Fotók: Baráth Attila
Dömötör András ismét Szabadkán rendez
Dömötör András nevét már jól ismeri a szabadkai közönség. Az elismert rendező eddig három előadást rendezett a szabadkai Népszínházban. Jelenleg egy grazi kezdeményezés által a Szab-way Színházi Szervezettel készít egy koprodukciót. A történelmi előadás dramaturgja Bíró Bence, a szereplői pedig G. Erdélyi Hermina, Pámer Csilla, Mezei Zoltán, Pálfi Ervin és Ralbovszki Csaba. A megfeszített tempójú próbák a Danilo Kiš Ifjúsági és Kulturális Alapítvány egyik termében zajlanak. Dömötör András az egyik próba előtt válaszolt néhány kérdésemre.
Ki volt a produkció ötletgazdája? Milyen koncepcióban gondolkodtatok?
– Meghívtak dolgozni Grazba a Schauspielhaus Graz színházba, német nyelvterületen ez egy elég jól működő színház. Az ottani igazgatónővel arról beszéltünk, hogy Grazban rengeteg magyar van, a XX. században különböző történelmi pillanatokban különböző okok miatt sokan kimentek, és erről az osztrák–magyar viszonyról kellene egy előadást készíteni, amelynek alapja az Osztrák–Magyar Monarchia, hogy akkor mi lehetett, és mára mi maradt meg belőle. Úgy gondoltuk, hogy egy előadást nagyon nehéz lenne megcsinálni, mert annyira szerteágazó anyagról van szó, hogy nem lehet benne mindent összefoglalni. Így kitaláltuk, hogy legyen négy előadás. Mindegyik darab két hét alatt készül el, tehát nyersebb, gyorsabb színházi formát választottunk, emiatt nincs mód a precízebb kidolgozásra, viszont tematikai szempontból sokkal több mindent tudunk érinteni. Az igazgatónő azt mondta, lehet magyar színészekkel is dolgozni. Szerintem úgy érdekes a történet, ha beszélünk a monarchia felbomlásáról, és eljutunk oda, hogy határok jönnek létre, a végén pedig létrejön az Európai Unió határa, ez ugyanakkor ennek a kerítésnek a megépülését is jelenti, ami itt van Szabadkától nem messze. 2011 és 2013 között dolgoztam Szabadkán, nagyon megszerettem ezt a társulatot, és úgy gondoltam, hogy a négyből az egyik előadást koprodukcióban készítsük el a Szab-way Színházi Szervezettel, mert személyes történeteikkel, családi emlékezetükkel különleges perspektívából tudnák megközelíteni az egész témát.
A másik három produkció hogyan készül?
– Az elsőben Grazban élő magyarok, civil emberek mesélik el a történeteiket, a másodikban két budapesti színész játszik osztrák színészekkel, a harmadikban pedig csak dokumentumokat olvasunk fel.
Mennyi fikciót engednek meg a történetek?
– Az a játékszabály, hogy három előadás nem használ fikciót. Vagy egy az egyben dokumentumokat olvasunk fel, vagy például egy, az 1956-os forradalomból menekülő bácsi meséli el a történetét, tehát nem színész játssza el, illetve a szabadkai produkcióban minden elmondott történetnek hitelt ad az, hogy megtörtént eseményt mond el vagy játszik el a színész. Egy előadás fiktív, amelynek létrejöttéhez osztrák és magyar írók írhattak bármit, szabadon használhatták a fantáziájukat. A négy részt kéthetes időközönként mutatjuk be, majd eljátsszuk egyben mind a négyet. A bemutatókat illetően a szabadkai a harmadik a sorban.
Hogyan zajlanak a próbák?
– Összeültünk és elmondtam az alaphelyzetet. Nagyjából tudtam, milyen irányba kell mennünk, ugyanis amikor korábban együtt dolgoztunk, akkor például sok történetet meséltek arról, hogyan lehetett átjutni a határon a kilencvenes években a háború idején. Mindenki együtt írja, rendezi és gondolja a darabot.
Mi az előadás célja, mondanivalója?
– Szeretném, ha júniusban néhány este eljátszanánk egyben ezt a négy részt. Remélem, hogy tanulságos este lesz annak, aki megnézi. Mindig azt gondoltam a történelemről, hogy amit az iskolában tanítanak, iszonyúan absztrakt és unalmas dolog, de egyszer csak rájön az ember, hogy az életét utoléri a történelem. Fontos lenne a történelemről úgy beszélni, hogy mi köze van a nép személyes történeteinek ahhoz, ami egyébként távoli dolognak tűnik. Ennek az előadásnak a hatása egy felelősebb gondolkodású egyénben elindíthat valamit.
Eddig három előadást rendeztél Szabadkán. Mik az itteni tapasztalataid?
– Nincs különbség a magyarországi vagy az itteni színjátszás között. Magyar nyelvterületen ez az egyik legerősebb társulat. Én nagyon szeretek ide jönni dolgozni.
Mesélj egy kicsit a jövőbeli terveidről!
– Német nyelvterületen három, Budapesten pedig egy előadást fogok rendezni.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá