:

Stratégia és taktika

:

Megjelent az Iron Maiden új albuma

 

Szeptemberben nem kizárólag a diákok érkeztek vissza az osztálytermekbe, harmadikán ugyanis megjelent az Iron Maiden tizenhetedik nagylemeze is, Senjutsu címmel. Elődjéhez, a The Book Of Souls albumhoz hasonlóan ez is dupla lemezként látott napvilágot, és a rajongók nem fognak csalódni benne.

Az új album neve Senjutsu, ami japánul annyit jelent, hogy stratégia, taktika. A borítón Mark Wilkinson angol illusztrátor munkáját csodálhatjuk, amin a zenekar legendás kabalafigurája, Eddie szerepel szamurájként egy katanával a kezében, két oldalán pedig a Senjutsu felirat, balról angolul, jobbról pedig japán jelírással. Az albumot 2019-ben vették fel a Legacy Of The Beast turnéjuk szünetében. A 2015-ös The Book Of Souls album megjelenése óta majd’ hat év telt el, ami az eddigi leghosszabb idő két Maiden-lemez megjelenése között. Természetesen ennek több oka is lehetett, hiszen 2015-ben rákos daganatot találtak Bruce Dickinsonnál, aki azonnal alávetette magát a kemoterápiának és a sugárkezeléseknek, amiknek köszönhetően a korai stádiumban lévő rák megszűnt. Emellett a járványhelyzet is visszavetette a zenekar tevékenységét, és rengeteg koncertet el kellett halasztaniuk.

Az album két korongján összesen tíz számot hallgathatunk meg, amivel fejest is ugrunk a több, mint 81 percnyi zseniális zenei utazásba. A zenészek nem fogták vissza magukat, hisz öt percnél rövidebb dal csak kettő akad a lemezen, tíz percél hosszabb viszont három is.

Az album nyitódala egyben a címadó dal is: a Senjutsu nevet viseli. Harcba hívó dobokkal indul, és a harcról és küzdelemről szól. Egy lassabb, visszafogottabb, komor és szinte csüggedtséget sugárzó dal ez, ami azt sugallja, hogy küzdeni kell, akkor is, ha a vereség elkerülhetetlen.

A következő dal a Stratego, ami majd’ ötperces hosszúságával a rövidebb dalok közé tartozik. Itt már nincs meg a korábbi komor hangulat, hisz a dal azonnal a jól megszokott „maidenes” galoppozásba lendül, és abban a tempóban szól végig, amiben a zenekart jól ismerők kényelembe helyezhetik füleiket. Maga a dal egy olyan csatáról szól, aminek a közepén vagyunk, ami nyerésre áll. Valahogy azt az érzést adja át, mint amikor lüktet a vér az ember ereiben, amikor kardot ránt, és a csata hevébe veti magát.

Ezt követi a Writing On The Wall című dal, amihez videó is készült. Az animációs videó egy futurisztikus, posztapokaliptikus világba kalauzol bennünket, ahol megszületik számunkra a Senjutsu album Eddie-je. Maga a dal egyfajta country stílusú intróval indul, majd a fő dallam veszi át a szerepet. Szövegét tekintve azokról szól, akik hatalmi pozícióban vannak, és akik figyelmen kívül hagyják, hogy saját bukásuk elkerülhetetlen, és a kitaszított, semmibe vett tömeg végül visszaveszi a saját kezébe a hatalmat az elnyomóktól. Mindezt a videó is remekül bemutatja, ha valakinek kétségei lennének a dal mondanivalójával kapcsolatban.

A Lost In A Lost World egy több, mint kilencperces dal, amit Steve Harris basszusgitáros írt. Akusztikus intróval kezdődő, lassú dal, ami az őslakos törzsek lemészárlásáról szól. Arról, hogy a még itt élőkben tükröződnek az ősök leszármazottai, akik már rég eltűntek, mert a vérszomjas harcosok elpusztították őket, mégis bennünk él a hagyatékuk.

A Days Of Future Past egy rövidebb, de erősebb, feszesebb szám. Bruce Dickinson igazán kitesz magáért ebben a dalban, ami erős gitár riff alapokon nyugszik. A dal azt a gondolatot járja körül, hogy Isten nem feltétlen a jó fiú, hanem egy narcisztikus pszichopata, aki csak játszik az emberi sorsokkal. A dalszöveg lényegében a Keanu Reeves által a mozivásznon megszemélyesített képregényhős, John Constantine-féle eszmefuttatás újragondolása.

A The Time Machine egy érdekes dal. Egy történetmesélős utazásra kalauzol minket. A szövegét tekintve arról szól, hogy milyen lenne egy időgéppel visszatekinteni az elmúlt korokba. Zeneileg egy egyszerű akusztikus intróval indít, ami szinte csalogat a dal által előrevetített utazásra. Az ezt követő riffek, szólók és Bruce elmesélő éneke elkísér minket a dal végéig.

A dupla lemez második korongjának első dala a The Darkest Hour, ami egyben az utolsó is ezen a lemezen, amit nem Steve Harris basszusgitáros írt. A dal egy igazi rockballada, lassabb, súlyosabb dallamvezetéssel, feszültséget keltő akkordokkal, lélekbe tépő szólókkal. A dal a legsötétebb óráról szól, a napfelkelte előtt, ami után ismét megindul a csata. Mindez egy katona szemszögéből van bemutatva, aki várja ezt az elkerülhetetlen reggelt. Sötét, baljós érzetekkel teli, köveknek csapódó vízmosás hangjával kezdődő és végződő dal.

Az album hátralevő harmincnégy percét Steve Harris basszusgitáros írta, s ez nem kis teljesítmény. A The Death Of The Celts első hangzásra olyan, mintha a az 1998-as Virtual XI albumon lévő The Clansman folytatása lenne. A dal ismét lassú intróval kezdődő, hosszú történetmesélős szám, remek énekkel és szólókkal megtűzdelve. A dal a címéből fakadóan a kelták pusztulásáról szól.

Az utolsó előtti dal a több, mint tizenkét perces The Parchment. Egy jól megszokott csendes intróval kezdődő dal, ami csak viszi magával a hallgatót. Egy sötétebb hangvételű, súlyos dal. Heródes királyról szól, legfőként arról az elhíresült tettéről, hogy a Jézustól való félelméből fakadóan elrendelte, hogy minden két évnél fiatalabb gyereket öljenek meg a királyságban.

A Senjutsu záródala a Hell On Earth címet viseli. Azt a hangulatot idézi, mint a 2010-es Final Frontier albumról hallható When The Wild Wind Blows. Témáját tekintve a háborúról szól. Kicsit hátborzongató, elkeseredett, hisz a háború maga a pokol, mégis valahogy Bruce Dickinson énekében benne van egy kis remény is, ami a végkifejletet érinti.

A Senjutsu egy mestermű, amiben egyik vérbeli Iron Maiden rajongó sem csalódik. Az album többnyire melankolikus hangvételű, amit egyfajta bölcsességből és tudásból táplálkozó tűz hajt. A zenekar zenéje hasonló korú társaiktól eltérően nem csúszik bele az önismétlésbe vagy a zenekar fénykorának hajhászásába. Az Iron Maiden zenéje olyan, mint egy jó whisky, ami az idővel csak nemesedik. Ha a rockzenekaroknak létezik Valhalla, akkor Steve Harrisék már ott ülnek annál a bizonyos asztalnál.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Fábián Bálint
„A sorsom választotta ezt a szakot” Fábián Bálint vagyok Magyarkanizsáról. Szociálismunkás-hallgató. Vízimentő. Zenész. Pálinkafőző.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.simonstapleton.com
Jogi Kar, te drága! DAY 304: MEKK, EGYEM IS AZ OKOS FEJEMET MEG!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Stratégia és taktika Megjelent az Iron Maiden új albuma

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A strand, ahol sűrűn fürdőztünk
Sporhetsztori 103. 103. rész – Reggeliztető munkagép

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szúnyogok – az „új” betegség terjesztői A nyár és a kora tavasz az az időszak, amikor több időt töltünk kinn a szabadban.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Fenella Beach, vagyis a kagylóstrand
Kagylóstrand a farkatlan macskák szigetén Utazós élményeim egy részét a munkámnak köszönhetem, autósport-újságíróként ugyanis békeidőben mé...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Torok Orsolya (fotó: Roncsák Alexander)
Aki választ: Torok Orsolya Torok Orsolya néven 1992 júliusában láttam meg a napvilágot a szabadkai kórházban, a Rák csillagj...

0 Hozzászólás | Bővebben +