Amikor kitaláltam, hogy elutazom Ázsiába és Kanadába, első lépésként megszámoltam a pénzemet. Aztán elkezdtem tervezni az utat. Számba vettem a buktatókat. Elgondolkodtam a veszélyeken. Elolvastam a konzulátusok bejegyzéseit az országuk állapotáról. Megnéztem, hol lehet spórolni. Megnéztem, hogyan tudok vízumot szerezni. Elkezdtem fórumokat követni… És még így is sok esetben hajszálon múlt, hogy nem buktam el valami oknál fogva. A jó tervezéssel a munka nagy részét letudjuk, azt mondják az okosok. De mi van akkor, ha nem várt dolgok történnek csőstül, és ráadásul külföldön? Ezt a mellékelt kép válaszolja meg a legjobban.

Mire van mindenképpen szükségünk egy hosszabb utazáshoz?

A hátizsák

Mi, utazók, többnyire szörnyetegnek hívjuk a táskánkat, és ez sokat elárul a hozzáj kapcsolódó érzelmeinkről. Ha pontosak lennénk, Szeretett Szörnyetegnek hívnánk őket, de az túl macerás megnevezés. Ez egy igazi se veled, se nélküled kapcsolat, hiszen a táskánk nélkül olyanok vagyunk, mint a meztelencsigák. Minden, ami a miénk, ami az életben maradásunkhoz szükséges, és ami az otthonhoz fűz, az a hátunkon van – ha kell, ha nem. Én sok mindent elajándékoztam az utam során, de sok mindent vennem is kellett – pl. nyári ruhák helyett télieket kellett beszereznem, cipőre is szükségem lett, így a táskám sosem volt csak félig megtöltve. Még az indulásom előtt egy 42 literes Osprey-t vettem, ami többnyire 15 kilogrammot nyomott. Szingapúrban úgy éreztem, hogy meg sem tudom megmozdítani abban a legyengült állapotban, ahogy az országba értem. Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha nomádban nyomom végig – valószínűleg feladtam volna ahelyett, hogy a hátamra veszem a házamat. Nem vittem magammal se sátrat, se gázpalackot, és nem kellett vizet se cipelnem, ahogy a Vadon című film Cheryljének kellett, de néhány óra séta után így is nagyon nehéznek találtam a Szörnyet. El sem tudom képzelni, milyen lehet, ha még ennél is nagyobb súlyt kell napokon, hónapokon át cipelni hóban és sivatagban. Aki szeret utazni, és nem látta még a Vadon című filmet, mindenképpen pótoljon! Másik kötelező „néződmény” az Into the Wild. Ez a két film vagy kirugdos a csigaházadból, vagy nagyon megijeszt – és jó még utazás előtt rájönni, hogy melyik verzió áll közelebb hozzád.

A Szörnyhöz fűzött érzelmeim ellenére, ha megint utaznék, akkor valószínűleg bőröndöt vinnék magammal. A hátizsák az olyan utazóknak való, akik nagyon sokat vannak terepen, többnyire nem városban tartózkodnak, és sokat stoppolnak. Persze a hátizsák össze is köt – sokszor így ismerik meg az utazók a másikat, pl: te is Osprey-es vagy? (megtörtént eset), de nem mindig éri meg a cipekedés egy plusz kapcsolódási pontért.

A cipő

Biztos sokan fogjátok a fejeteket, hogy most tényleg ilyen alap dolgokról írok, de higgyétek el, hogy egy teljes utazást el tud rontani egy rossz táska és egy rossz cipő. Egy olyan lábbeli, ami nem kényelmes, nem vízálló, nem fogja a lábadat, nem szellőzik, a következőket okozza: lassúság, felfázás, megfázás, sántikálás. Nem ér annyit az egész. Képzeld el, hogy ott vagy életed városában, és minden lépés fájdalmas. Látsz egy csodás parkot, de vérzik a lábad, és mennél is meg nem is. Sose spórolj a cipőn, ha utazol. Persze, nem muszáj 4 darabot vinned, de jó, ha van valami váltócipőd. Utazás előtt legalább 2-3 hónappal vedd meg a cipőidet, és taposd ki őket. Túracipőnél ne feledd, hogy egy számmal nagyobbat vegyél, ha nem sík terepen leszel mindig. A lábujjaid hálásak lesznek érte.

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria: