Először
„– Mit látsz, Laca?!
– …........
– Mit láááááááátsz, Laca?!
– Egy nagy segget látok! De lehet, hogy nem is látom! Lehet, hogy csak hallucinálok!”
(A. E. Bizottság)
Az LSD (lizergsav-dietilamid, esetleg Lucy in the Sky with Diamonds, hehe) felfedezője egy gyógyszerész volt, aki véletlenül beslukkolt az anyagból, azután néhány napig igen furcsa dolgokat élt át. A szer egyébként szintetikus, bár eleinte az anyarozsból vonták ki (gabonákon élősködő üszöggombafaj). Kezdetben pszichiátriai kezelésekben próbálták alkalmazni, ma már kizárólag illegális kábítószerként van forgalomban. A hippi kultúrában volt jelentős szerepe, majd néhány évvel ezelőtt, a rave/house/techno őrületben élte reneszánszát.
A hatásmechanizmusa a következő: míg a THC-ről ugye azt mondtuk, hogy eltávolítja egymástól az idegsejtek nyúlványait, addig az LSD ideiglenesen beépül a nyúlványok csatlakozásánál lévő szinapszisokban található neurotranszmitter helyére. Ennek a kémiai anyagnak az a feladata, hogy fogadja az ingerületet az egyik agysejtből, és továbbítsa a másik felé. Az LSD is el fogja látni ezt a funkciót, azzal a különbséggel, hogy mielőtt továbbítaná az ingerületet, csavar egyet az információn. Innen jön aztán az érzésünk, hogy nem azt látjuk, halljuk, szagoljuk, aminek ott kellene lennie. (Már megint a realitás. Hmm. Jól kitalálták azért ezt a mátrixosok.)
Az LSD formái a következők: a legismertebb a bélyeg, mely egy körülbelül 5 milliméter átmérőjű papírdarab, átitatva savval, de tartalmaz amfetamint is. Ennek neve trip. Ezt az ember vagy felragasztja a szájpadlására, vagy berakja a szemhéja alá, de olyat is hallottam, hogy egyesek megvágják magukat, s a bőr alá helyezik, sőt egyes nők egyenesen a vaginájukba juttatják. A szer kevésbé ismert formája, ami inkább nyugaton elterjedt, a folyadék (tiszta sav – a szlengneve is acid), melynél nem kell várni, hogy kioldódjon a papírból, hanem lenyelve szinte azonnal hat.
Fizikai függőség kialakulása ugyan nem nagyon tapasztalható, de azért szerény véleményem szerint ez igen-igen veszélyes kábszer. Sosem voltam nagy rajongója a szintetikus dolgoknak (az élet bármely terén, nem csak a narkónál), mert ezek a szerek sokkalta kiszámíthatatlanabbak a természetes alapú drogoknál. Legtöbbjük kiválthat rejtett pszichikai betegségeket, epilepsziát, skizofréniát stb. Számos esetet feljegyeztek, amikor egyesek az első LSD-s „utazásuk” után rögtön pszichiátriai kezelésre szorultak, és ez sokszor életük végéig tartott. Tudomásom van egy ilyen esetről, ami Szekszárdon történt, és most megosztom veletek.
A helyi ismerőseim rendszeresen a szekszárdi dombok közé jártak éjjelente autókázni „ketyegő” (bélyeg hatása alatti) állapotban a szőlőskertekbe, és általában riogatták egymást. Az LSD ugyanis rendkívüli módon hajlamosít a paranoiára, de ezt sokan szeretik (én a legkevésbé sem). Egyszer az történt, hogy az egyikük hétvégi házában buliztak, és poénból az egyik fickót bezárták a töksötét pincébe, hogy kicsit ráijesszenek. Persze már teljesen szét voltak esve, jópofa tréfának indult... A probléma csak az volt, hogy a srácról mindenki megfeledkezett, és csak reggel jutott eszükbe, hogy ki kéne engedni. Képzelhetitek! Ha csak egy pók megmoccant odabent, azt ő hallhatta berregésnek, rikácsolásnak, bárminek. Mert itt a hangszerű hallucinációk dominálhattak. Persze biztosan látott is dolgokat a sötétben. S ezekre a dolgokra én nem lennék kíváncsi. Mindenesetre a srác reggelre teljesen megőszült, és azóta is látni Szekszárdon, amint magában dünnyögve rója az utcákat, és láthatatlan árnyak után kapdos...
Nos, igen, ez az a jelenség, amire azt mondjuk, hogy valaki rajta maradt a szeren. Az LSD, mint megjegyeztem már, sokszor okoz irreális félelmet, sőt létezik olyan bélyeg, amit direkt erre kísérleteztek ki (például a Süvöltő Macska), mert sokan ebben keresik a kalandot. Persze vannak másféle hatásai is, mint a lebegés, a gondtalanság, sokszor a mindenhatóság érzése, de ezeket én nem tapasztaltam.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá