Fotók: Lukács Melinda

A Szab-way Színházi Szervezet, negyedik összművészeti estjén, Sándor Zoltán, muzslai születésű író, újságíró, folyóirat-szerkesztő Térdről a világ című elbeszéléskötetét mutatta be a Klein House-ban. A különböző sorsokat, a poszttraumatikus állapotokat, a háború utáni nehézségeket felvonultató történetek egy olyan világba vezetnek minket, ahol még a lélegzetvétel is tele van kétséggel, bizalmatlansággal. Komor hangulat uralta a kötetbemutatót is, a víz, az élet szimbóluma, lassan csepegett a mennyezethez erősített műanyagpalackokból az alattuk levő vödrökbe, vájdlingokba...

A tavaly megjelent Térdről a világ novelláskötetet a zEtna Kiadó adta ki, Sinkovits Péter gondozásában. Sándor Zoltán nevéhez hat kötet és két fordításkötet kapcsolódik, a Térdről a világ kapcsán a szerzővel Bíró Tímea beszélgetett, eközben pedig több téma is felmerült:

 ...az inspiráció...

A kötetbe gyűjtött tizenkét novella, az elmúlt néhány esztendőben született. Hajlamos vagyok többféle novellát, prózát írni egy időben. Amikor ezt a kötetet állítottam össze, azokat a novellákat igyekeztem egy kötetbe elhelyezni, amelyeknek szerintem van egy közös vonulatuk, egy közös szál, ami összetartja őket, még akkor is, ha tartalmilag esetleg különböznek egymástól. A közös bennük, hogy mindegyik a napjainkban játszódik, a 21. században valahol Vajdaságban, Szerbiában, de mondhatjuk azt is, hogy az ex-jugoszláv térségen. Az emberi sorsok bemutatása során előjönnek a poszttraumatikus állapotok, de nemcsak a háború határozza meg ezeknek a zömében lecsúszott embereknek az egzisztenciáját és mindennapját, hanem a kiszolgáltatottság is. Ez lehet akár politikai, gazdasági vagy szociális jellegű. A témák a valóságból jöttek elő, több kritikus szerint is, hiperrealista mozzanatokban bővelkednek a kötetbe gyűjtött novellák. Olyan társadalmi kérdéseket boncolnak, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat. A kötet arra a kérdésre keresi a választ, hogyan hatnak ki a politikai-társadalmi történések az emberek mindennapjaira, hogyan befolyásolják azt.

...fikció vagy valóság...

Minden fikció az irodalomban, és egyáltalán a művészetben. Ha csak a tegnapomat szeretném megírni, az is fikció lenne, mert nyilván nem tudnék minden mozzanatot pontosan rekonstruálni. Sűrítenék, stilizálnám, és az már valamilyen módon fiktív alkotás lenne. A valóság azonban jelentős mértékben tetten érhető ezekben a novellákban. Úgy tartom, hogy a realista irodalom, a realisztikus próza nem attól realista, hogy igaz történet, hanem attól, hogy hihető világot teremtünk. Ez abban merül ki, hogy akár többen is ráismerhetnek egy ismerősre az adott írásban. Nagyon sok apró mozzanat található ezekben a novellákban, amelyeket valahol hallottam, olvastam, láttam vagy megtapasztaltam. Ezeket persze mind egy történetbe igyekeztem szőni. Egy-egy kis jelenete akár meg is történhetett, de egészében véve fikció.

 …az olvasó azonosulása a történettel...

Ettől függetlenül írok, akárcsak más írók, mert amikor alkotok, akkor a cselekmény történetszála a fontos számomra. Előző kötetem egyik hőse, egy bánáti falu jellegzetes figurája volt. Érdekesmód több helyről is visszajeleztek, hogy ismerik az illetőt, de igazság szerint minden faluban létezik egy ilyen figura. Itt már archetípusokról beszélhetünk. Az ilyen visszajelzéseknek örülnek az írók, amikor az olvasó azonosulni tud egy-egy szereplővel, novellával, történettel, vagy ráismer egy-egy helyzetre.

...a novellák filmszerűsége...

Tagadhatatlan, hogy a film jelentős mértékben hatást gyakorol rám. Kiskorom óta rengeteg filmet nézek. Szülőfalumban, Muzslán, gyerekkoromban a mozival szemben laktunk és nagyapámmal, apámmal szinte minden vetítésen ott voltunk. Négy-ötéves korom óta szinte falom a filmeket. Ez később tudatos filmnézővé tett és máig is nagy élményt nyújtanak az új filmek. Ez az élmény nyilván kihat arra is, ahogyan írok. Sokszor képeket, pörgő filmkockákat látok. Ezeket igyekszem megírni. A kötetben szereplő novellák jelentős részére vonatkozik ez. Mind a tizenkét novella valamilyen módon kis fejezetekre tagolódik és ezek akár filmjelenetek is lehetnek.

...a kötet címe...

Nagy fejtörést okozott. A Térdről a világ mellett azért döntöttem, mert úgymond a térdre borult emberekről szólnak a novellák, a kisemmizettekről, a lecsúszottakról. A cím ugyanakkor azt is jelképezheti, hogy az ember magába száll, térdre borul, amikor imádkozik, fohászkodik, ilyen szempontból transzcendens olvasata is lehet.

...a lelkiismeret szar ügy...

Az emberek olykor kénytelenek választani, dönteni, méghozzá nagyon gyorsan. Aki megjárta a háborút, az is kerülhetett ilyen helyzetbe. Talán árulást követett el, talán futott a saját élete, anyagi gyarapodása után, és otthagyta a barátját. Lehet, hogy tíz év után ez eszébe jut. Ez egy trauma, ami feldolgozásra vár. Ha van, az embernek állandóan ezzel kell együtt élnie.

...újságírás vagy írás...

Az emberben több entitás él egyszerre. Másképp viselkedünk különböző helyzetekben és különbözőképpen viszonyulunk másokhoz. Ez így van rendjén. Ezen entitások egyvelege adja meg a teljes személyiséget. Újságíróként, szerkesztőként dolgozok nap mint nap. Az újságírói lét fontos meghatározója identitásomnak, akárcsak az, hogy író vagyok. Amennyire csak lehet, igyekszem ezt a két entitást elválasztani egymástól, mert másképp gondolkodik a lapszerkesztő és másképp az író. Az viszont tagadhatatlan, hogy ezek az entitások olykor beszélgetnek egymással, össze is vitatkoznak. Néha pedig egyik súg a másiknak, hogy miről is lehetne írni. Mint ahogyan említettük, nagyon sok valóságmozzanat található a novellákban, és nyilvánvalóan az újságíróhoz érkezett információk is befolyásolták a novellák születését, de ebben nincs semmi új. Gondoljunk csak Kontra Ferenc Gyilkosság a joghurt miatt című novellájára, amely szintén újságcikk alapján íródott, vagy akár Kosztolányi Édes Anna című regényére. Ezek a szituációk azonban mást jelentenek az újságírónak, és mást a szépírónak.

...fordításkötetek...

Már középiskolás koromban több kortárs szerb író műveit olvastam, és később az egyetemi évek alatt is. Valahogy párhuzamosan olvastam magyarul és szerbül. Amikor elindítottuk a Sikoly folyóiratot, célunk volt az is, hogy megismertessük a más nyelvű alkotók munkáit a magyar közönséggel. Az évek során több szerb szerzőtől is fordítottam novellákat, regényrészleteket. Az első fordításkötetem David Albahari novellagyűjteménye, a Különös történetek volt. Ez úgy történt, hogy nagy részét már lefordítottam, benyújtottam egy budapesti kiadónak, amely szívesen vette és kiadta. Azután ők kértek fel Svetislav Basara A föld szíve regényének fordítására. Ez nagyobb falat volt, de tudtam mivel állok szemben, Basarának legtöbb művét elolvastam. Ez volt az egyik kedvencem és tudtam, hogy nincs meg magyarul, eddig a Feljegyzések a biciklistákról és a Parkinson-kór jelent meg, mindkettő Bognár Antal fordításában. Így megpróbáltam ezt a szerintem hiányzó láncszemet lefordítani és tavaly decemberen jelent meg.

...új Sikoly...

A lapszám három blokkra tagolódik, legnagyobb része szorosan kötődik a Szab-way estekhez és a Klein House-hoz, mivel egy itt megvalósult rendezvényen készült alkotások kerülnek bemutatásra.

Az est ezúttal is összművészeti jelleget öltött. Hangulatos zenei aláfestést a Moser Roth zenekar két tagjától, Pálfi Ervintől és Berta Csongortól hallhattunk. A rendezvényen felolvasott Pámer Csilla, Greguss Zalán, Baráth Attila és Szőke Attila, valamint egy performance-ot is láthattunk. Nem maradt ki a filmművészet sem. Szakály József és Baráth Gábor plébánosok segítségével, a kötet egyik novelláját alapul véve, Baráth Attila kisfilmet készített Pámer Csillával és Csernik Árpáddal. Ezt a filmet a közönség meg is tekinthette a könyvbemutatón.

Az est folyamán a Szab-way Színházi Szervezet adományokat gyűjtött, az óbecsei származású Ferencz Lajos, a Press Szó szerzője javára, akinél 2011-ben súlyos szívbetegséget diagnosztizáltak.

Képgaléria: