Laurie Anderson: Bright Red – 1994
...azért egy jó csomó meglepetéssel szolgáltak az 1980-as évek zeneileg, ez nem lehet kétséges; a punk és a wave taroltak underground, a heavy vicces volt, a thrash-színtér megcsillantotta, -dübörgette mindazt, amit majd az 1990-esek elején tökélyre visz, a diszkóból kiszűrődő italoszirup pedig felborzolta, ugye, a jóízlésünket – és sorolhatnánk. Pop? Hm. Minimum ellentmondásosak az érzelmeim ezzel kapcsolatban, de hát elsősorban el is kéne dönteni, mi számít popnak. (Na tessék, erre a No Limitben bemixeli az éjjeli robot Samantha Foxot, egy Marley-örököt követően. Touch me now, bastard!) Csöcsmutogatás és nyögésverseny Londontól Genováig és vissza, vagy villámháború New York-ban? (Kései Kispál a rádióban. Váltok Tube-ra.)
Synth-pop?
Elementáris. És elementárisan elidegenítő. Andersont igazából most kezdem felfedezni. Most, hogy előszedtem ezt a régi ismerőst, ezt a fényesen csillámló mélyvöröst. Tudod, vannak ezek a bandák és szólisták, akikbe az első lemez hallatán – nem feltétlenül elsőre – beleszeretsz, aztán ezt a mesterművet pörgeted újra és újra – Blood, Sugar, Sex, Magic; London Calling; Painkiller etc. –, a további műsort is csipázod, de túl sokat nem foglalkozol vele. Nos, nekem valamikor a ’90-esek második félidejében a kezembe nyomták ezt a korongot – kazettán, haha, persze –, és onnantól idáig Laurie számomra ez az egy lemez maradt; nem volt hiányérzetem. Vegytiszta költészet. Ezüstszavakba olvasztott kozmikus jazz! Nem gondolkodsz kategóriákon, amikor valami zeneileg Kraftwerk, szellemiségében Louis Armstrong, lelki vérvonalon pedig Radnóti Miklós. (Lou, te minden bizonnyal értenéd, miről vakogok, R.I.P.)
És itt kell bevallanom, öreg, nemhogy az életmű további részére sem próbáltam rá, de még csak a lélegzetelállító audiovizuális virtuozitás és invenciózusság sem keltette fel a figyelmemet. (Pedig, most látom, mint Fliegauf Dealere, olyan!) Ami életre kelt bennem, mindössze a mélykékbe merülés, az űrazúrban szárnyalás, az önmagunkba költözés. Szőttese szerelembe száműzött.
(Speechless.) It was August. Summer of '82. You had that rusty old car. And me I had nothing better to do. You picked me up. We hit the road. Baby me and you. Mintha csak Nabokov ródmúvijába merülnél újra, nem is értem, mért nem ezt dobták be főcímdalnak, ostoba – jaj, de ostoba – Halivúd, az élet verigúd! Csökönyös, kíméletlen héjanász az aszfalton, ahogy a sas a menyét irhájába mar, és az visszaharap: nincs többé menekülés, róka fogta csuka, egyikőtök sincs már igazából a saját elemében, csak elemelkedtek a nyirkos talajtól, a hidegkéken csábító semmiben feloldódva, együtt, mégis egyedül. Together forever. Gonosz kör, végtelen száguldás. Menyétprém, egy idős hölgy vállát kényeztetve. Ha lazítok a harapásomon, örökre a mélybe, sötétből sötétbe zuhanok.
(Bright Red.) Come here little girl. Get into the car. It's a brand new Cadillac. Bright red. Motelben ébredsz. Ráadásul egy kedves idegennel – akárha önmagadban –, az inged a székemen, fázhattam az éjjel az autós moziban, mért nem szavaiddal melegítesz, jeges újvilági Ikarosz? A motor beizzítva, pattanj fel, bébi! (The Puppet Motel.) Björk és Cave – és még soook más apostol – is erre a kútra járhatott a szomját oltani a Szent Grál nyomában loholtában, Magdolna sikálhatta göcsörtös lábukat a Történet otthonában; de állj!... Égő műanyag. I say, hey honey, take a walk on the wild side. Ennyi volt. Shot down.
...(Speak My Language.) Számháború a halottainkkal. A Vörös-folyón zúdulunk lefelé megereszkedett tutajokon, egy vagyok a millióból; beszéled a nyelvemet?! A zúgók halálosak, a szárnytollaink eláztak, a következő pillanat titok. Hangrobbanás... rest is silence.
(World Without End.) Zuhanás közben lepereg előtted. I remember where I came from. There were burning buildings and a feary red sea. I remember all my lovers. I remember how they held me. Duzzadó csírákkal terhes Kelet, és a Nyugat, ahol véget ért már a világaratás – bukás vagy alkony? Csak tőled függ: hogy miben hiszel. (Freefall.) Már az örök Óceánon sodródik lángoló dereglyéd, égő kezekkel markolva peremét, tekinteted a mélység doboló örvényébe zuhan, mely nem ereszt el soha már. Szabadesés. Értelmét veszti fent és lent. Végvakság. Két szemeden két obulus. Ezen a bárkán ennyi a tagság. Tépd fel harmadik szemed – vagy pörögj tovább az időkerékben. (Muddy River.) És a Bárány vérében elmosatik minden temploma az emberfiának, és az égnek csatornái kövéren megerednek, és mind a folyók vastagon megáradnak, és az embernek fiai mind meglazult eresztékű csónakjaikon reszketnek a bosszúálló föld feletti Ég alatt, ahogyan a víz egyre csak emelkedik és emelkedik. De mi akkor is újrakezdjük! Akkor is megpróbáljuk.
Az almába harapunk. Újra és újra és újra.
...
A se(h)olból a se(h)olba félúton járunk még csupán a korongon. A magas Ég boltozata alatt kifeszített ingó kötélen csakazértis tovalibbensz. Pillantás a mélybe, pillantás a káoszba. Nem is olyan félelmetes, igaz? Hiszen mindannyian azon a tákolt kötélhídon himbálózunk, amelyet a társadalom ver a szakadék fölé. Rózsaszín malacok angyalszárnyakon, Lucy az égen gyémántok között: nincs más valóság. Kapaszkodj, ember, és bízva bízzál. Mert ebben a nyirkos alagútban a hullámvasút, bizony, soha nem áll meg.
Csak az arab dobok hangja és a szentjánosbogarak nyárközépi fénye ád némi útmutatást a rettentő világéjszakában.
Sic transit ratio mundi.
P. S. – Köszönöm, Márta, köszönöm, Mária, Márti és Macika, én drága gardedámjaim, pótmamáim a szeretetben! Köszi, Brian Eno, köszi, Lou Reed! Köszönöm néked is, Elbeszélés Szelleme! Szeretet! Béke! Béke, béke, Ar-rámi, Salóm.
Laurie Anderson
Freefall
You're out on the ocean
And you get pulled down
Freefall to the bottom
Like when you're drowning
Or falling asleep
You get turned around
And when you think you're
Swimming to the surface
You're swimming straight down
Down to the bottom
All the way to the bottom
Secret codes and cryptograms
I'm lost in your words
I'm swimming
We're going down to the bottom
All the way to the bottom
Rapture of the deep
I got your letter
I couldn't read it
It was a cryptogram
Did it say take me with you
Or take me as I am?
We're going down to the bottom
All the way to the bottom
We get turned around
There is another world
Spinning inside of this one
I remember where I came from
There were tropical breezes
And a wide open sea
I remember my childhood
I remember being free
We're going down to the bottom
All the way to the bottom
We get turned around
There is another world
Inside of this one
Rapture of the deep
We're going down to the bottom
There is another world
Spinning inside of this one
0 Hozzászólás
Szólj hozzá