:

„Motiválni lehet, sőt kell”

:

Interjú Kiss Ágnes bábművész-bábterapeutával

Kiss Ágnessel 2002-ben találkoztam először Budapesten. Egy nagyon vékony fekete lányra emlékeztem, aki Martenst, szűk fekete nadrágot viselt, és azt mondta, bábos. Amúgy én gyerekkoromban először féltem a bábszínházakban, aztán amikor kilencéves koromban Malgot István színházi rendező pilisborosjenői házában laktunk egy darabig a szüleimmel, megbarátkoztam velük. Malgoték padlása tele volt szobrokkal és bábokkal. Egyszer fent játszottam velük, és elment közben az áram. Normális gyerek ilyenkor frászt kap, én viszont leültem, és megfigyeltem, mennyire másmilyenek a „bábjaim” a sötétben. És többé egyáltalán nem éreztem őket ijesztőnek. A személyes kitérőn túllépve: évek óta figyelemmel kísérem Ágnes munkásságát. Most arról kérdeztem, hol tart éppen, mik a tervei, közben a bábművészek műhelytitkairól is elárult néhány dolgot.

Kiss Ágnes

Hogyan lesz valakiből bábművész? Pontosabban nálad hogyan történt ez annak idején?

– Gyerekkoromban sokszor láttam Heni bácsit (Kemény Henriket) Vitéz Lászlót játszani. Imádtam. Aztán úgy alakult, hogy középiskolás koromban bábosokkal ismerkedtem meg, akik nagy hatással voltak rám. Valószínűleg a játék öröme, a szabad élet varázsolt el. Az érettségim után egy évvel indítottak egy bábos képzést Szegeden. Felvettek. Közben a család nyomására azért egy „rendes” szakot is elvégeztem.

Nagyon kreatív ember vagy, és ahogy látom, a kötélidegek is ott vannak, vagy legalábbis feltételezem, hogy rendelkezel velük. Rendeztél az idén egy operát, emellett járod az országot társulatoddal, a Barboncás társulattal, konkrétabban a Fekete kisasszony és a Halálian jó történet c. darabokkal, amelyeket gyermekkórházakban is előadsz. Tudatosan, előre megtervezed az életedet, vagy inkább spontánul döntesz fontos kérdésekben? Mert szerintem te egy teljesen önálló, szuverén művészegyéniség vagy, ami elég ritka.

– Számomra fontos a spontaneitás, de természetesen a tervezettség is feltétel az élethez, a munkához. Kellenek rövid, közepes és hosszú távú célok is. Gyakran hallgatok a megérzéseimre, de régebben sajnos felülírta a megérzéseimet az intellektusom. Az eredmény olyankor sosem volt a várt. Azt hiszem, a korral jön, vagy jönnie kell a bölcsességnek, higgadtságnak is. Kötélideg inkább a szabadúszói lét, az anyagi biztonság miatt szükséges, de ha mérlegre teszem a szabad alkotást és a kiszámíthatatlanságot, nem kell gondolkodnom. A válasz a szabadság, a spontaneitás.

Kiss Ágnes

Mesélnél egy kicsit arról, hogyan zajlik egy munkafolyamatod? Értem ez alatt a bábkészítést, a bábok kiválasztását, a történet alakulását, egyáltalán: milyen a bábszínházi dramaturgia és próbafolyamat?

– Gyakorlatilag ugyanolyan, mint a színházban. Magával ragad egy történet, vers, bármi, elkezd motoszkálni valahol a „hátsóagyban” vagy a gyomromban, aztán hirtelen elkezd nőni, növekedni, és mint egy terhességnél a gyermek, egyszer csak meg akar születni. A dramaturgiai munkálatok során kialakulnak a fő célok, amelyekhez később hozzá tudok rendelni bábtechnikákat és játékstílusokat. Van egy fantasztikus alkotótársam, Kiss Attila Etele, akivel elkezdünk ötletelni, közösen megtervezzük, mit szeretnénk, majd ő formát ad a terveknek (bábok, díszletek). A munka további része ugyanolyan, mint a színházakban. Olvasópróba, lejárópróba stb. Egyébként én ragaszkodó típus vagyok, szeretek egy csapattal dolgozni, fontosnak tartom, hogy megismerjük egymást, hassunk egymásra, és együtt jussunk közös nevezőre. Pont most kezd egy izgalmas társaság megalapozódni. Van, akivel már nagyon sokszor (Kiss Attila Etele, Tóth Andrea), van akivel csak néhányszor dolgoztunk együtt (Varga Gábor Farkas és Simon Ági), de van olyan is, akivel csak most találtunk egymásra, például Vészits Andrea dramaturggal vagy egy zenésszel, a Frenkkel.

Kiss Ágnes

Az előadásaidra jellemző egyfajta fekete, szarkasztikus, fura humor, amelyet én személy szerint nagyon kedvelek. Ha röhögünk a legdurvább dolgokon, talán túl is lehet élni ezt az életet. Szerinted?

– Igen. Szerintem csak így lehet.

Többek között Jeles András filmrendezővel is dolgoztál. Elmesélnéd, hogyan került sor annak idején a közös munkára?

– Az egy véletlen dolog volt. Kimentem ösztöndíjjal Brüsszelbe, és nem sokkal azután, hogy hazajöttem, bent voltam a Városi Színházban, és a folyosón összefutottunk a Jeles Andrással. Tusolásból jöttem épp, a fejemen törölközőturbán. Nem ismert. Köszöntünk. Ennyi.

Aztán elkezdett forgatni egy filmet, a József és testvéreit, amelynek a volt férjem volt a látványtervezője, én meg elmentem megnézni egy forgatási napot. Egyszer csak András azt mondta, hogy a „törölközőturbános” lány menjen már az árnyvászon mögé, mert meg akarja nézni, hogy néz ki egy jelenet árnyékban. Ott maradtam. Fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt zöldfülűként, Szalontay Tündével, Hunyadkürti Gyurival, Bicskei István – Bütyivel, Nyakó Julival – isteni volt. Hát így.

Mennyire fontos egy előadásban a zene? Legutóbbi rendezésedben – Opera félárnyékban – élő, klasszikus zene hallható a színpadon, ami egészen különös hangulatot varázsol. Nem véletlenül használom ezt a szót.

– Az operarendezés nem a legutóbbi, mert azt 2011-ben rendeztem, de valóban, számomra a zene rettentően fontos, éltető elem. A legmagasabb szintű művészeti formanyelvnek tartom, és ebben a Depeche Mode, a Ramones vagy a The Cure éppúgy ott van, mint Bach. Zenefüggő vagyok.

Kiss Ágnes

Mik a további terveid? Most a THEALTER fesztiválon játszottad a Halálian jó történetet, mit csinálsz ősztől?

– Rendezek a szegedi Kövér Béla Bábszínházban egy Móra-mesét, ill. a Móra mesebirodalma c. interaktív kiállítás (Móra Ferenc Múzeum) bábos verzióját. Ott vizuális kurátor, itt rendező leszek.

Bábterapeuta is voltál, vagy. Mesélnél erről? Mert szerintem legtöbbünk még azt sem tudja, hogy létezik ilyesmi. Tényleg ki lehet mászni a gödörből így? És ha igen, hogyan?

– Ez egy nagyon összetett művészetterápiás formanyelv, élményterápiás beütéssel, amelyet 2005-ben dolgoztam ki haldokló gyerekeknek, de már hosszú ideje csoportterápiaként használom. „Nem viszik Katit a táncba, ha nem akar táncolni” alapon működik, a gödörből való kimászás ilyenformán az alany döntése is. Persze motiválni azt lehet, sőt kell. Mindenki máshogy jön ki egyébként a gödörből. Van, aki kimászik belőle, van, aki kirepül, van, akit segíteni kell kihúzni, és van, aki a válladon állva rugaszkodik el. Meg kell érezni, kinek mi a leghatékonyabb.

Úgy tudom, nagyon kedveled a vajdaságiakat. Mivel szegedi vagy, talán érthető is, mert a közelben élsz, de te kifejezetten olyan benyomást keltesz, mint aki kötődik ehhez a vidékhez és az itteni mentalitáshoz.

– Az egyik legjobb barátnőm vajdasági. Éltem együtt vajdasági férfival, és imádom a szabadkai Kosztolányi-színházat, az Újvidéki Színházat, Tolnai Ottót, Mezei Szilárdot, Nagy József színházát. Nem is sorolom tovább, mert attól félek, kihagyok valakit. A temperamentumom pedig szinte predesztinál is, mintha kicsit én is vajdasági lennék. Lélekben biztosan.

Kiss Ágnes

A báboknak van lelkük? Vagy hogyan lesz nekik? Elvont és belemagyarázós kérdésnek tűnhet, engem mégis érdekelne, mit gondolsz erről.

– Nagyon jó kérdés. Amikor elkészülnek, először karakterük lesz. Aztán minél jobban megismerjük egymást, attól függően, mit enged az anyaguk, hogy mijük mozdul, mi áll nekik jól – lelket lehelek beléjük, és igen, ezáltal életre keltem őket. Az elején olyan, mintha elkezdenének lélegezni, aztán ha ügyes vagyok, utána már ők mozgatnak engem. Na, akkor költözik beléjük a kis lelkecske.

Kevés az olyan „feltöltős” ember, mint amilyen te vagy. Nagyon jó veled beszélgetni, de azért kíméletlenül meg is tudod mondani a dolgokat, amikben általában kíméletlenül igazad is szokott lenni. Dolgoztál drogprevenciós munkatársként is. Nem csúsztál szét utána lelkileg? Mert szerintem te érzékeny vagy azért. Ott a művészet, ott van Johanna, a kislányod, meg egy csomó dolog, például az egyedüllét. Ez hogy jön össze – vagyis, hogy a sablonízét elvegyem a dolognak –, a nehéz pillanatokban mi az, ami továbblök, hogy aztán más embereknek segíteni tudj, méghozzá ekkora energiával?

– A drogprevenciónál voltak nehéz időszakok, mert eleinte nem tudtam különválasztani a „társadalmi szereptől, mint szakember” a tudatomat. Azt hittem, az egy és ugyanaz. Magamra vettem mindent. A buddhizmusban azt mondjuk: „Nem vagy mások hasznára, amíg magad is zavarodott és zaklatott vagy” – tehát meditálok és futok újra. Másrészt engem a játék és a játék által a nézőkből kiváltott hatás tölt fel. Finom tánc ez, oda és vissza. Engedsz, irányítasz, irányítanak.

Kiss Ágnes

Érdekelne, és rendszeresen meg szoktam kérdezni az interjúalanyaimat arról, mi vagy ki, illetve mik vagy kik inspirálják őket. Sokan kérdezték, miért teszem fel folyton ezt a kérdést. Azért, mert a művészetet és a zenét szubtilis, mély, érzékeny területnek tartom, ami még akkor is inspirálódik valahonnan, ha a művelője közli, hogy nincsenek példaképei, nem érdekli senki más művészete. Én sem példaképeket értek inspiratíve ható emberek és dolgok alatt, hanem inkább olyanokat vagy olyasmiket, akik/amik hatnak az emberre, mert ilyen általában szokott lenni. Neked van? És ha igen, hogyan hat, hatnak rád?

– Rengetegen vannak. Csak „néhány” példa, hogy kik hatottak vagy hatnak rám. Zenében Bach, az alázat miatt. Aztán Frank Zappa, a multikulti zenei-vizuális sokszínűsége, Satie pedig a körkörössége miatt. Filmben Tarkovszkij a mélysége, Greenaway a szimbolikája, Jeles az intellektusa, Mundruczó a vizuális ereje, Menzel a humora miatt. Színházban Yeung Fai kínai és Noriyuki Sawa japán bábosok a hasonszőrűségük, gondolkodásuk, Lénárt András bábos a technikai bravúrjai, Nagy József Jel színháza a tökéletessége, Robert Wilson a rafinériája, a Metanoia a mélysége, Pintér Béla társulata, Urbán Andrásék és a Forte Társulat pedig a kegyetlen szókimondása miatt. Estig sorolhatnám. Egyrészt erőt adnak, másrészt mindig megrendülök attól, mennyire nem tudok semmit, hogy folyamatosan fejlődnöm kell.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Achtung! Pažnja! Figyelem! Mint azt már sokszor – de talán nem elégszer – hangsúlyoztuk: Lapunk, a Képes Ifjúság nem csupán ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: flickr.com/photos/kristensunny
Hátsó borító: Marjai János
Zápor elől szökő ufonauták, előre! Aummmmmmmmmmmm

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Entombed
Svéd halálmenet Belgrádban Implode/Grave/Entombed (Dom Omladine, 2014. 10. 9.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Akkor mi mentünk is inni, sziasztok - Unleashed
A nehézfém bohém templomában 3. Harmadik rész: Brutális étkezés

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Mint mindig, a Sziget régi hagyományai szerint az idén is a „házigazda” Müller Péter Sziámi zárta a fesztivált – Színpadon az …And Friends zenekar (Mihájlovits Klára felvétele)
2014 (második rész) EZEREGY FESZTIVÁLÉJ LEGSZEBB MESÉI

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rajz: GB
Fishing On Orfű (negyedik rész) …ami egyben felvezetés is valamihez, ami még meg sem történt

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Motiválni lehet, sőt kell” Interjú Kiss Ágnes bábművész-bábterapeutával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A gyerek alszik, én nem mozdulhatok, hát selfie-zzünk!
Egy au pair naplójából 1. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vlue:
Bűntudat A pszichológiai szakirodalom nem mindig választja el élesen egymástól a szégyent és a bűntudatot

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nem Conchita a kedvence…
A cél, az utazás és Conchita Wurst Magánybeszélgetés Quimmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szójaszószba mártott neonkalandok 10. Könnyed nyári elmélkedések

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
AMERIKAI JAZZ ZENÉSZEK MAGYARKANIZSÁN Október 10.-én, pénteken 21 órától az Art Caféban

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est okt1-14 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Philip K. Dick
Mi is az a science fiction? És ki is az a Philip K. Dick? A sci-fi egy olyan kísérletező irodalmi és filmes műfaj, amelynek legfontosabb elemei a filozófia...

0 Hozzászólás | Bővebben +