:

Szójaszószba mártott neonkalandok 10.

:

Könnyed nyári elmélkedések

Zuhog az eső. Ömlik, mintha dézsából öntenék. S teszi mindezt olyan merőlegesen a földre, hogy szögmérőt lehetne igazítani hozzá. Kevés olyan dolog van, ami nyugtatóbban tud hatni rám, mint a lehulló esőcseppek szimfóniája. Még így is, hogy délután 1 óra, és annyira sötét van a szobában, hogy a számítógép billentyűzetének világítása automatikusan bekapcsolt. Ma kissé hűvös van. Reggel zoknit húztam, hosszú alsót és kardigánt. Tokióban végre-valahára beköszöntött volna az ősz? Ó, milyen üdítő dolog ez, a végeláthatatlanul hosszú és forró nyári napok után, amikor még éjszaka sem lehet ablakot nyitni! Persze, hogy az eső jó-e vagy sem, igencsak relatív dolog. Ha belegondolok, hogy a nyáron nagyjából minden hétvégi szabadtéri tervemet tönkrevágták a gyakori zuhancsok, akkor lényegesen veszít a bájából ez az időjárási jelenség.

Japan

Az idei nyár talán legnagyobb eseménye az volt, hogy hazalátogattam egy rövid időre. Három és fél év után nem odázhattam tovább a dolgot. Aprólékos készülődés, nem várt fordulatok a reptéren, zsibbasztóan hosszú órák a levegőben, majd még néhány az autóban, határátkelés, végül elérkezés a célhoz. Furcsán éreztem magam ennyi idő után újra a családi házban. Mintha soha nem is mentem volna el, de ugyanakkor, mintha sohasem jártam volna ott azelőtt. Néhány, egykor annyira „természetesnek” vett dologhoz újra alkalmazkodnom kellett (ha csak rövid időre is). Nevess csak, ha akarsz, de először még az is furcsa volt, hogy az utcán csupa európai arcot látok magam körül! Olykor kissé barátságtalannak és gorombának éreztem a légkört. Az utcákat éjjel pedig néha egyenesen fenyegetőnek. Tudniillik az ember Japánban hajlamos jócskán elengedni magát. Bűncselekmények ugyan akadnak, de számuk a fejlett országok közül itt a legalacsonyabb (és a statisztikák szerint már 11 éve folyamatosan csökken). Ahelyett, hogy kilopják a szemed is, inkább arra van sok példa, hogy mondjuk egy elvesztett mobiltelefont vagy pénztárcát (annak összes tartalmával együtt) bevisz valaki a közeli rendőrállomásra, és szépen leadja. Mert ugye így is lehet. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ellenkezője sohasem fordul elő. Itt sem szent mindenki. Azután gondoljunk csak az igen gyakori és többé-kevésbé legális emberierőforrás-kizsákmányolásra (közérthetőbben: mindennapos túlóra), ahol lényegében a szabadidődet és egyben az életedet lopják el szépen csendben. Bár sajnos egyre több forrásból hallom, hogy más országokban is terjed ez a csodálatosan fondorlatos gyakorlat.

