Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

Amikor elsétálunk a város egy-egy épülete mellett, talán más sem jut róla eszünkbe, mint egy halom tégla, amiből épült. Nap mint nap elsétálunk olyan düledező ház mellett, ami annak idején éppen egy neves költőnek adott otthont.

Ha a falak beszélni tudnának, és Újvidék valamennyi építményének, esetenként építészeti csodájának megeredne a nyelve, a város új értelmet nyerne. Nemcsak házakról beszélünk, hanem történelmi értékekről, amelyeket vagy magába ránt a föld, vagy a gyors fejlődésnek esnek áldozatul.

Mielőtt Újvidék egyetlen épülettömbbé válna, ahol az utcákba már a nap sem süt be, szeretném felfedni a város titkait, és sokak tudtára adni, hogy mitől is olyan különleges egy-egy bizonyos épület, amely mellett már vagy százszor elhaladtunk, de még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy milyen idős is lehet az adott ház, vagy mi volt eredeti célja, mielőtt az urbanizáció alapos változásokat hozott.

VII. A SVETOZAR MARKOVIĆ GIMNÁZIUM

A ma többnyire Svetinaként emlegetett Svetozar Marković Gimnázium egyike azoknak az újvidéki gimnáziumoknak, ahol magyar nyelven is folyik oktatás. Az épületet 1895-ben építették a Vasúti iskola számára. 1905-ben az épület új arculatot kapott. Ezt úgy kell értelmezni, hogy felhúztak még egy emeletet, valamint hozzáépítettek egy udvari szárnyat, amiben a tornaterem kapott helyet. De ez nem minden. A restaurációt Pekló Béla projektje alapján végezték el. Az iskola új termeket kapott, hármat a földszinten, a már említett tornatermet, öt tantermet az emeleten, új irodahelyiségeket, valamint tanárit.

1919-től fogva az épület adott otthont az Újvidéki Magyar Királyi Állami Gimnáziumnak. Az 1895-ben épült iskola eredetileg kétszázötven diák fogadására volt alkalmas, a munkálatok után viszont a négyszeresére nőtt a befogadóképessége. Napjainkban a diákok száma 1200 és 1500 között mozog. Valaha ebben az iskolában tanult Mileva Marić Einstein is.

Az iskolát Svetozar Marković politikai aktivistáról, kritikusról és filozófusról nevezték el, aki 1846-ban született. A szerb történelem egyik kiemelkedő alakja volt. 1874-ben kilenc hónap börtönbüntetésre ítélték, ennek letöltése során az egészsége jelentősen megromlott. Fiatalon, tuberkulózisban halt meg 1875-ben.

VIII. AZ ANYANYÖNYV-VEZETŐSÉG ÉPÜLETE

Aki annak idején az anyakönyv-vezetőség épületén (Matičarsko zdanje) dolgozott, elképzelése sem lehetett arról, hogy majd egy napon az ő műve válik Újvidék egyik legromantikusabb pontjává, hiszen már évtizedek óta a díszteremben lépnek házasságra a szerelmesek. Egy városi legenda kering arról, hogy miért éppen ez az épület vált az esküvők színterévé. A történet egy apukához vezethető vissza, akinek éppen akadt egy házasságra megért lánya, de sehogy sem tudta férjhez adni, mert a lány fogyatékos volt. Az apa meg volt győződve róla, hogy ha megveszi ezt a csodálatos házat, sikerül férjet találnia szeretett lányának. Ilyen hozománynak természetesen nehéz volt ellenállni.

Az idők folyamán a palota többször is tulajdonost cserélt. A XX. század elejétől fogva Armin Kasović fogorvosé volt, aki alaposan fel is újíttatta. Változásokat eszközöltek a beltérben, bevezették a központi fűtést, valamint káddal rendelkező fürdőszobákat alakítottak ki. A földszinti üzlethelyiségek, az emeleti lakótér, valamint a palotához tartozó, a kíváncsi tekintetek elől elzárt udvar a tulajdonos magas társadalmi pozíciójáról árulkodtak. Egyes szobák plafonjait ismeretlen olasz festők által festett angyalok díszítették. Ma ebből mindössze kettő tekinthető meg. Az épületnek volt egy díszterme is, ahol bálokat szerveztek. A doktor azonban 1922-ben kénytelen volt eladni a palotát. Az épület 1950 óta nincs privát tulajdonban.

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria: