:

Kultúra, művészetek és tudomány

:

A művelődéshez és azon belül az oktatáshoz való emberi jogunkhoz nagyon hasonló a kultúrához, a művészetekhez és a tudományhoz való jogunk. Nemcsak azért, mert nagyjából egy időben érett meg a társadalom arra, hogy ezeket a jogokat kivívja magának, hanem azért is, mert mindezekre szükségünk van ahhoz, hogy a társadalom tevékeny tagjai legyünk. Ha elzárják előlünk az iskolákat, a könyvtárakat, az egyetemeket, vagy ellehetetlenítik a művészi önkifejezést, azzal elveszik tőlünk az esélyt, hogy a társadalmat úgy alakítsuk, hogy jobban érezhessük magunkat benne.

A kultúrához való jogunkkal akkor élünk, amikor megismerkedünk a barlangrajzokkal, Balassi verseivel, vagy akár Banksy utcaművészetével, majd ezekből tanulva, ezekre építve saját alkotásokat is létrehozunk. A kultúrához való jog tehát egyrészt azt jelenti, hogy mindenkinek joga van részt venni a kulturális életben, másrészt meg azt, hogy ha valaki létrehoz egy kulturális terméket, akkor az az övé, és nem lehet tőle elvenni. Nemcsak ahhoz van tehát jogunk, hogy színházba, moziba, kiállításokra járjunk, hanem ahhoz is, hogy ha írunk egy világsikert elérő könyvet, akkor abból ne valaki más gazdagodjon meg. Sőt, ez utóbbi jog még erősebb is az előzőnél: hiába van nekünk jogunk részt venni a kulturális életben, és ennek címén megnézni a legújabb filmeket, ha nem akarunk fizetni a szerzői jogok birtokosainak, akkor ezzel a jogunkkal nem élhetünk (kivéve persze illegálisan). A kulturális termékek ugyanolyan terméknek számítanak, mint bármi más: emberi jogi szempontból ellopni egy biciklit vagy letölteni egy filmet egyformán lopás, egyedül a társadalom (és ebből adódóan a jogrendszer) megítélése különböző.

barlangrajz

De nemcsak a szűkebb értelemben vett kultúrához, hanem a tudományokhoz is jogunk van: megismerhetjük a világ működését anélkül, hogy boszorkányságért máglyán végeznénk. Jogunk van kutatni, jobb megoldásokat keresni, elméleteket gyártani, miközben a tudományos termékeinket a (kulturálisokhoz hasonlóan) nem vehetik el tőlünk. Jogunk van a tudományos eredményeket megismerni: az iskolában például megtanuljuk, hogy a Föld a Nap körül kering (és nem fordítva), hogy a kézmosás segít a betegségek megelőzésében (ellenben egy-egy amulett vagy talizmán már kevésbé véd meg minket a vírusoktól), és hogy a szelet a levegő rétegeinek különböző nyomása idézi elő (nem pedig a fák döntenek úgy, hogy szelet csinálnak egy kis hajladozással). Végül pedig jogunk van arra is, hogy a tudományos eredményekből mi is részesüljünk. A penicillin felfedezése például rendkívül jelentős áttörést eredményezett az orvostudományban, és bizony nagyon rossz néven vennénk, ha akármilyen oknál fogva nem kaphatnánk belőle. Ugyanígy bajban lennénk, ha elzárnák előlünk az összes fertőtlenítőt, és az orvosaink anélkül lennének kénytelek műteni.

De akármilyen nemes célt is szolgálnak a kultúrához és a tudományhoz való jogaink, mégis mindkettő korlátozható. Egy irodalmi alkotás például, hiába a művészi önkifejezés része, könnyen lehet, hogy cenzúra alá esik akár azért, mert bizonyos társadalmi csoportokat sért, akár azért, mert az éppen aktuális politikai ideológiával ellentétes értékeket közvetít a társadalom felé. Kérdés például, hogy lehet-e, szabad-e holokauszttagadó vagy nyíltan cigányellenes regényt írni, mások vallásosságán (vagy éppen annak hiányán) gúnyolódni egy festmény által, vagy éppen sorozatot forgatni egy szerethető sorozatgyilkosról. Ezekben az esetekben pontosan megszabott határok helyett csak irányelvek vannak. Ennek egyik oka, hogy minden eset más, és minden alkotást csak a környezetében lehet értelmezni: nem mindegy, ki festette azt a képet, mikor, milyen szándékkal, és éppen miféle társadalmi események zajlottak az elkészültekor. Úgy valahogy, mint ahogy nem mesélünk morbid halottas vicceket egy temetésen sem.

Dexter

Másrészt nem is mindenkinek a célja egy kulturális érték létrehozása, sokan csak azért burkolják valamilyen művészetbe a véleményüket, hogy arra le ne csapjon a cenzúra vagy a társadalom haragja. A szólásszabadság ugyanis jobban megilleti a művészeket, mint az egyszerű halandókat – nem azért, mert ennek így kell lennie, hanem azért, mert ha valamiben szépséget látunk, hajlamosabbak vagyunk jobban eltűrni, mint ha csak egy odavetett véleménnyel találkoznánk.

A tudományhoz való jogunk szintén nem korlátozhatatlan: a magzatokon végzett kísérleteknek ugyan biztosan meglenne a maguk haszna, többségében azonban mégis elítéljük ezeket. Az emberi klónozás vagy ember és állat keresztezése szintén érdekes tudományos eredményeket hozhatna, mégsem vágunk bele ész nélkül. Az embereken végzett kísérletek csak nagyon szigorú feltételek mellett valósíthatók meg, egy erre a célra létrehozott etikai bizottság jóváhagyásával. Éppen ezért a híres-hírhedt Milgram-kísérleteket ma már egészet biztosan nem lenne szabad elvégezni.

Milgram-kísérlet

Milgram-kísérlet

Ezeknek a kísérleteknek a során azt vizsgálták, hogy a kísérleti alanyok engedelmeskednek-e a felsőbb utasításnak akkor is, ha tudják, hogy nem kellene. A valódi kísérleti alanyok azt hitték, hogy a büntetésnek a tanulásra gyakorolt hatását vizsgálják a segítségükkel. A feladatuk az volt, hogy egyre növekvő erejű áramütést adjanak az általuk szintén kísérleti alanyoknak tartott, de valójában beépített embereknek minden olyan esetben, amikor azok elrontották a feladatot. Az áramütés természetesen nem volt valódi, a beépített emberek mind színészek voltak, akik megjátszották a fájdalmat, és a kísérlet befejezéséért könyörögtek. A kísérleti alanyok mindeközben azt hitték, hogy jó célért cselekednek, elbizonytalanodásuk esetén pedig fehér köpenyes tudós (mint tekintélyszemély) a gomb megnyomására utasította őket.

A kísérlet elsősorban két okból volt etikátlan. Az egyik az, hogy a kísérleti alanyoknak fogalmuk sem volt róla, miféle kísérletben is vesznek részt valójában: vagyis nemes egyszerűséggel szólva átverték őket. A másik ok, hogy a kísérleti helyzet rendkívül nagyfokú stresszel és érzelmi megrázkódtatással járt. Gyakorlatilag aközött kellett választaniuk az embereknek, hogy elkövetnek egy nagyon súlyos normaszegést (előre megígérik, hogy végrehajtják a tekintélyszemély utasításait, aki fizetségért cserébe ezt el is várja tőlük), vagy pedig nagy eséllyel megölnek egy embert.

Az, hogy ma már szigorúan szabályozott, hogy a tudományos kutatásban hogyan és miként lehet embereket fölhasználni, részben az áramütéses kísérlet által kiváltott vitáknak köszönhető.

Mindez azt mutatja, hogy az erkölcs és az etika korlátozza a tudományhoz való jogainkat, és ezzel hátráltatja a tudomány fejlődését. Ez persze nem föltétlenül baj, sőt a magam részéről inkább élek egy olyan társadalomban, ahol az emberi méltóság fontosabb a tudománynál és a fejlődésnél, mint Huxley szép új világában, ahol nem a tudomány van az emberért, hanem az ember a tudományért.

book

Emberi Jogi Nyilatkozat

27. cikk

1. Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez.

2. Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Blaskó Árpád
Nyuszi vagy, McFly? Körülbelül 100 km/h-val száguldottunk egy Zastavával Újvidék és Topolya között az autópályán

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Négy autónyi adomány Sikeres volt a VIFÓ Save the Kids akciója

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Még szendvicset sem kaptam
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 14: PROSZTATAPROBLÉMÁK

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pingpong-bajnokság
Az újvidéki Európa Kollégium Az Európa Kollégium egy négyszintes létesítmény, amelyben 204 diákszoba van

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kultúra, művészetek és tudomány A művelődéshez és azon belül az oktatáshoz való emberi jogunkhoz nagyon hasonló a kultúrához, a m...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Milyen halál?
Az utolsó igaz rocksztárok hajnala 2. A Motörhead egy nemzetközi szimbólum is volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Killing Joke: Pylon Az apokalipszis a keresztény kultúrában a végítélet szinonimája.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Testet öltött wellness A 2012-es bemutatkozó lemez után, a tavalyi év áprilisában újabb albummal jelentkezett a temerini...

0 Hozzászólás | Bővebben +
                                :
Kortárs népzenét a szívkamrába! Az Ethnokor jótékonysági koncertjéről nehéz hazaindulni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
LSD Először

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Irodalomból tangóharmonika Tolnai-kArcolás az irodalmi kávéházban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Versvándorok
Nem mondhatom el, Újvidéken! Hajvert Ákos és Tóth Péter Radnóti-díjas versmondók egy egészen különleges tevékenységbe fogtak.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
S65 – Hybrid Realm Tavaly decemberben Szabadkán mutatták be a Symposion folyóirat legújabb számát

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A komiszok: Cema és Mara, a csintalan cukrászleány
Sporhetsztori 18. Tizennyolcadik rész - Itt a cica, hol a cica?!

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est február3-16 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hazaérkezés Idejében összekészítettem a csomagomat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szomorú vasárnap egy boldog pénteken Z.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Görög Noémi (fotó: Molnár Edvárd)
Aki választ: Görög Noémi 1984. januárjában születtem.

0 Hozzászólás | Bővebben +