: Akkor mi mentünk is inni, sziasztok - Unleashed
Akkor mi mentünk is inni, sziasztok - Unleashed

A nehézfém bohém templomában 3.

: Akkor mi mentünk is inni, sziasztok - Unleashed
Akkor mi mentünk is inni, sziasztok - Unleashed

Harmadik rész: Brutális étkezés

Péntek reggel első utunk a helybéli Fleshless koncertjére vezetett, elvégre nem ihatjuk meg a déli kávénkat mindennap grindcore-koncerten. Természetesen megjelentek a szokásosnak mondható WC-kefés, maciruhás, „mitudoménmiknek” öltözött egyének vidáman ropva a táncot, én meg csak néztem ki a fejemből, és gondolkodtam, miért nincsenek ilyen bulik Zentán.

A grindi után elmentünk pótolni a többiekkel, és a szokásos sörözőben találkoztunk, ahol elég alaposan le is ragadtunk, mivel elég sok ismerősbe, majd így potya sörbe botlottunk. A fesztivál ebben az évben egyértelműen több ex-YU és magyar arcot vonzott, mint bármikor. Tiszta véletlenül kihallgattam idős thrasherek szerb nyelvű beszélgetését. Kérdezem: „Honnan?”, ők: „Szarajevó”. Kérdik: „Honnan mi?”, majd „…ahhh, sokat zenéltünk régen Újvidéken”, mondják ők. És így akadtam bele a Bombarder (az ex-YU első death/thrash bandája) alapító gitárosába…

Brutal Assault 2014

Ajajjjjj... csak anyu meg ne lássa... Pungent Stench - Brutal Assault

Kissé kábán vergődtünk vissza a négyórási Fleshgod Apocalypse koncertjére. Voltak kisebb gubancok a hangzással, de sikeresen el lettek hárítva, és az olasz szimfonikus deatherek tökéletes zúzásának később nem volt akadálya. Ők is az a banda, amelyet otthon ülve nem tudok hallgatni, de nagyot durrantak élőben.

Az utánuk következő ős death metal viking Unleashed fellépését sem várták kevesebben. Hírből az egyik legjobb koncertbanda, és meg kell hagyni, hogy Hedlundék nem is úgy néztek ki, mint akik önbizalomhiányban szenvednek. Tudtak bánni a közönséggel, a közönség pedig az olyan dalokkal, mint a Hammer Battalion, Death Metal Victory, To Asgard We Fly, Don’t Want to Be Born, The Longships are Coming stb. Több régi dal is hiányzott a repertoárból, de úgy látszik, ezeket egy külön buli alkalmával kell majd pótolnom.

Az Unleashed koncertjéről igen elégedetten távoztunk, és elindultunk a meet and greet sátorba, hogy személyesen is kezet rázhassunk Devin Townsend mesterrel még a Six Feet Under koncertje előtt. Kanadaiakat látni jó, nem tudom, miért, de ezek az emberek tele vannak pozitív energiával. Devin pedig sihederkorom bálványa volt a Strapping Young Lad korai időszakában. A sorban állás több mint fél óráig tartott, de csak összejött, és megérte látni fél méterről a mestert. Ahogy befejeztük, szóltak ismét, hogy interjúnk van, óránkra néztünk, és már tudtuk, hogy a SFU ki fog maradni. De jó, hogy a Suffocation után rájuk voltam leginkább kíváncsi…

Brutal Assault 2014

Amon Amarth

Igen kellemes dolgunk sikeres letudtával visszarohantunk a színpadokhoz, hátha látunk valamit a Six Feet Underből. Szerencsére elkaptuk még a Beneath the Black Sky dalt, majd a ráadásnak számító Hammer Smashed Face-t. Szép és jó ez, de akkor már játszottak volna valami sajátot inkább. Értem én, hogy Barns bácsi a Cannibal Corpse frontembere volt, és sikerre vitte a bandát, de egy Suffering In Ecstasynak jobban örültem volna. A koncert egyébként hatalmas bulinak tűnt, kár, hogy lemaradtunk róluk!

Az ez utáni H20 hardcore-koncertjéről inkább elpucoltunk a sátorba megnézni a Pungent Stench nevű legendát, mármint ami maradt belőle. Jelenleg Martin Shirenc (egykoron Don Cochino) énekes/gitáros az egyetlen eredeti tag, és Shirenc Plays Pungent Stench néven futnak a régi tagokkal való pereskedés miatt. Szar sztorik az ilyenek, de a Pungent Stench mégis a világ leggusztustalanabb bandája volt évekig. Úgy éreztük, ezt nem lehet kihagyni, és legalább pár dal (mivel Devin mesterrel egy időben zenéltek) erejéig megnézzük őket.

