Fotó: Kelemen Emese

Kezdjük mondjuk a végén. Itt van a kezemben egy impozáns külsejű könyvtárgy. Rakétaiskola darált húsból. Oláh Dóri. 2016. Symposion, Forum. Kinyitom, a legutolsó oldalhoz lapozok, ahhoz a bizonyos melléklethez, amely tartalomjegyzékként az előző lapokon sorjázó rajzok időkoordinátáit mutatják. Kezdet és vég: Középiskolások Művészeti Vetélkedője. Közben vizsgák, költözés, TAKT, Malomfesztivál, Sziget Fesztivál, utazások, ínhüvelygyulladás és egy kis tavasz, nyár. A könyv tanulsága: mi minden férhet két tavasz közé. A következő lépésben azt kell eldöntenünk, hogyan olvassuk a könyvet. Az olvasó pedig nem jön zavarba, még ha a szerző neve és az előszó át is van firkálva. Van itt minden, ami egy könyv olvasásához szükséges: szerző, cím, történetek, élmények, lapozható oldalak, betűk, előszó, impresszum, melléklet, no, meg van eleje és vége is. Mégis, egy valamit szögezzünk le azonnal: kronológia nincs. Oldalszámok sincsenek. Az előszót amúgy Stark Attila rajzolta, akinek Kulo City című könyve alapján a Rakétaiskola készült. Mindkettő diplomamunka. Lapozzunk találomra: arcok. Oláh Dóri 21. századi portréfestő. Kék, sárga, piros, rózsaszín orrok piros, kék, zöld vagy színtelen fejeken. Van itt például egy Basquiat-portré... Jut eszembe: Oláh Dóri könyvének szabadkai bemutatóján a Klein House falait firkálta tele. Rengetegen voltak kíváncsiak a beszélgetésre is, melyen Borbély Éva volt a kérdező. Oláh Dóri sokszor a részletesen kidolgozott arcokba is belefirkál, ha nem épp egy rögtönzött firkálmány az ember maga: kitűnő poszthumanista érzékenység. És minden oldal egy új történet, történettöredék. Ne várj egészet. Ne várj esztetizálást. Oláh Dóri igyekszik elfelejteni, hogyan kell rajzolni.

Az oldalak tehát történeteket rejtenek képekben és mondatokban elmesélve, a Rakétaiskola mégsem képregény (csak az előszava az). Olvashatjuk képzőművészeti műtárgyként, de ugyanúgy könyvként is. A megannyi arc személyes történeteket takar. Mivel a firkák egy év történéseit rögzítik, a műfaja nagyon hasonló a naplóéhoz. (Általában jól van, de néha nem. Sok-sok feszültség, még több terv...) Mégsem tisztán irodalom, inkább nevezném rajzodalomnak, ha létezne ilyen hibridszó. Egy biztos: ritka jelenséget tartunk a kezünkben, vidékünkön csak most próbál gyökeret verni: a Rakétaiskola a második darabja annak a sorozatnak, melyet a Symposion és a Forum tavaly indított Davor Gromilovi Wrong time, wrong place című könyvével.

Sok még az utazás, sok a térkép. (Gorillából pl. csak egy van.) Városok: Kanizsa – az otthon, Budapest, Eger – Vizuális Művészeti Tanszék, és még lehetne sorolni. Különböző járművek, csomagok, vonatülések és persze a mintáik. „Nagyon sokat utazok. NEM MESSZIRE – sokáig.” Lehetne még szemezgetni a Rakétaiskolában ide-oda lapozgatva, de egy a lényeg: ne nagyon csukjuk be!

Képgaléria: