: A gyerek alszik, én nem mozdulhatok, hát selfie-zzünk!
A gyerek alszik, én nem mozdulhatok, hát selfie-zzünk!

Egy au pair naplójából 1.

: A gyerek alszik, én nem mozdulhatok, hát selfie-zzünk!
A gyerek alszik, én nem mozdulhatok, hát selfie-zzünk!

(Okosan, de meggondolatlanul)

Eldöntöttem. Nem fogom tovább nézni, ahogyan mások váltják valóra az én álmaimat. Idejét láttam már annak, hogy felemeljem a seggemet, és én magam küzdjek meg azért, amit akarok. Ideje volt elkezdeni élni.

Komolyan mondom, az egész olyan volt, mint egy futóverseny. Mert aki elsőnek indult, végül az utolsó helyen végezte. Még csak nem is voltam tizennyolc éves, amikor eldöntöttem, hogy nyáron a pénzköltés helyett inkább pénzt keresni szeretnék. A gyerekvigyázást tartottam a legideálisabb munkának ilyen szempontból, habár mindenki úgy állt hozzá: „Te mint bébiszitter? Szegény gyerekek!” Aztán hallottam erről az au pair dologról, és mondom, szerencsét próbálok.

Egy internetes oldalon bukkantam rá a családra, ahol aztán két hónapig vigyáztam előbb három, utána négy, majd végül két gyerekre. És itt jön képbe az igazi probléma. „Interneten”. Ez sokaknál kiverte a biztosítékot. Különböző emberek különböző véleményét kellett meghallgatnom, akik mind azzal kezdték, hogy örülnek, hogy külföldre akarok menni dolgozni, meg nagyon büszkék rám, majd utána jött az a rész, hogy egy totális idióta vagyok, amiért interneten keresztül csinálom ezt az egészet, vakon megbízok a családban, és éppen Olaszországba készülök, amikor nemhogy nem beszélem, de még csak nem is tanulom az ország nyelvét. Vagyis éppen olyan volt, mint egy gimnáziumi óra. Mindenki dumált, én pedig hallgattam, két okból is. Egy, nem figyeltem eléggé ahhoz, hogy válaszolni is tudjak; kettő, már meghoztam a döntésem, és teljesen leszartam mások véleményét. Nem volt egyszerű olyanok ellen vívni a harcot, akiknek még alá kellett írniuk a felhatalmazást, ami nélkül nem hagyhattam el az országot.

au pair

Baby TV

De mint már mondtam, hajthatatlan voltam. Mint a detektívfilmekben látható nyomozók, úgy kerestem én is a bizonyítékot arra, hogy a család valóban létezik, s emellett nem kötődik a nevükhöz gyilkosság vagy valamiféle bűntett, mondjuk gyerekrablás. Igen, mondták már párszor, hogy ha én akarok valamit, akkor azt el is érem. S hónapokkal ezelőtt is elértem, amit akartam, még akkor is, ha az egész olyan volt, mint széllel szembe vizelni.

Kaptam nagyjából egy hetet, hogy összeszedjem a számomra legfontosabb dolgokat, bepakoljak mindent, amire szükségem lehet, elintézzem a biztosítást és az egyéb papírokat, és elbúcsúzzak a családomtól, a barátaimtól.

Ha minden simán ment volna, nem is rólam lett volna szó. De a fent leírtak ezt már alátámasztották, nem is egyszer. Csütörtök este, három nappal az indulás előtt kaptam egy üzenetet, amiben az állt, hogy lemondták a járatomat. A vér megállt bennem abban a pillanatban. És az olasz családon kívül nem volt kivel ezt megbeszélnem. Eddig is én intéztem a dolgokat, szinte biztos voltam abban, hogy majd találok valami megoldást. És találtam is. Egész pontosan tizenöt órám volt az indulás újonnan kijelölt pillanatáig. A boromat sem ittam meg, amikor szemtelenül korán léptem le a buliról, rögtön az után a dal után, melynek refrénjét nagy örömmel énekelték nekem a barátaim.

 „Azok a boldog, szép napok, ég veled!

Te nem tudod, milyen jó nélküled.”

Wooo, waaao és wuuk hosszú sora követte egymást attól a pillanattól kezdve, hogy nekiindultam az egésznek, és belevágtam az életbe. Legjobban életem első repülőútját élveztem, amikor másfél órán keresztül bámultam ki az ablakon, fülig érő mosollyal.

au pair

Értelmes kommunikáció az otthoniakkal

Aztán meg már ott voltam Olaszországban, teljes biztonságban, ahol már első nap rám szóltak, hogy ne fogdossak meg mindent, és nem is kell mindent lefényképezni, amit még nem láttam. Pff!

És ekkor ébredt csak fel bennem az a maró harag, amit minden egyes személy iránt éreztem, akik megnehezítették a dolgomat, és ellenezték az utamat. Olaszországban jól éreztem magam, és végre egyszer az életben boldog voltam, és naphosszat nevettem a család tagjaival együtt, ahol vacsoránál nem a pénzhiányt és a nincstelenséget vitattuk meg, hanem random témákról beszélgettünk órákon át. Mint egy slide show-ban a képeket, úgy láttam magam előtt azoknak az embereknek az arcát, akik meg akartak fosztani ettől az egésztől. Lássuk be, a pénztől, a munkától, az utazástól, a szeretettől és a boldogságtól. És abból kifolyólag, hogy megírtam ezt a cikknek indult rövid regényt, valószínűleg nem estem az olasz maffia áldozatául, és nem is vagyok egy bedrogozott prostituált.

Ezek után pedig számomra nincs olyan, hogy lehetetlen. Lehet, hogy van. Mert ez is lehetetlennek bizonyult egészen addig, amíg meg nem tettem. Most már komolyan csak egy dolog maradt, ami valóban képtelenség: hagymát szeletelni sírás nélkül.

au pair

Ha nem ehetek követ a játszótéren, akkor majd a kezemet rágom, de selfie-zzünk!

Mi az az au pair?

Au pair, au pair… jó, de mi az az au pair? Hát az egy olyan bébiszitterféle, aki nem fizetést kap, hanem zsebpénzt. A kiválasztott au pair beköltözik a családhoz, ahol megbeszélés alapján mos, főz vagy éppen takarít a gyerekvigyázás mellett. Ennyi.

De természetesen a munkaidő is meg van szabva. Esetemben az esték és a hétvégék szabadok voltak. Persze megesett, hogy elvállaltam az éjszakai műszakot. De mint már mondtam, minden a megbeszélésen alapszik. Hiszen a szülők azok, akik megszabják, hogy mit lehet, és mit nem, mikor kell reggel felkelni, és milyen feladatot végez az au pair amellett, hogy a gyerekek után szalad ébredésük pillanatától kezdve.

Egyes családok dohányoznak, de nem akarnak dohányos bébiszittert a gyerekük mellé. Mások megkövetelik az érvényes hajtási engedélyt. Van, ahol elvált szülők gyerekére kell vigyázni, van, ahol mozgásképtelenekre.

Az pedig természetesen íratlan szabály, hogy az au pairnek foglalkoznia kell a kicsivel, vigyázni a gyerek testi és lelki épségére, és mindenekelőtt szeretnie kell a gyereket vagy a gyerekeket. Ekkor jöttem csak rá a szomorú igazságra. A szülők tulajdonképpen megvásárolják a bébiszitter szeretetét a gyermekeik iránt.

au pair

Indulás előtt pár perccel

Egy gyerekkel több vagy kevesebb

Hamar kiderült, hogy ezek a szülők igen termékenyek. Van az én gyerekem, a te gyereked meg a mi gyerekünk. Ez annyit jelent, hogy az apukának az első házasságából van három gyereke, míg az anyukának két gyereke van egy másik férfitól. És van egy közös gyerekük is. Hála az égnek, egymástól. Ez hat gyerek. Tudsz követni?

A megbeszélés alapján nekem három gyerekre kellett volna vigyáznom. Két fiúra és egy lányra. Pontosabban egy hatéves kisfiúra, egy ötéves kislányra és egy egyéves babára. Na de júliustól minden megváltozott. Az apuka Svédországban lakó nyolcéves fia – akinek nevét már szégyelltem megkérdezni, mert annyiszor elmondták már – úgy döntött, hogy a nyarat az apjánál tölti Olaszországban. Nos, ekkor a vigyázandó gyerekek száma hirtelen négyre emelkedett. Még mindig tudsz követni?

Az apuka egy hét távollét után egy unott zombigyerekkel tért haza, akinek a napi mozgása annyiból állt, hogy elsétált a konyháig enni naponta háromszor, majd vissza a tv elé. Aztán meg már azzal kezdte a napot, hogy arcmosás vagy pisilés helyett elővette a tabletet, amin néhány nap alatt sikerült összetörnie a képernyőt. Természetesen egy csúcstechnológiás Apple iPadről beszélünk…

Négy gyerek. Azt hiszem, ezt elfelejtették nekem megemlíteni, még néhány dologgal egyetemben. De még nincs vége!

au pair

Morena

Nem értettem, hogy az anyuka miért pakolja be a gyerekek összes holmiját egy egyhetes utazásra. Azt meg pláne nem értettem, hogy egy felnőtt nő és két kisgyerek minek visz magával egy hétre Argentínába négy bazi nagy koffert.

Aztán néhány nap elteltével az apuka feltette a nagy kérdést:

– Felfogtad, hogy ez a kettő többé nem jön vissza? – kérdezte az anyuka két gyermekére utalva.

Én pedig diplomatikusan válaszoltam.

– Nem… MI VAN?

Igen, egy újabb apróság, amit nem ártott volna, de elfelejtettek megemlíteni. Az anyuka két gyermeke nemcsak elment Argentínába, hanem vissza is költözött oda. Na de ekkor már én is úgy álltam hozzá, hogy egy gyerekkel több vagy kevesebb…

Habár megszabadultam két túl aktív gyerektől, még mindig ott volt a pizzazabáló zombi, aki a hét minden napjának minden ébren töltött órájában csak pizzát akart. Egy percig még azon is elgondolkodtam: Svédországban nincsen pizza?

Csak hazautazáskor jöttem rá, hogy mégsem olyan mindegy minden. Ott álltam a reptéren felpakolva, amikor nagy ölelkezés közepette ránéztünk a babára, akinek könnybe lábadt a szeme. Ha addig nem érzékenyültünk el, akkor valóban ez volt az utolsó csepp a pohárban, amikor mi is könnyezni kezdtünk. Én a szomorúságtól, mert hát nekem sem volt mindegy két hónap után elbúcsúzni az új családomtól, ők viszont az örömtől, mert megszabadultak tőlem. :D

(Folytatjuk)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Achtung! Pažnja! Figyelem! Mint azt már sokszor – de talán nem elégszer – hangsúlyoztuk: Lapunk, a Képes Ifjúság nem csupán ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: flickr.com/photos/kristensunny
Hátsó borító: Marjai János
Zápor elől szökő ufonauták, előre! Aummmmmmmmmmmm

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Entombed
Svéd halálmenet Belgrádban Implode/Grave/Entombed (Dom Omladine, 2014. 10. 9.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Akkor mi mentünk is inni, sziasztok - Unleashed
A nehézfém bohém templomában 3. Harmadik rész: Brutális étkezés

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Mint mindig, a Sziget régi hagyományai szerint az idén is a „házigazda” Müller Péter Sziámi zárta a fesztivált – Színpadon az …And Friends zenekar (Mihájlovits Klára felvétele)
2014 (második rész) EZEREGY FESZTIVÁLÉJ LEGSZEBB MESÉI

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rajz: GB
Fishing On Orfű (negyedik rész) …ami egyben felvezetés is valamihez, ami még meg sem történt

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Motiválni lehet, sőt kell” Interjú Kiss Ágnes bábművész-bábterapeutával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A gyerek alszik, én nem mozdulhatok, hát selfie-zzünk!
Egy au pair naplójából 1. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vlue:
Bűntudat A pszichológiai szakirodalom nem mindig választja el élesen egymástól a szégyent és a bűntudatot

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nem Conchita a kedvence…
A cél, az utazás és Conchita Wurst Magánybeszélgetés Quimmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szójaszószba mártott neonkalandok 10. Könnyed nyári elmélkedések

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
AMERIKAI JAZZ ZENÉSZEK MAGYARKANIZSÁN Október 10.-én, pénteken 21 órától az Art Caféban

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est okt1-14 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Philip K. Dick
Mi is az a science fiction? És ki is az a Philip K. Dick? A sci-fi egy olyan kísérletező irodalmi és filmes műfaj, amelynek legfontosabb elemei a filozófia...

0 Hozzászólás | Bővebben +