A sátorba épphogy be lehetett férni, és jó nagy lökdelőzéssel küzdöttük magunkat előre. A Pungent Stench dallal indítottak, majd: Dead Body Love, Happy Re-birthday, For God Your Soul…, Extreme Deformity, Shrunken and Mummified Bitch és így tovább a talpalávaló. Kiváló repertoár, az egyedüli gyenge láncszem a Fuck Bizzare volt, de legalább itt volt mit látni. Egy kivételesen lehasznált kinézetű részeg ribanc, kissé szadomazo cuccban, feldülöngélt a színpadra igen hiányos öltözetben, majd bort öntött magára, táncolt, jól khmmm… (egy kis fantázia), majd hála az égnek vissza lemászott. Szerintem a közönségből senki nem hitt a szemének, ez tényleg bizarr volt. Na… de az után jött még a Bonesawer, majd a világ legjobb death/blues dala, a Viva La Muerte, és sajnos vége lett. Legnagyobb meglepetésünkre Devin teljesen kiment a fejünkből, ez árulkodhat a buli hangulatáról. Tényleg nehéz volt annak otthagynia, aki kicsit is érdeklődik ez iránt a stílus iránt, ne adj’ ég, szereti/szerette valaha ezt a bandát.

Brutal Assault 2014

Hangulat

Megvettük gyorsan az irányt a nagyszínpad felé, hogy az Amon Amarth koncertjéből valamennyit elcsípjünk, de folyamatosan leakadtunk. A vikingek koncertjének az utolsó két dalára értünk oda, de ez legalább a Thunder of the Twilight God és a The Pursuit of Vikings volt. Színpadi látvány maximális… Hatalmas viking akármik voltak két oldalról, jól eltalált fények, bika hangzás! Johan Hegg igazi frontember, a zenekarról süt, hogy jól érzik magukat a bőrükben, igazi koncertbanda! Ha most lennék tini, valószínűleg a kedvenc bandám lenne, de így marad a Maiden.

Mivel a norvég Shinning nekünk nem igazán feküdt, inkább sétáltunk egy kicsit, hisz egész nap koncertekre, interjúkra, dedikálásokra rohangáltunk. Így találtunk rá egy sültcsótány- (vagy mifene) büfére. Míg a Képes Ifi brutalos egyik fele azért rajong, ha a vásznon kettéfűrészelnek valakit (lehetőleg láncfűrésszel), a másik fele inkább az élő gusztustalanságot szereti. Be is vásároltunk kukacokból, tücskökből meg egy csomó izéből, és vígan toltuk a képünkbe. Az első nagy ódzkodások után azért mindenki bevállalta, Jucmilla nem fért a bőrébe örömében. Az íze nagyjából a sült krumplira hasonlított, csak kissé szálkásabb. Gondoltuk, megnézzük a partizónát is sült csótányainkkal, és nyugodtan könyveltük el, hogy nem diszkózene, hanem extrémmetál-klasszikusok szólnak. Feltételeztem volna én ezt, de az infós lány a hozzá nem értésével zavarba ejtett minket két napja. Rá is jöttünk, hogy ez nem az a fesztivál, ahol érdemes bármit is megkérdezni az emberektől, mert vagy angolul nem tudnak, vagy fogalmuk sincs, mert önkéntes középsulisok a faluból.

A Broken Hope csúcs brutál death metaljára értünk vissza, a közönség viszont alaposan megcsappant, talán az Amon Amarth ütötte ki a bandát, de legény legyen a talpán, aki mindennap 10.30-tól hajnali háromig bírja az ilyen intenzív mókát. Az első sorokban még volt mozgás, de hátrébb már csak relaxálók álltak. A minőségre viszont nem lehetett panasz, akkora energia szorult ezekbe a törpékbe, hogy már kezdtem azt hinni, Középföldéről jöttek. Bevallom, én a Broken Hope zenéjét leginkább porszívózáskor hallgatom. Marha jó muzsika ez, de nekem egyik dal olyan, mint a másik. Gőzöm nincs, mit játszottak, és mit nem, de jól nyomták.

Brutal Assault 2014

Nyami

A következő koncert a norvég industrial/gothic Combichrist fellépése volt. Habár a Marilyn Manson-imázsuktól mindannyian viszolyogtunk, és fikáztuk őket, mégis ott maradtunk végig, mert jó volt, mi pedig a BA szlogenjével ellentétben előítéletesek voltunk (ejnye). Nagyon energikus koncert volt, könnyen táncolható dalokkal, kb. amolyan Front 242-, KMFDM-stílusban, és jelentősen több embert vonzottak, mint a Broken Hope, és a zenéjük is jóval befogadhatóbb.

Ezután tettünk egy próbát a görög Nightfall zenekarral, de nagyon nem jött be, és a zenéjük sem hasonlított gothic-doomra, mint ahogy az a programban állt. A hangzás is meglepően pocsék volt, a „trililá” szintitől pedig megőrültünk. Inkább átugrottunk a sátorhoz a dán Worship koncertjére, ami állítólag funeral doom. A sátor ekkorra már csak félig volt, és az emberek szédelegtek magukban. Ez aztán olyan lassú volt, hogy csak lestünk. Kb. négy ütés a dobon percenként, amit egy akkord kísér gitáron, az énekes srác pedig teljesen átszellemülve dalolt. Végre jót tudtunk beszélgetni egy koncert közben, mert nem zavart a folyamatos blast beat.

Brutal Assault 2014

Severe Torture

Miután visszaértünk a táborba, és nagy nehezen álom jött a szememre, kedves sátortársam fel is ébresztett, hogy elújságolja (delirium tremens közeli állapotában), nem kisebb személyiséggel találkozott, mint a miskolci Karst énekese. Bravó! Ez tényleg remek. Kénytelen voltam ismét kimászni, nehéz hajnal már megint… Ráadásul egy új szomszéd is érkezett, aki a sátrát (ami egy fára kifeszített sátoroldallapból, valamint a földre leterített hálózsákból állt) az utolsó nap kora hajnalán a lejárathoz pakolta. Kérdeztem, ez most mi, azt mondta, napok óta itt van, de most látta meg ezt a helyet, és nagyon tetszik neki. Jó hűvös van, és megnyugtatja a várfalon ugrándozó kecskék látványa. Megkértem, hogy cuccoljon két méterrel odébb, mert mindenki rá fog esni a hajnali visszaérkezéskor, a kecskéket meg onnan is figyelheti. Hát igen, még jó, hogy egy metálfesztiválon bakkecskéket terelgetnek, és nem disznókat. Az nem lenne elég metálos, és a sátorban lévő reggeli szagok amúgy is már az említett nemes állatot juttatták eszünkbe.

(Folytatjuk)


Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Achtung! Pažnja! Figyelem! Mint azt már sokszor – de talán nem elégszer – hangsúlyoztuk: Lapunk, a Képes Ifjúság nem csupán ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: flickr.com/photos/kristensunny
Hátsó borító: Marjai János
Zápor elől szökő ufonauták, előre! Aummmmmmmmmmmm

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Entombed
Svéd halálmenet Belgrádban Implode/Grave/Entombed (Dom Omladine, 2014. 10. 9.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Akkor mi mentünk is inni, sziasztok - Unleashed
A nehézfém bohém templomában 3. Harmadik rész: Brutális étkezés

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Mint mindig, a Sziget régi hagyományai szerint az idén is a „házigazda” Müller Péter Sziámi zárta a fesztivált – Színpadon az …And Friends zenekar (Mihájlovits Klára felvétele)
2014 (második rész) EZEREGY FESZTIVÁLÉJ LEGSZEBB MESÉI

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rajz: GB
Fishing On Orfű (negyedik rész) …ami egyben felvezetés is valamihez, ami még meg sem történt

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Motiválni lehet, sőt kell” Interjú Kiss Ágnes bábművész-bábterapeutával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A gyerek alszik, én nem mozdulhatok, hát selfie-zzünk!
Egy au pair naplójából 1. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vlue:
Bűntudat A pszichológiai szakirodalom nem mindig választja el élesen egymástól a szégyent és a bűntudatot

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nem Conchita a kedvence…
A cél, az utazás és Conchita Wurst Magánybeszélgetés Quimmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szójaszószba mártott neonkalandok 10. Könnyed nyári elmélkedések

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
AMERIKAI JAZZ ZENÉSZEK MAGYARKANIZSÁN Október 10.-én, pénteken 21 órától az Art Caféban

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est okt1-14 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Philip K. Dick
Mi is az a science fiction? És ki is az a Philip K. Dick? A sci-fi egy olyan kísérletező irodalmi és filmes műfaj, amelynek legfontosabb elemei a filozófia...

0 Hozzászólás | Bővebben +