Testet öltött wellness

A 2012-es bemutatkozó lemez után, a tavalyi év áprilisában újabb albummal jelentkezett a temerini illetőségű Testet ölt. (Gondolkodjatok el a nevük jelentésein. Elég jól reprezentálja a zenéjüket is.) Mivel az „experimentális rock” (ahogy röviden meghatározzák magukat) elég tág fogalom, megpróbálták már körülírni őket pszichedelikus, alt-, prog-, space-, kraut-, noise- jelzők hozzáadásával is. Nem véletlenül, mivel én is többször vakarództam már, miközben megpróbáltam másoknak elmagyarázni, hogy miféle zene is ez. Aki ismeri az említett irányzatokat, annak lehet, hogy már körvonalazódik az együttes milyensége.

Ha már milyenség... Jóság, kellemesség, de a szavakkal és jelentésekkel játszadozásuk jegyében lehet akár helyesség, kútság, forrásság is. Mármint az album címe, a Wellness, mi mindent is képviselhet a legkézenfekvőbb jelentése mellett. (Hegyekből ered, gyors és hűsítő patak lezúdul, barlangokat váj, szétterjed a síkságon, folyóként hömpölyög, talajba jut, a kút mélyéből pedig újra előkerül, na. Ilyen.)

Az előző lemezhez képest ez egy valamelyest érettebb, kiforrottabb anyag, pont akkora és olyan előrelépés, amekkora két felvétel közé belefér. Az együttes tovább halad az instrumentális, improvizatív vonalon, és tovább művelik azt a hangzást, amely őket jellemzi. Nagyon jó elhatározás volt a basszusgitáros bevonása, általa nemcsak ez az egész új album szól jobban, hanem a régebbi számok is súlyosabbak (élőben). A ritmusszekció biztosít egy dinamikát, alatta hipnotikus monotonitással végighömpölyög a szintetizátor, a gitár pedig a szabadabb játékával színesebbé teszi a hallgató hangulatspektrumát.

Az együttes kihangsúlyozza, hogy a zenéjük valódi potenciálja élőben érezhető át igazán. Eleinte egyeztem ezzel a megállapítással, de a lemez minden újabb meghallgatása után változott valamelyest a véleményem. Inkább azt mondanám, hogy felvételen és élőben máshogy élendő meg, máshogy jön át a zene. Otthoni, utazós, vagy társalgós alkalmakkor nagyon jó háttérzenét tud nyújtani, tökéletes zenei aláfestést merengéshez, suhanáshoz, olvasáshoz, beszélgetéshez. Ott van, nem tolakszik, magával ragadhat, de el is engedhet. Ezzel ellentétben koncerten egyszerűen elvisz, elsodor az energiája, dönget, megmozgat.

Volt, aki hiányolta a zenéjükből az ének(szerűség)et. Koncerten hallgatva őket voltak olyan pillanatok, amikor nekem is úgy tűnt, elkelne egy-egy kitörő kiáltás, üvöltés, mikor olyan irányba vitt el a zene, valamely szám a tetőpontjára hágott. Az albumot hallgatva nem tűnt fel ilyen hiány. Úgy jó, ahogy van. A Joy Division-feldolgozás meghallgatása előtt tartottam a vokál hiányától, de alaptalanul. Jól sikerült, megmaradt az eredeti lelkülete, az albumba pedig tökéletesen beleillik.

Itt nem veséztem ki a számokat külön-külön, mellőztem a technikai megközelítést. Aki igényli azt a fajta lemezkritikát, keressen rá az együttesre a Facebookon, találhat linkeket egyéb véleményekről az album kapcsán, melyek többet foglalkoznak pl. a számok felépítésével, minőségével. Vagy mások véleményeinek olvasása helyett keressetek rá az albumra, és alakítsátok ki a magatokét. Hallgassátok élvezettel az albumot, az együttest pedig kapjátok el a koncertjeik valamelyikén, és éljétek át élőben is!

Zene itt: testetolt.bandcamp.com/ infók pedig itt: facebook.com/testetolt