Hogy a csöpögő fekete sziruppal szemben hogyan lehetne még akár színes(ebb) is a vajdasági, kisebbségi kulturális élet, és mi köze lehetne a vajdmagy metálnak a vajdroma raphez vagy a vajdruszin rocknak a vajdszlovák doomhoz, megtudhatjátok a következő interjúból, amit a kovačicai Stevan Lenhart szlovák újságíróval, zenésszel és fanzinkészítővel folytattunk, Black Syrup fanzinjának legfrissebb, harmadik száma apropóján.
Honnan ered a Black Syrup elnevezés?
Azt hiszem, a fekete szirupként jelzett sötét, sűrű folyadék a legmegfelelőbb metaforája annak a zenei világnak, amivel a fanzinom foglalkozik.
Mi késztetett arra, hogy fanzinszerkesztésbe kezdj? Milyen művészeti hatások alatt készült az első szám?
Az első fanzinom voltaképpen 20 évvel ezelőtt jelentettem meg Horrible Dream címen... Igazából már gyerekkorom óta a képregények mellett zenei magazinok, kazetták és lemezek is sorakoztak a privát kis gyűjteményemben, és a zenével való foglalkozás vezetett ahhoz, hogy érdeklődjek a kevésbé ismert zenekarok iránt, majd ezáltal az underground zene vizeire evezzek. A Black Syrup fanzin valójában az ezen a színtéren való személyes kutatásaim eredményeként jött létre. Ebből kifolyólag az első két szám stílusbelileg az, úgymond, nehezebb műfajokra fókuszált, mint a doom, a sludge, illetve a kísérleti és noise zenék. A legújabb szám már inkább a kísérleti underground zenével foglalkozik, de alapvetően nincsenek stílusbeli megkötéseim.
A fanzinkészítés mellett egy zenekart is alapítottál. Már viszonylag régóta része vagy az alternatív zenei színtérnek, hogyan kezdtél el foglalkozni mindezzel az underground kultúrával? Mit jelent számodra a színtér aktív tagjának lenni?
A bátyámnak köszönhetően nagyon korán kezdtem a zenehallgatást. Már az általános iskola alsó tagozatán megismertem az akkori hard rock és heavy metal színteret (a nyolcvanas évekről van szó), így nagyon fiatalon zenerajongóvá lettem. Apám is és a bátyám is foglalkoztak zenével, mindig volt itthon valamilyen hangszer, így valahogy természetesnek tűnt, hogy én is elkezdjek játszani valamelyiken. Az underground színtérben a zenéhez és a művészethez való hozzáállásban rejlő őszinteség vonzott, a zenekarok népszerűségétől és az éppen divatos irányzatoktól függetlenül. A színtérnek tagja lenni pedig annyit jelent, hogy például számos érdekes barátra tehetsz szert, érdekes eseményeken vehetsz részt, és mindenekelőtt bárminemű korlátoltság nélkül lehetsz kreatív és aktív. A Nastrom nevű zenei projektemmel két minialbumot jelentettem meg eddig, jelenleg a harmadik kiadványomon dolgozom. Akit érdekelne a dolog, meghallgathatja a bandcamp oldalán.
Milyennek látod a jelenlegi fanzinos színteret itthon és a szomszédos országokban? Tudnál-e kiemelni néhány kedvenc fanzint, amit ajánlhatnál olvasóinknak? Mit látsz fontosnak a jelenlegi szerbiai underground színtéren a fanzinok mellett?
A húsz évvel ezelőtti időszakkal szemben, amikor teljesen elárasztották a színteret a zenei és a képzőművészeti tematikájú fénymásolt fanzinok, ma ez ritkaságszámban megy, sőt, úgy tűnik, hogy nálunk még olyan intrernetes fanzin sincs sok, ami az alternatív szcénával foglalkozna. Ma egyre inkább a mind rövidebb, tömörebb információátadás veszi át a teret, ami főként a közösségi portálok gyakorlata. Lehet, hogy ez az internet térhódítása és a médiában történt változás következménye (amiként ismeretes is lehet számunkra a nyomtatott média iránti igény rohamosan csökkenése), de a mindent átható digitalizáció hatással van a zenéről és a művészetről való felfogásunk megváltozására is. Úgy tűnik, mintha mind értéktelenebbé válna az eredeti művészi produkció, és helyette az olcsó másolatok és értéktelen, instant információkat hordozó művek hódítanak. Ennek ellenére vannak olyan lelkes emberek, akik aktívak tudnak maradni, a fennálló apatikus helyzet ellenére. Szerbiai szinten a PMK Records kiadványait említhetném meg; e kiadó szervezésében zajlik a Stonerizernek nevezett fesztivál is, amelyen az ún. súlyosabb zenéket játszó zenekarok vesznek részt. A kísérleti zenével kapcsolatban valószínűleg a legfontosabb fesztivál nálunk a belgrádi Ring Ring. Ami pedig a sajtót illeti, talán az Avangrad művészeti és kulturális folyóiratot említhetném, ami az irodalom és a képzőművészet mellett olykor foglalkozik az alternatív zenei színtérrel is. Természetesen számos más érdekes dolog is történik, és jelennek meg érdekes kiadványok, csak figyelemmel kell kísérni az alternatív kulturális folyamatokat, a koncertekre eljárni, a tárlatokat megtekinteni, ahol megannyi izgalmas információt kaphat az érdeklődő ember.
Érdekes tény, hogy nincs egyetlen vajdasági magyar fanzin, sőt jele sem mutatkozik, hogy valakit érdekelne egy ilyen kezdeményezés a vajdasági magyar (nem hivatalos) kulturális térben. Mint a legtöbb helyen, itt is a legalapvetőbb művelődési mintákra redukálódik a legtöbb dolog, és ritkán gondolkodik az ember a saját fejével e téren is. Mármost itt a megfelelő alkalom, hogy megkérdezzem tőled – lévén hogy még ez a két kisebbségi közösség is igen ritkán van közvetlen kapcsolatban egymással kulturális téren –, a multikulturalizmusról szóló tarka mesével ellentétben mit kellene tudni a jelenlegi vajdasági szlovák (adott esetben alternatív) kultúráról?
Az alternatív kultúra magában véve nemzetek feletti és egyetemes, ezért ritkán esik róla szó nemzeti szövegkörnyezetben. Ami a vajdasági szlovákok alternatív kultúráját illeti, ez néhány individuum működésével ki is merül. A témával kapcsolatban elkerülhetetlen a Nový život magazin említése, ami egy igen nagy hagyománnyal bíró kiadvány, és ugyanakkor nyitva áll a „kicsit másmilyen” művészeti megnyilvánulások előtt is, illetve a Vzlet ifjúsági magazin, ami az utóbbi időszakban viszonylag elég nagy teret szentel az alternatív zenének és a képregény világának. Az alternatív művészettel kapcsolatban jelentős személy Jaroslav Supek (1952–2009), aki nagymértékben hozzájárult az itteni (neo)avantgárd multimediális művészeti produkcióhoz, illetve Jozef Klátik vizuális művészt érdemes még megemlíteni. Az alternatív képregény terén működők közül Dušan Durmant és Ivana Vereskit említeném. Ami a multikulturalizmus témáját illeti, egyetértek abban, hogy a téma, bizony, el van koptatva, és nemigen tudnánk példákat felhozni a vajdasági kisebbségi kultúrák közötti együttműködés teréről. Egy idevaló, érdekes példát azért mondanék: 2013-ban megjelent egy válogatás CD, amit közösen hozott létre két kisebbségi ifjúsági magazin, a szlovák Vzlet és a ruszin Mak. Ez bemutatta e két vajdasági kisebbség aktuális zenei színterének a résztvevőit. A lényeg, hogy sokkal többet kellene dolgozni a közös együttműködések megvalósításán!
Az interjú elkészítésének ötletét a fanzinod legújabb számának elolvasása adta. A Black Syrup kitűnő példája annak, hogy hogyan lehet egy független kiadvány lebilincselő, szerteágazó és kitűnően megszerkesztett. Élvezet volt lapozni. Állítom, hogy érdekesebb néhány hasonló, „nem független” vajdasági kiadványnál. Mesélj röviden a szerkesztéspolitikádról.
Örülök neki, ha tetszett a legújabb szám. Egyébként én is újságíró vagyok, ezért a fanzinszerkesztés folyamata is afféle természetes folyamat nálam. Nem hiszem, hogy valamilyen különösebb „szerkesztői politikáról” lehetne beszélni ezzel kapcsolatban, az alapszempont, hogy ne foglalkozzanak a szövegek a mainstream kultúrával. Túlnyomórészt olyan zenekarokra és hasonló művészeti projektumokra összpontosítok, amik nekem személy szerint érdekesek, miközben nem lehet róluk olvasni más kiadványokban. Az új számban a Trobecove krušne peći, a Borghesia, az Arma Agharta, a Kajkut, a Combineharvester, a P.S. Stamps Back és a Lenz zenekarokról, művészekről lehet olvasni. Emellett egy kisebb részt szentelek más művészeti megnyilvánulásoknak is, mint amilyen a képregény vagy az illusztráció stb. Az első két Black Syrup-számot kb. tíz évvel ezelőtt jelentettem meg, majd egy óriási szünet után elhatároztam, hogy a harmadik számot is kiadom, talán épp a fentebb említett hasonló kiadványok hiánya miatt, a mai virtuális, instant kultúrával szemben.
Vannak-e terveid a következő számmal kapcsolatban? Hol szerezhetik be az érdeklődők a harmadik számot?
Jelenleg még nem tervezem a következő számot, úgyhogy az idén még biztosan nem fog megjelenni. Az aktuális szám iránt érdeklődők felkereshetnek a következő címen: blacksyrupzine@gmail.com.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá