Tapasztalataim azt mutatják, hogy a női nem képviselői előszeretettel dobálóznak olyan frázisokkal, mint „ő még nem férfi”, „kisgyerek még”, és mindezt a személy életkorától teljesen függetlenül.

Természetesen nincs egy átfogó szabályrendszer, amely meghatározza azt, hogy mitől válik valaki férfivá, így leginkább a saját véleményemet szeretném megosztani veletek a témával kapcsolatban.

Több lány ismerősömet megkérdezve azt a konklúziót vontam le, hogy az ellentétes nem nagy része egy James Bond-szerű idealizált karaktert állít a férfiasság mintaképének, többek között olyan dolgokat is kijelentve, mint „hordjon karórát”, mindig pontosan tudja, hogy milyen italt szeretne fogyasztani, és az hogyan legyen elkészítve”, „anyagi függetlenséget tudjon nyújtani a családnak”.

Elborzadtam ezektől a válaszoktól, hisz egytől egyig az anyagiasságról szól, vagyis ha ezen az úton indulunk el, oda jutunk, hogy egy férfi akkor férfi, ha van pénze. De hadd legyen meg az a szabadságom, hogy ezt nem fejtegetem tovább, inkább veszek egy 180 fokos fordulatot, és az anyagiaknál mélyebb dolgokban próbálom megkeresni a férfiasság mivoltát.

Véleményem szerint egy férfi legmeghatározóbb tulajdonsága a határozottság, vagyis hogy tudja, mit miért csinál, hogy abból mi következik, és vállalja a tettei következményeit – ez az, amit fiatalon nagyon nehéz elérni.

Bármennyire ósdinak és konzervatívnak hat ez, egy férfinak önellátónak kell lennie az élet minden aspektusában, rendelkeznie kell egy adag problémamegoldó képességgel, hisz a családban is mindig rá fognak számítani, ő lesz, aki oltja majd a tüzet. Tisztelnie kell a nőket, bármi történjék is. Vigyáznia kell a szeretteire, és amennyiben van neki, a családjának kell az első helyen kell állnia.

„Az a férfi, aki nem szakít elég időt a családjára, sosem lehet igazán férfi” – hangzik el a Keresztapa című filmben.

Miután egy csokorba szedtem az egyértelmű közhelyeket, amelyek még akár lehetnének is teljesen igazak, kijelenthetjük, hogy más világot élünk már.

Felesleges beskatulyázni embereket társadalmi normák alapján, szintúgy felesleges olyan „kirekesztő” csoportokat létrehozni, amelyek eldöntik, hogy ki az, aki még csak fiú, és ki az, aki már férfi, vagy hogy éppen ő miért nem.

Ezt nem lehet így megállapítani, és nem is kell, mert minden egyes ember teljes mértékben egyedi – eltérő környezetből származik, más dolgokat élt meg, máshogy gondolkodik, vagy máshogyan viszonyul a körülötte lévő világhoz. Véleményem szerint az embereket egyenként lehet csak értékelni, nem holmi társadalmi csoportba való begyömöszöléssel.

Az őskorból maradhatott ez ránk. Abban az időben természetesen borzasztóan fontos volt egy férfi talpraesettsége vagy testi ereje, de túl vagyunk már azokon az időkön, amikor élet-halál kérdését döntötte el egy „férfi” testi állapota.

De természetesen nem ilyen egyszerű a dolog, a társadalmi elvárások miatt fenn kell tartanunk a látszatot, hogy érzelmileg stabilak vagyunk az élet minden szakaszában, sosem sírunk, és mindig készen állunk mindenre, bármennyire nincs is ez így.

Be kell ismerni, hogy emberek vagyunk, hibázunk, és a hibáknak megvannak a következményei, el kell fogadnunk azt, hogy olykor mentálisan elgyengülünk, meg kell tanulnunk szükség esetén segítséget kérni, és ugyanígy segítséget nyújtani.

Meg kell tanulni mindenkinek megadni az alapvető tiszteletet, nemtől, kortól, bőrszíntől függetlenül.

Gondoskodnunk kell a szeretteinken és a bennünket körülvevő környezeten.

Rá kell jönnünk, hogy a pénz nem minden, ennek ellenére igenis boldogít és hatalmat ad az ember kezébe, egy szükséges rossz a világban.

Tisztában kell lenni azzal, hogy felesleges másokhoz hasonlítani önmagunkat, hisz ahogy korábban írtam, mindenki más.

Az ilyen dolgok összessége nem egy férfit vagy egy nőt ad ki, hanem a legfontosabb dolgot, az embert.

Azt az embert, akik mi vagyunk, a teremtés koronaékszere.