Ha a dugiszalonna munkásszállón töltött életéről szólna az előadás, akkor ugyancsak rövid lenne, hiszen az otthonról küldött elemózsiára, mint hiénák, ugranak a szobatársak. Pontosabban az ágytársak, hiszen egy vaságy jut három személynek. Maga a díszlet is kiválóan megragadja az előadás lényegét: egy vaságy és egy vécé, mert sokan úgy élnek külföldön az első hónapokban, években, hogy az egész napos munka után csak aludni és vécézni térnek a szállásra, másra nem is lenne idő, még a megkeresett pénz elköltésére sem. Ja, igaz, azt majd itthon, hogy lássa a falu.
Ez csak egy nézet a sok közül, amit felvet A kút nem a kiút című előadás, amit már több mint egy éve játszik a Kosztolányi Dezső Színház. A Kondacs Gergely és Kucsov Borisz által írt szöveg több életutat mutat be, a darabon belül több sorsot kollázsol össze, és mindezt a cowboyok szájába adja, innen ered a western-moráldráma elnevezés. Én is beállok azok sorába, akik dicsérik Kucsov Borisz rendezői munkáját – legutóbbi munkája a korábbi rendezései fölé emelkedik. Ő maga egyik szereplője is a darabnak, mellette pedig Mészáros Gábort és Búbos Dávidot láthatjuk a deszkákon.
Amikor az előadás elején felcsendül a Cotton Eye Joe, azt gondolnánk, hogy közel másfél órán át csak nevetni fogunk a mindenkit érintő, már jó ideje aktuális, sokak számára kényes téma, az elvándorlás és az itthon maradás boncolgatásán. Aztán szép sorban érkeznek azok a poénok, amiknek ha lenézünk a legaljára, a zaccot látjuk sötétleni, és igen, elérkezik az a pont is, amikor a néző a színésszel együtt kanalazza a keserű igazságot. A darab egyik legőszintébb részében két nagyon fontos gondolat kerül kimondásra: az egyik az, hogy lassan már az érzi magát pocsékul, aki itt maradt, mintha ezt szégyellni kéne, ezért magyarázkodni kéne; a másik pedig a kegyetlen igazság, hogy a többség csak ideiglenesen van itt, várja a megfelelő alkalmat a dobbantásra. Itt fontos megjegyezni azt, amit a színészek is kiemeltek, hogy az előadás nem ítélkezik, nem akarja megmondani a tutit, hogy ki cselekszik jól vagy rosszul, egyszerűen csak igyekszik minden oldalról megvilágítani ezt a témát, és ezt tökéletesen csinálja.
Természetesen a külföldi élet szépségei is megjelennek a darabban, vegyük például az itthon folyton hiányzó összefogást, amivel szemben azt látjuk, hogy a nagy Nyugaton a szereplők együtt kanalaznak a vécéből. Habár csak egy mozzanat erejéig, de az internetes kapcsolattartás hátulütői is képviseltetik magukat, mert valljuk be, nem lehet skype-os párkapcsolatban élni, úgyhogy el kell engedni az otthoni kötelékeket, magzatpózba vágni magunkat a vaságyon, ahol a helyhiány miatt esély sincs arra, hogy kinyújtsd a végtagjaidat. Nem férsz bele ebbe a hatalmas gazdag világba, csupán éjszaka van akkora szabadságod, hogy kiengedd a feszültséget, és az öntudatlan állapotban, az álmok kergetőzésében ki mást hívnál segítségül, mint az anyádat, aki több száz kilométerre tőled várja, hogy hazatérj.
A szatirikus előadás olyan elemekkel lett gazdagítva, mint a stand-up, a rap vagy a szemet-lelket gyönyörködtető bábjáték, ami visszautaztat a gyerekkorba. Ha még nem láttad, pótold az élményt!
A színdarab munkatársai Góli Kornélia, Urbán András és Marina Sremac voltak, a dalok pedig Balla István és még sok más szerző munkáját dicsérik.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá