:

Hazaérkezés

:

Fotó: Seregély Orsolya

Idejében összekészítettem a csomagomat. Elhagytam a lakást, felszálltam a metróra. Még egyszer nagy levegőt vettem, és még egyszer kieresztettem.

Átszálláskor mosolyogva gondoltam arra, hogy a Times Square alatt vagyok. Aztán a hosszú út következett a reptérig. Ültem már ezen a metrón, mentem már ezen az útvonalon. Elhaladtunk megint a Szabadság-szobor mellett, s én még mindig ugyanolyan boldogsággal néztem rá. Az ablakból elbűvölve lestem a papírmasénak tűnő hatalmas épületeket és a tömeget. Aztán ismét a föld alatt voltunk.

Az emberek, az arcok váltakoztak. Én a sarokban ültem. Előregörnyedve, a bőröndömön könyökölve csendben próbáltam felfogni, hogy elpörgött ez a nyár.

Három hónap. Három hónap telt el itt, a világ másik végében, s ugyanez a három hónap telt el otthon is. Elképzeltem, ahogy a szüleim lassan felkelnek odahaza, és rám várnak.

Rengeteg dolog történt három hónap alatt, amit aligha tudok egy este alatt kipihenni. Dolgoztam egy táborban, ami nem olyan volt, amilyet vártam. Új tájakat láttam, az ég másmilyennek tűnt, és én is másmilyennek tűntem. Magam voltam, egy a tömegből. Aztán elmentem a világ talán leghíresebb városába, és lehetőségem volt elveszni benne, belemerülni, és mintha áram rázott volna meg, felébredtem. Már nem bántam, hogy eljöttem. Minden magas fal, minden szögletes ház olyan kedvesnek tűnt és olyan ismerősnek, hogy már nem is zavart, hogy apró vagyok, mint egy hangya. Új szagok, új ízek, új emberek. Egy idegen hely, ahol a lábamat belemerítettem az óceánba, és elmélázva elnyúltam a parton.

A metrón előttem egy fekete néni kendővel a fején rám mosolyog. Látja a szememen, hogy a megállókat kémlelem, és számolom, hogy mennyit kell még mennem. Odalép, megszorítja a kezem, és mosolyogva annyit mond, hogy arra megy ő is, majd szól, mikor már csak pár állomás lesz hátra. Én visszamosolygok a színes kendőkbe bújtatott fejére, és a remegő kezét figyelem, ahogy a botját markolja. Útközben sokan odamennek hozzá, megszorítják a kezét, ő pedig mindenkivel vált pár szót. Bármilyen nagy ez a hely, itt is hasonló kapcsolatháló működik, mint bárhol máshol: ha kedves, öreg idős hölgy vagy, akkor sokan ismernek, és köszönnek neked.

Travel

Aztán látom, ahogy a néni feláll. Lassan odacsoszog hozzám, megint megszorítja a kezem, megpaskolja az arcom, és azt mondja, hogy két állomás múlva ott leszek. Meg sem kellett mondanom, hova megyek, tudta, mi a célom.

A reptéren aztán leadom a bőröndömet, átmegyek a kapun, leellenőriznek, majd felszállok egy gépre. Elfoglalom a helyem, és fáradtan meredek magam elé. A fáradtság egészen mostanáig nem ült a nyakamba, most viszont kedvesen üdvözöl. Először csak a fejemet simítja meg, majd a szemeimre telepszik. Ahogy felszállunk, már félig alszom. Nemsokára otthon vagyok. Álmomban már érzem az otthoni illatokat, és látom a házunk előtt álló hatalmas gesztenyefát, ami árnyékot ad nyáron a szobámnak. A lábam is stabilabb lesz ott. Mégis, valahogy elszomorít, hogy itt kell hagynom ezt a nagyvárost. Kettős érzéssel tör rám a várakozás. Mire ennek a végére érek, már lassan szállhatok is át. A szüleim már a reptéren várnak. Izgatottak. Én is. Otthon aztán a fáradtság ismét megölel, és én már a saját ágyamban, ismerős illatok mellett mély álomra hajtom kócos fejemet.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Blaskó Árpád
Nyuszi vagy, McFly? Körülbelül 100 km/h-val száguldottunk egy Zastavával Újvidék és Topolya között az autópályán

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Négy autónyi adomány Sikeres volt a VIFÓ Save the Kids akciója

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Még szendvicset sem kaptam
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 14: PROSZTATAPROBLÉMÁK

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pingpong-bajnokság
Az újvidéki Európa Kollégium Az Európa Kollégium egy négyszintes létesítmény, amelyben 204 diákszoba van

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kultúra, művészetek és tudomány A művelődéshez és azon belül az oktatáshoz való emberi jogunkhoz nagyon hasonló a kultúrához, a m...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Milyen halál?
Az utolsó igaz rocksztárok hajnala 2. A Motörhead egy nemzetközi szimbólum is volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Killing Joke: Pylon Az apokalipszis a keresztény kultúrában a végítélet szinonimája.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Testet öltött wellness A 2012-es bemutatkozó lemez után, a tavalyi év áprilisában újabb albummal jelentkezett a temerini...

0 Hozzászólás | Bővebben +
                                :
Kortárs népzenét a szívkamrába! Az Ethnokor jótékonysági koncertjéről nehéz hazaindulni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
LSD Először

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Irodalomból tangóharmonika Tolnai-kArcolás az irodalmi kávéházban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Versvándorok
Nem mondhatom el, Újvidéken! Hajvert Ákos és Tóth Péter Radnóti-díjas versmondók egy egészen különleges tevékenységbe fogtak.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
S65 – Hybrid Realm Tavaly decemberben Szabadkán mutatták be a Symposion folyóirat legújabb számát

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A komiszok: Cema és Mara, a csintalan cukrászleány
Sporhetsztori 18. Tizennyolcadik rész - Itt a cica, hol a cica?!

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est február3-16 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hazaérkezés Idejében összekészítettem a csomagomat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szomorú vasárnap egy boldog pénteken Z.-nek

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Görög Noémi (fotó: Molnár Edvárd)
Aki választ: Görög Noémi 1984. januárjában születtem.

0 Hozzászólás | Bővebben +