Kortárs népzenét a szívkamrába!
Fotó: Szilágyi Nándor
Az Ethnokor jótékonysági koncertjéről nehéz hazaindulni
Ethnokor!!!!!!!!
Valójában csak ennyit kellene írnom, mert nincs az a koncertbeszámoló, amely hűen visszaadja, milyen zenei őrületet tud ez a zenekar a színpadra varázsolni .
A kortárs népzene vonalát erősítő Ethnokor egy különleges ajándékkal lepte meg a közönséget Szabadkán: január 16-án jótékonysági koncertet szervezett a Jadran Színpadon, a befolyt összegből egy szívátültetést támogatnak. Aki nem verte a port a lábával a nyári Malomfesztes koncertjükön, annak még csábítóbb volt a melankolikus januárba berobbanó koncert mámoros tudata. A magam részéről kihagyhatatlan esemény volt, hisz tudom, mit vált ki belőlem a zenekar hangzásvilága.
A csípős, téli hideg bekanalazása után, azzal a száz százalékos meggyőződéssel ültem le a puha, piros székre, hogy nem ez lesz életünk legkönnyebb zenei élménye. Már az első dalnál (Mikor mentem hazafelé), súlyosan rám telepedik a haza-, a zene-, az élet-, az ember- és már nem is tudom még milyen szeretet, s a majd kétórás koncerten a tetőpontjára is hág. Néha nem értem, hogy lehet ezt ülve kibírni, de a bólogatásokból látom, nem csak én vagyok ezzel így. Mintha egy égi sétán vennénk részt, természetesen éjszaka, ahol Bakos Árpád (ének, koboz, moldvai kaval, bambusz klarinét) hangja üstökösként mutatja az irányt. Nagy kedvencem, a Jovano, Jovanke is felcsendül. Nemcsak hallgatni, hanem nézni is öröm Miroslav Jovančić (hegedű, metalofon) elbűvölő játékát. Mindig azt csodálom, milyen zavartalanul és átéléssel játszik, mintha szeretkezne a hangszerrel. Így képzelem el az igazi beteljesülést. A Jano, mori közben megszűnt körülöttem minden, és eszem ágában sem volt visszatérni a földre. A zenekar nem is engedte. A koncertprogram zseniális, magyar, szerb, macedón dalok is elhangzanak. A vegyes közönség nyelvtől függetlenül mindegyik zeneszámba bele tudott simulni, és sokszor már a felcsendülő dalok elejétől vastapssal követte a ritmust. A budapesti Franczia Dániel (derbuka, cajon, kanna) szólója a levegőt is elkápráztatta. Az estet színesítette az óriási hangszerállomány, a zenészek nem győzték váltogatni a különlegesebbnél különlegesebb hangszereket. Az ízig-vérig zenész Ifj. Kucsera Géza ugyanakkora lendülettel játszott a klarinéton, mint a szoprán szaxofonon. A közönséget is magával ragadta a láz, nem csoda, hiszen a Gusta mi magla, Gyere velem katonának, Adjon Isten, rózsám és az ezekhez hasonló szerzemények simogatták az időt.
Most hallottam először Pálfi Ervint a nagybőgőn kívül macedón tamburán játszani, az arcán levő boldogságot látva szerintem mindenki egy percre zenész szeretett volna lenni. Tapsot taps követett, a zenekar kiemelkedő gitárosa, Zoran Dukić pedig viszonzásul nem kímélte a húrokat. Vendégművészek is felléptek (Balša Pešikan – hegedű, macedón tambura, Leonid Pilipović – tapan, macedón tambura, Dejan Andjelović– furulya), akik szintén kivették a részüket az extázis megteremtéséből.
Jótékonysági koncert volt a javából, ugyanis az Ethnokor segítségével talán megmenekül egy emberélet, kétszáz embernek pedig igényes zenei élményt és nagy adag életkedvet adott. Milyen jó lenne, ha most elindíthatnék egy Ethnokor cédét... Lemezt! – ezt kívánom a zenekarnak a 2016-os évre!
