78. rész – Az vagy, amit megeszel
Éjféli muffint morzsolgatok, feneketlen vagyok. Ez a varázslatos fajta, amelynél jobbat egyelőre nem ismerek – az otthonunkban már-már klasszikusnak számító öt fűszeres-tökös-csokidarabkásról van szó (pár évvel ezelőtt „Varázsmuffin” cím alatt már ismertettem a receptjét, ugyanezen rovatban). Kábé egy tonnát le tudnék belőle nyomni, képes lennék belefulladni, ez olyan...
...olyan ősz ízű-illatú, a mézeskalács egyes elemeivel megegyező illat tónusaival a telet harangozza be. Szeretném, ha az esős-ködös, egyre hűvösebb tájat bámulva háborítatlanul merenghetnék egy forró kávé és pár tökös muffin mellett, a szoba melegében. Persze, ez lehetetlen. Háborítatlanság nem létezik két gyerek mellett. Ha házon kívül vannak, akkor sincs nyugalom a fejben.
Meditálni kéne. Határozottan. Jógázni is, persze. És normálisabban enni, pihenni, meg egyhuzamban sokat aludni, lazítani a kölkökkel és kölkök nélkül, és soha, de soha nem dolgozni! Az milyen jó lenne! Alapjáraton a 72 órás napok is rövidek lennének mindenkinek, hát még ha melóba kell menni... Az egész élet elmúlik a nagy rohanásban, a kapkodásban, a lótifutiban. Élvezd, ha ebben Már vagy Még nincs részed, és alakítsd úgy, hogy a magad ura légy, senki más ne garázdálkodhasson a (szabad)időddel!
Most toltam le egy marék, mikróban melegített pomfritot. Ketchuppal. Utálom a gyorséttermi sültkrumplit, frissen sem szeretem, sosem kedveltem. Talán csak gyerekkoromban csipáztam, amikor otthon sütötte anyukám, és sajttal a tetején tömtem be, jó nagyokat mjaccogva hozzá. Ilyen formán először Ildinél, a csodálatos szépségű szomszéd lánynál kóstoltam. Hogy most miért ettem meg, amikor általában kihajítom a kukába? A választ nem tudom. Ami furcsa, hogy viszonylag jól is esett. Sajnáltam kidobni, inkább magamba süllyesztettem. Két lábon járó kukává lettem. Sok minden más ugyanezen okból kifolyólag nem a kukában köt ki. Anya malac takarít (pár valódi malac jól járna nálunk). Ahelyett, hogy normális, esetleg egészséges ételeket enne... (eléggé kétségbeejtő a gondolat-tény, miszerint „azzá válsz, amit eszel”. Szóval… Khm… Szar leszek-vagyok?! Vagy szemét? Vagy csupán disznó?!).
Pedig régen mennyi salátát ettem, meg sok zöldséget, gyümölcsöt! Most örülök, ha sikeresen megtömöm a gyerkőcöket valami többé-kevésbé egészséges cuccal. Anyának mindegy, mitől lesz teli a gyomra, csak ne essen össze, éhen ne pusztuljon. Na, kábé ez van. Gondolom, sok más szülőnél is.
Ha már gyerek, akkor legyen boldog és kipihent, ugye? De legyen jól táplált is, ugye? Sok helyen biztosan kritikus a csemeték egészségestáplálék-befogadó képessége, de gondolom, az édeset mindenki szereti, és ritkán kell könyörögni, hogy elfogyjon a tányérról.
A mai reggeli ajánlatomat hatalmas csillogó szemek fogadták. Almás-zabos palacsintát készítettem. Azaz gofrit, mert gofrisütőben készült. A szív forma hallatára még több lájkot kaptam. Persze, étkezés közben sem kellett kérlelnem senkit, nyomták befelé mézzel, majd eperlekvárral, és azután kértek még és még és méééég, és végül már én könyörögtem, hogy jaaajjjj, ne egyetek már többet, gyerekek! Szóval, mellékelem a kísérleti stádiumban lévő gofrireceptemet, amely sütő híján tökéletes palacsintasütőben is, amerikai pali formában.
Almás-zabos gofri
Hozzávalók:
-
2 nagyobb vagy 3 kisebb alma
-
fél bögre zabpehely
-
1/8–1/4 bögre olaj
-
2 tojás
-
1 csipet só
-
1 púpos teáskanál sütőpor
-
fél teáskanál szódabikarbóna
-
3-4 evőkanál cukor (mézzel, datolyával, banánnal helyettesíthető)
-
1 zacskó vaníliás cukor/fél vaníliarúd kikapart bele
-
fél teáskanál fahéj
-
¾–1 bögre liszt (fele-fele arányban használtam finom és integrális lisztet)
Elkészítés:
A zabpelyhet pár percre beáztatjuk kábé 1,5 deci vízbe. (Abban az edényben, amelyben a tészta készül majd. Víz helyett mehet tej is.) Meghámozzuk a mosott almát, megszabadítjuk a csumájától, magházától, majd elektromos aprítóban megdolgozzuk. Ha több időnk van, lereszeljük. A zab mellé megy az alma, a tojások, a cukor, az olaj és ezt követően az előzőleg elkevert szárazanyagok. Ha a massza nem elég sűrű, mehet bele plusz liszt. Én az állagáról látom, mikor jó, de nem kell idegeskedni, nem nehéz eltalálni (a kanálon ne álljon meg, de ne is folyjon, kábé görög joghurt sűrűség). Ezt követően jöhet a sütés. A gofrisütőbe 3-4 evőkanál cucc, majd lecsuk. Serpenyőben mérsékelt lángon, enyhén olajozott felületen sütjük pár percig mind a két oldalát. A feltét fantázia szerint variálható!
0 Hozzászólás
Szólj hozzá