Sokaknak eszébe sem jut, hogy mekkora mértékben van jelen kicsiny városunkban élő családoknál a szociálisan hátrányos helyzet, ezen belül a bántalmazott gyermekek száma, a félárvák, árvák, az elvált szülők gyermekei és a fogyatékkal élők száma is lassan növekszik. Amikor azt a szót használjuk, hogy „bántalmazás” akkor nem csak fizikaira, hanem a lelkire és a szexuálisra is gondolhatunk egyaránt. A témában jártas szakembereket kérdeztük.

Bohata Pósa Zsanett, magyarkanizsai óvónő, aki immár 8 éve foglalkozik gyermekekkel osztotta meg velem tapasztalatait s véleményét:

– Községünkben tizenegy településen működik iskoláskor előtti intézmény, ezek közül három helyen (Horgos, Martonos, Adorján) igen magas a szociálisan hátrányos helyzetben lévő családok száma. Városunkban mindössze 15%-os ez az érték. Ide közé tartozott egykori csoportomba járó két kisgyermek is. A mostani csoportomban csak egy szociális helyzetben élő gyermek van.

Az óvónő elmondása szerint ezeknek a gyermekeknek nincsenek kultúrhigiénikus szokásaik, nincsenek hozzászokva a közösségben való léthez, szegényes szókinccsel rendelkeznek, ebből kifolyólag nem is nagyon kommunikálnak.

Találkoztál-e már direkt módon valamely bántalmazásformával munkád során?

– Munkám során találkoztam fizikailag bántalmazott gyermekkel, a nevelőszülei bántották. Erre több, a szülők számára megtartott előadással, cikkek megjelenítésével lehetne felhívni a figyelmet. Illetve a gyermekek körében drámajátékokat kellene szervezni. Óvónőként bizalmat kell szereznie a gyereknek irántunk, majd nekünk a megfelelő személyek bevonásával (pszichológus, pedagógiai vezető, igazgató, szociális központ, rendőrség) pedig a lehető leggyorsabban kell intézkednünk az adott esetekben.

Bajusz Petra, különböző aktív civilszervezetek önkéntese elmesélte, hogy már igazán fiatalon szembesült a bántalmazással.

– Sajnos, volt alkalmam közelről látni szellemi fogyatékkal elő, szegény sorsú vagy akár testileg illetve lelkileg bántalmazott gyermekkel, felnőttel. Őket a kihelyezett családjuknál vagy pedig azoknál az aktív civil szervezeteknél ismertem meg, ahol ottlétemmel próbáltam segíteni, jobbá tenni napjaikat. Tisztelni, segíteni, biztatni és elfogadni kell őket, hiszen ugyanolyan emberek mint mi,csak nehezebb múlttal és sok esetben nagy lelki sérelmekkel rendelkeznek. Ám nem kellett messzire mennem, volt ilyesmire példa a saját baráti körömben is, ők egykor bántalmazva voltak, ma viszont nevelőszülőknél normális teljes értékű életet élnek, s mindezt nagy szeretettel fűszerezve kapják meg. Megtanultam, hogy számukra a legnagyobb segítség, ha szeretjük őket és nem teszünk különbséget közöttük.

Hatalák Piroska, nevelőszülő:

– Immár hat éve, hogy nevelőszülői szerepet töltök be egy testvérpár életében, és lassan már egy éve egy harmadik gyermeket is nálam helyeztek el. Hat éve jutottam arra az elhatározásra, hogy én sajátomként örömmel nevelnék nem vér szerinti gyermeket, mert a magány igencsak elkezdett szerepet játszani az életemben. Saját gyermekeim felcseperedése és elköltözése után úgy éreztem, sokkal többet fogok érni, ha még pár évig szebbé teszem néhány gyerek s a magam életét is. Ez a szerepkör igenis tele van örömteli, szeretetteljes, pillanatokkal. Természetesen olykor kihívásokba ütközöm. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a lélek kiegyensúlyozására, mint mondjuk a fizikai szokásokra. Mindenkiben van valami különlegesen jó tulajdonság, de ezekben a gyermekekben sokkal de sokkal több különlegesség fedezhető fel. Nagy szerepet tölt be az életünkben a tanulás, folyamatos fejlődés, élmények gazdagítása, amely volt, hogy kimerült a kerékpározás megtanulásában és pont ettől volt értékes és szép. Persze a szórakozás, kultúra megismerése is helyet kap, közös programok keretein belül. Nem is gondolnánk mi, a rohanó világ emberei, hogy ami nekünk természetesnek tűnik, az a már emlegetett gyermekeknek, akik hosszú ideig borzasztó körülmények között nevelkedtek, bántalmazva voltak, csodaszámba megy.

Telek Krisztina, pszichológus.

–Bántalmazott emberekből egyre több van. Ahogy csökken az egymás iránti tolerancia és a megbocsátás képessége elveszik, úgy lesznek egyre nehezebbek a mindennapok, gyerekek és felnőttek esetében egyaránt. A gyerekek külön érzékeny kategóriát képeznek. A bántalmazók leggyakrabban ezt tanulják otthon, számukra egy-két-három pofon vagy rúgás teljesen „normális”. Az empátia képességének legtöbbször halvány szikráját sem lehet felfedezni ezeknél a gyerekeknél. A bántalmazottak pedig leggyakrabban olyan gyerekek, akik kinézetükkel, hallgatagságukkal, szófogadásukkal esetleg „kiprovokálják” a verést a többiektől. Egyre többször találkozunk a gyerekek körében is a lelki bántalmazás fogalmával. Sokan másokat kicsúfolnak, aláznak, szidalmaznak, becsmérelnek. Legtöbbször itt is a bántalmazók esetében kóros családi hátteret fedezünk fel.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a bántalmazás mindenhol és mindenki felé TILOS, legyen az gyermek vagy felnőtt, család vagy munkahely.

Nyújtsunk nekik segítséget, annak érdekében, hogy visszaszoruljon ezen helyzetben élők száma városunkban!

(Eredeti megjelenés: Új Kanizsai Újság, 2016.04.14.)

Képgaléria: