznem kellett magamban, miközben elképedve hallgattam egy minden szempontból magabiztos ember véleményét. Sok mindenről.

Néhányan a desszerttel kezdik az étkezést, a főfogást csak későbbre hagyják. Akik így tesznek, mindezt azzal indokolják, hogy mire eljutnának a desszertig, akár meg is halhatnak. Ők pedig édes szájízzel akarják elhagyni az ittlétet. Te milyen metódust használsz?

– Sehogyan sem tudom megérteni ezt a rutint. Én mindig az előétellel kezdem, majd a desszerttel fejezem be az ebédet. Egyébként is utálom felcserélni a dolgokat az életemben, nem igazán kedvelem a változásokat, új ételeket sem próbálok ki. Ilyen szempontból elég konzervatív vagyok.

Milyen filozófiával éled az életed? Szereted előbb a könnyebb dolgokat elvégezni?

– Nem, pontosan az ellentéte igaz rám. Általában a nehezebb tennivalókba vetem bele magam először, a lazsálást későbbre hagyom. Úgy érzem, egyszerűbb megoldani úgy a problémákat, ha higgadt fejjel ülünk le hozzájuk. Amikor pedig már túlpörögnék, jönnek a kellemesebb teendők.

Ezzel már el is árultad, hogy szerinted ez a hatékonyabb eljárás. De mi van azokkal, akik inkább a desszerttel kezdenek?

– A katalán kultúrában senkit nem ismerek, aki eszerint élne, de találkoztam már külföldi asztaliteniszezőkkel, akik mindig a desszertet fogyasztják el előbb. Főleg kínaiak voltak, és mindig megmosolyogtató látványként ért, de nem tudom, vajon az élethez is így viszonyulnak-e, vagy csak az étkezésnél alkalmazzák ezt az eljárást.

Mit tennél akkor, ha pontosan tudnád, mikor érkezik el a halálod napja? Megváltoztatnád a dolgokhoz való hozzáállásod, ha mondjuk napra pontosan 42 év múlva jönne el érted a Kaszás?

– Hosszú távon biztosan nem változtatnék semmit, mint már említettem, nem szeretem megbontani az egyensúlyt. Viszont, ha a közeljövőben érkezne el ez a nap, akkor megpróbálnám kihasználni a hátralévő időt.

Fontos neked, hogy boldog emlékekkel hagyd el az életet? Mit gondolsz, a cél vagy az utazás van nagyobb hatással ránk?

– Elhatárolom magam a filozófiai kérdésektől. Pragmatikusan élek, napról napra. Nem is szeretek ilyen kérdéseken gondolkozni, mert csak belebonyolódom. Így nyugodtan mondhatom, fogalmam nincs, hogy egy élet befejezése miképpen hat az emberekre.

Ha erre konkrétan nem is tudsz válaszolni, talán másképpen mégis megadod a választ. Előfordult már veled, hogy egy filmet/könyvet végig imádtál, de a befejezése miatt kritizálni kezdted?

- Hmm, többször is. Nálam két variáció lehetséges. Az egyik, hogy más befejezést képzeltem el egy könyvnek vagy filmnek. Például tiszteletben tartom, ahogyan véget vetettek a Blade Runnernek, de az a producerek munkája. A mozgókép mondanivalóját mégis jobban megértettem a rendezői változat megtekintése után, és azonosulni is tudtam Ridley Scott verziójával. A másik variáció pedig az, amikor az utazás végig fantasztikus, de a befejezés teljesen elrontja az összképet, és ezután nem tudok ugyanúgy tekinteni a műre. A The Following című sorozat zseniális volt az utolsó képkockákig, de az írók – önhibájukon kívül – mégsem tudták rendesen lezárni a történetet.

Quim

Quim édesanyjával az FC Barcelona stadionjában

A nagyvásznon egyre több erőszakot látunk, és szinte már természetesnek vesszük, hogy minden alkalommal tömérdek mennyiségű vért és szexet látunk. A világ különböző pontjain különbözőképpen regulázzák a készítőket, de meglehetősen eltérő módszerekkel. Amerikában például semmi bajt nem okoznak a halott emberek, és a gyilkosságok könyörtelen módszereit is színesen ábrázolják, míg a férfi és női nemi szervek továbbra is tabuk…

– Ezen a téren teljesen nyitott vagyok bármilyen új ötletre, és úgy érzem, hogy meg kellene adnunk az esélyt az alkotói szabadságnak, hadd lássuk a kreativitásukat. Mi is jobban járunk, ha reális, aprólékosan kidolgozott karaktereket és történeteket kapunk. Az egyetlen kikötésem, hogy az állatok és az emberek testi épségére ilyenkor is figyeljenek. A korhatáros karikák pedig figyelmeztetik a szülőket. Az már más kérdés, hogy mindezek után engedélyezik-e a gyerekeknek a tévénézést.

A Sin City 2. posztere nemrég nagy port kavart több amerikai államban is, mert a főszereplő áttetsző ruhában pózolt, láthatóvá téve a mellbimbóját. Hatalmas felháborodást keltett, a gyilkosságokkal viszont semmi gond nincs…

– Az Amerikai Egyesült Államok teljesen más világ. A mai napig rejtély számomra, hogy egy ennyire fejlett és előrehaladott társadalom hogyan tud ilyen beszűkülten viszonyulni néhány témához. A nők nem szakíthatják meg a terhességüket. Az abortusz bűn! Ártatlan gyermekeket ölni Irakban pedig önvédelem…
Európa egy kicsit elnézőbb, de az utóbbi időben itt is bonyolultabbá vált a helyzet. Legalábbis én így látom.

Az ókontinens mutatja az utat a liberális nézetek felé. Egyre több helyen elfogadják a homoszexuális és transzszexuális embereket, de ugyanakkor itt van a legutóbbi eurovíziós dalfesztivál győztese. Nem gondolod, hogy vele már átléptünk egy határt?

– Ne hasonlítsuk össze a két dolgot, hülyeség lenne. Az Eurovízió már jó pár éve nem erről szól, sokkal inkább politikai ügy, és az őrültek színpada lett. Nagyon zavar, hogy egy ilyen természetes dolgot, mint a homoszexualitás, és annak elfogadását egy lapon említik ezekkel az eurovíziós viccparádékkal.

Véleményem szerint maga a dal valóban győzelmet érdemelt, de Conchita Wurst megjelenése túlságosan is provokatív volt Ausztria részéről. Szerinted nyerhetett volna, ha nem hívja fel magára a figyelmet a szakállával?

– A dalról és annak tartalmáról, minőségéről nem tudok véleményt nyilvánítani. Nem foglalkoztam vele, mint ahogy a többi eurovíziós fellépéssel sem. Ez a fajta zene távol áll tőlem, és nem sokat tudok a szavazás lebonyolításáról sem, ezért igen nehéz lenne megválaszolnom a kérdésed.

Egyetlen történet nagyon veszélyes dolog tud lenni. Prekoncepciókat állítunk fel, külső alapján ítélünk, esetleg a média által ránk erőltetett szűk látókörű szemüvegen keresztül tekintünk a világra. Ezért is próbálkozom most egy óvatos fogalmazással, hiszen Joaquim története is „csak” egy a sok közül. Ám korántsem azt kaptam tőle, amit előzőleg vártam. Valószínűleg mert rám is hat az internet, a modern újságírás, a pletykalapok lejárató kampánya stb. … Miért gondoltam, hogy a fejlett – nagybetűs – Nyugaton mindenki tolerál mindent? Sokfelől tájékozódom, mégis beleestem ebbe a csapdába, mert ezt hallottam, ez jutott el hozzám a média szűrőin keresztül. És akkor itt van Quim, aki legalább annyira kiborult Conchita megemlítésekor, mint a B92 olvasói.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Achtung! Pažnja! Figyelem! Mint azt már sokszor – de talán nem elégszer – hangsúlyoztuk: Lapunk, a Képes Ifjúság nem csupán ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: flickr.com/photos/kristensunny
Hátsó borító: Marjai János
Zápor elől szökő ufonauták, előre! Aummmmmmmmmmmm

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Entombed
Svéd halálmenet Belgrádban Implode/Grave/Entombed (Dom Omladine, 2014. 10. 9.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Akkor mi mentünk is inni, sziasztok - Unleashed
A nehézfém bohém templomában 3. Harmadik rész: Brutális étkezés

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Mint mindig, a Sziget régi hagyományai szerint az idén is a „házigazda” Müller Péter Sziámi zárta a fesztivált – Színpadon az …And Friends zenekar (Mihájlovits Klára felvétele)
2014 (második rész) EZEREGY FESZTIVÁLÉJ LEGSZEBB MESÉI

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rajz: GB
Fishing On Orfű (negyedik rész) …ami egyben felvezetés is valamihez, ami még meg sem történt

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Motiválni lehet, sőt kell” Interjú Kiss Ágnes bábművész-bábterapeutával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A gyerek alszik, én nem mozdulhatok, hát selfie-zzünk!
Egy au pair naplójából 1. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vlue:
Bűntudat A pszichológiai szakirodalom nem mindig választja el élesen egymástól a szégyent és a bűntudatot

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nem Conchita a kedvence…
A cél, az utazás és Conchita Wurst Magánybeszélgetés Quimmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szójaszószba mártott neonkalandok 10. Könnyed nyári elmélkedések

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
AMERIKAI JAZZ ZENÉSZEK MAGYARKANIZSÁN Október 10.-én, pénteken 21 órától az Art Caféban

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est okt1-14 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Philip K. Dick
Mi is az a science fiction? És ki is az a Philip K. Dick? A sci-fi egy olyan kísérletező irodalmi és filmes műfaj, amelynek legfontosabb elemei a filozófia...

0 Hozzászólás | Bővebben +