Japan

Azért az ipari mennyiségű friss ribizli, meggy, csevap, kürtőskalács, karalábé, sült nyúl és egyéb, Japánban nem kapható (és segélycsomagban sem szállítható) ínyencség elfogyasztása után már sokkal kevésbé éreztem idegennek az otthoni környezetet. Hiába na, a leggyorsabb út… :) Jó volt látni a régi ismerős arcokat is, és nagyjából két hét alatt annyit beszélni magyarul, amennyit Japánban talán egy év alatt sem. Mivel itt jelen pillanatban nem tarthatok a lakásban házi kedvencet, annyi macskát, kutyát és egyéb állatot dögönyöztem meg, amennyit csak győztem. Örvendetes dolog többek között az is, hogy otthon este 9-ig világos van. Japánban még nyáron is sokkal előbb sötétedik. Egyébként elárulom, tűkön ültem már, hogy végre beszabadulhassak Magyarországon egy bazi nagy könyvesboltba, és összevásároljak mindenféle magyar nyelvű nyomtatott médiumot. Sikerült is egy kisebb vagyont elkölteni könyvekre, de az élmény sajnos némileg keserű szájízzel ért véget. Történt ugyanis, hogy nem találtam egy bizonyos könyvet, az idő pedig szorított, így gyorsan odaszaladtam a pulthoz érdeklődni. Ekkor a pultos kisasszony közölte, hogy ő itt a pénztárnál dolgozik, és ha valamit nem találok, akkor az üzletben pakolászó eladókat kérdezzem, ne őkelmét zavarjam. S tette ezt olyan felháborítóan hidegen és keményen, holott finoman is az eladók felé irányíthatott volna, hogy majdnem az arcába vágtam a kosaramat. Amikor legutóbb jártam Magyarországon könyvesboltban, még nem volt bűn a pultnál érdeklődni, sőt! Változnak az idők, vagy csak én fogtam ki egy bunkó eladót (ó, elnézést, PÉNZTÁROST)?

Japan

Persze a pocsék dolgokra mindig könnyebben emlékszik vissza az ember. Mindenesetre tény, hogy az örömteli pillanatok mellett frusztráló és stresszes momentumokban is volt részem bőven. Azt hiszem, hosszabb külföldi tartózkodást követő hazalátogatáskor ezzel sajnos számolni kell (cseppnyi fordított kulturális sokk befigyel; aki nem hiszi, járjon utána, mert nagyon is létező dolog). Főleg, ha egy annyira más alapokon nyugvó kultúrában tölti azt az ember, mint amilyen a japán. Azért szeretném megjegyezni, mielőtt még valaki megelégeli „Japánt magasztaló nyávogásomat” (bár több cikkemben kemény kritikát is kapott, de ugye ki emlékszik már arra!), hogy itt sem mindenki kedves és készséges, ahogyan nyilvánvalóan otthon sem mindenki bunkó, csak nem mindegy, hogy melyik van többségben. Mert az egy dolog, hogy te és én tudjuk, hogy akad rendes, végtelenül kedves eladószemélyzet otthon is, de az átlagra mégis valamivel jobban kellene vigyázni. Mert ha, teszem azt, egy turista többségében a rosszakat fogja ki egy néhány napos kirándulás alatt, akkor nagy esély van rá, hogy az alapján formál véleményt, ami pedig biztosan nem tesz jót az országimázsnak. Just sayin’…

Japan

Valamelyest kapcsolódik a témához, hogy a napokban panaszkodott egyik ismerősöm, hogy amikor nemrég moziban voltak Pesten, egy kisgyerek elkezdett hangosan sírni, és a szülők csak jó 10 perc után vitték ki, amikor már mindenkinek az idegein táncolt, és persze ezzel a film első felének élvezhetősége is jelentősen csökkent. Szerinte a gyerek vélhetően megijedt, mert túl kicsi volt a filmhez, és azon morfondírozott, hogy eleve milyen szülő az, aki elhurcolja a csemetéjét egy olyan filmre, ami nem is neki való, és ha elkezd sírni, akkor a szülők miért nem reagálnak azonnal, és viszik ki. Ezt csak azért írom le, mert nemrég ráfutottam egy érdekes dologra, ami felett lehet, hogy elsiklottam volna, ha nincs a fenti előzmény. Japán egyik legnagyobb moziláncának (Toho Cinemas) honlapján akadtam rá a bababarát mozizásra (Mama’s Club Theater). Termek és időpontok, amelyek kizárólag a kisgyerekekkel érkező anyukáknak/családoknak vannak fenntartva. Ugyan nem mindennap, csak heti 1-2-szer vetítenek így filmeket, de azt hiszem, ez is nagy szó. Az alapelv az, hogy a többi mozizót ne zavarjuk azzal, hogy film közben elkezd sírni a gyerek, vagy ki kell menni valami miatt a teremből (pelenkázás, akármi), ugyanakkor kellemes környezetet teremtenek azok számára, akik szeretnének mozizni, de nem tudják senkire rábízni a gyereket, vagy nem akarják. Ezek a mozitermek a szokásosnál valamivel világosabbak, és a hangerő is kisebbre van állítva. Vannak bébiülések is, illetve hely, ahova kényelmesen le lehet parkolni a babakocsit (számot is kapsz hozzá, nem fog elveszni). Ha túl hideg vagy meleg a légkondi, akkor lehet szólni. Ha sír a baba, az is oké; persze azért kérnek, hogy finoman nyugtasd meg, de nem kell stresszelned miatta. Egyéb problémákkal is nyugodtan fordulhatsz a személyzethez. Érdekes koncepció. Az sajnos nem derült ki a honlapról, hogy pontosan hány éves korig működik ez a dolog, de kisbabákkal vagy nagyon kis gyerekekkel mindenképpen bárki bemehet. Azt mondom, hajrá az ilyen és hasonló kezdeményezéseknek!

Japan

Időközben elállt az eső. A szoba is kivilágosodott. A számítógép billentyűzetének fénye kialudt. Egy időre minden elcsendesedett, de már hallani, ahogy a szomszéd gyereke nyitott ablaknál ordít. Sőt, néha akkor nyitja ki a kedves anyuka, amikor belekezd a poronty a bömbölésbe, vagy éppen ő maga borzalmas fejhangon egy gyerekdalba. Nyilván ilyen esetekben nem a gyerek a hibás (mielőtt még…), hiszen még csak gügyög, nem ismerheti az illemet. A szülő viselkedésére viszont nincs bocsánat. Hát igen, vannak, akiknek még Japánban sem mond semmit a „lehetőleg úgy éljünk, hogy azzal ne zavarjuk a környezetünket”, pedig itt elvileg ebben a szellemben nevelkedik mindenki. Azért ettől csak ne érezzük jobban magunkat! Helyette igyekezzünk még inkább odafigyelni a saját környezetünkre. Ki tudja, valami jó is kisülhet belőle. Jaa ne!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Achtung! Pažnja! Figyelem! Mint azt már sokszor – de talán nem elégszer – hangsúlyoztuk: Lapunk, a Képes Ifjúság nem csupán ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: flickr.com/photos/kristensunny
Hátsó borító: Marjai János
Zápor elől szökő ufonauták, előre! Aummmmmmmmmmmm

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Entombed
Svéd halálmenet Belgrádban Implode/Grave/Entombed (Dom Omladine, 2014. 10. 9.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Akkor mi mentünk is inni, sziasztok - Unleashed
A nehézfém bohém templomában 3. Harmadik rész: Brutális étkezés

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Mint mindig, a Sziget régi hagyományai szerint az idén is a „házigazda” Müller Péter Sziámi zárta a fesztivált – Színpadon az …And Friends zenekar (Mihájlovits Klára felvétele)
2014 (második rész) EZEREGY FESZTIVÁLÉJ LEGSZEBB MESÉI

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rajz: GB
Fishing On Orfű (negyedik rész) …ami egyben felvezetés is valamihez, ami még meg sem történt

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Motiválni lehet, sőt kell” Interjú Kiss Ágnes bábművész-bábterapeutával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A gyerek alszik, én nem mozdulhatok, hát selfie-zzünk!
Egy au pair naplójából 1. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vlue:
Bűntudat A pszichológiai szakirodalom nem mindig választja el élesen egymástól a szégyent és a bűntudatot

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nem Conchita a kedvence…
A cél, az utazás és Conchita Wurst Magánybeszélgetés Quimmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szójaszószba mártott neonkalandok 10. Könnyed nyári elmélkedések

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
AMERIKAI JAZZ ZENÉSZEK MAGYARKANIZSÁN Október 10.-én, pénteken 21 órától az Art Caféban

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est okt1-14 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Philip K. Dick
Mi is az a science fiction? És ki is az a Philip K. Dick? A sci-fi egy olyan kísérletező irodalmi és filmes műfaj, amelynek legfontosabb elemei a filozófia...

0 Hozzászólás | Bővebben +