DAY 24: VILÁGOK TALÁLKOZÁSA

Szombat este, az éjszakai úszás után meghívást kaptam egy kis barátkozásra. A találkozó helyszíne az egyetemi város legnépesebb pontja volt, ahol egy halom fiatal lazult egy-egy üveg sör, vagy valamilyen alkoholos ital mellett ismerősökkel és ismeretlenekkel.

Mint a hangyák, úgy hemzsegtek a fiatalok úgy éjfél előtt, amikor megérkeztem hulla fáradtan, vizes hajjal, és már az orromig sem láttam a fáradtságtól. Végigmértem az aránylag közel lévő hallgatókat. Habár nem sokat láttam, kijelenthetem, hogy egy ismerős arcot sem fedeztem fel a tömegben. A jogászpalántákat viszont még így is kiszúrtam. Száz ember közül... Tőlem aránylag távol.

Bordó vasalt nadrág, galléros fehér ing... a hapsi egy takarón csücsült, és nevetgélve magyarázott. Feltételezem, hogy a politika volt a téma. De ez egy kicsit sem érdekelt. Végignéztem a lezser öltözékemen, ami egy egyszerű nyári nadrágból, egy egyszerű fekete felsőből és egy ugyanilyen egyszerű fekete kiskabátból állt, majd tekintetem újra a kedves kollégára vándorolt. Szinte nem is hallottam, hogy a közelemben állók mit beszélnek, én azonnal leszögeztem, hogy a csávó joghallgató. A mellettem álló kolléganőm pedig meg is erősítette a feltételezésemet. Ekkor jöttem rá, hogy joghallgatónak lenni az egy kicsit többet jelent annál, hogy benézek egy előadásra, tanulgatok egy kicsit, majd tisztázom az évet. Joghallgatónak lenni tulajdonképpen életstílus. Ami meg aztán vagy megvan az emberben, vagy nincs... de a legtöbbünkről már kilométerekre is látszik, hogy jogászok vagyunk. Elvégre is, ahhoz, hogy lemenjünk a sarki boltba, fontos a zakókabát, egyesek esetében pedig az átlagosnál is több smink.

Ellenben nem úgy kell a jogászhallgatókra tekinteni, mint beképzelt seggfejekre, akik fennhordják az orrukat, hiszen mi sem tudunk mindent. Lehet, hogy többet tudok mesélni az alkotmányról, mint például egy mezőgazdász, de ha most nekem kezd itt el valaki regélni a kémiáról, a meteorológiáról, illetve a geológiáról, szerintem még azt is elfelejteném, hogy hogy hívnak.

Tény, hogy az egyetem sokban meghatároz bennünket. Jellemez minket egy adott társaság, vagy ugyanazt a sorozatot kedveljük, hasonlóan öltözködünk, s mégis eltérően más egyetemek hallgatóitól. Viszont mindannyian emberek vagyunk. És igenis van egy kikapcs gomb. Erre pedig akkor jöttem rá, amikor egy percre végre sikerült félretennem a közelgő vizsgaidőszak miatti idegességet, és olyan emberekkel beszélgettem, akik szakának a nevét még csak meg sem tudtam jegyezni. Nem minden egyetemen van a szakoknak olyan megnevezése, hogy általános szak, meg belügy.

Erről szólnak az egyetemi évek. Az ismerkedésről. A barátkozásról. Az összetartozásról. A középiskolában volt egy csomó barátom, és mind egyek voltunk. Ugyanazt tanultuk mindannyian, a különbség legfeljebb csak az osztályzatokon látszott meg. Most pedig csak azt látom, hogy lesz egy közgazdász barátom, egy informatikus, egy biológus, egy halom jogász, egy pszichológus, egy nyelvész stb. És valahányszor csak leülünk egy asztalhoz beszélgetni, különböző világok találkoznak. Ez valami új. Lehet, hogy az ember még a gimiben elhatározza, hogy majd jogász lesz. De majd csak az egyetemi évei alatt kezd el úgy is viselkedni, mint egy ügyvéd, akinek az isten felvitte ám a dolgát.

S ha másért nem, ezen világok, egyes esetekben pedig kis univerzumok találkozása miatt éri meg továbbtanulni. Ha másért nem, akkor már csak azért is, hogy az ember kipróbáljon valami újat. Bár, ha most otthagynám az egyetemet, valószínűleg a földeken kötnék ki és kapálnék. Mondjuk az is új dolog lenne. Legalábbis a számomra.

Képgaléria: