Amikor a boldogságról beszélünk, vagy arról, hogy hogyan találhatjuk meg az élet apró örömeit, esetleg arról, hogy miért érdemes a rossz helyett a jóra koncentrálnunk, akkor óhatatlanul fölvetődik a kérdés, hogy biztosan jó-e az, ha magunkra erőltetjük a nevetést és a vidámságot. A nehéz és fájdalmas érzéseink is a mieink, hosszú távon biztosan nem jövünk ki jól abból, ha nem veszünk róluk tudomást. Ennek kapcsán érdemes beszélni egy kicsit a mérgező pozitivitásról, és arról, hogy hogyan különböztethetjük meg azt a pozitív életszemlélettől.

A mérgező pozitivitás alapvetően egy olyan hozzáállást jelent, amikor kizárólag a pozitív gondolkodást és érzéseket tartjuk elfogadhatónak, miközben elnyomjuk vagy érvénytelenítjük az olyan negatív érzelmeket, mint a szomorúság, a csalódottság vagy a düh. Ez a hozzáállás azt sugallja, hogy minden helyzetben pozitívnak, vidámnak, boldognak kell lennünk, függetlenül attól, milyen nehézségekkel szembesülünk éppen.
Tipikus példája a mérgező pozitivitásnak, amikor valami rossz történik velünk, és ezt elpanaszolva válaszul nem megértést kapunk, hanem csak egy kis biztatást, hogy nézzük a dolgok jó oldalát. Amikor nyakig vagyunk egy számunkra kifejezetten nehéz vagy fájdalmas helyzetben, akkor nem segít rajtunk, hogy „minden okkal történik” vagy, hogy „minden rosszban van valami jó”. A negatív érzéseinket nem kell megtagadni: ér szomorúnak lenni, ér kilátástalannak látni a helyzetünket, és ér utálni a világot magunk körül. Mindössze arra kell figyelnünk, hogy ne ragadjunk bele az önsajnálatba, és a világfájdalom megélése után megpróbáljunk visszaevickélni a felszínre.

Ha gyakran vesznek körül minket olyan emberek, akiknek a mérgező pozitivitása miatt kényszert érzünk arra, hogy a negatív érzelmeinkről tudomást sem véve, megjátsszuk az állandó boldogságot, annak olyan káros hatásai lehetnek ránk nézve, mint az érzelmi elnyomás vagy a mély emberi kapcsolódások hiánya. Ha nem érezzük magunkat megfelelő érzelmi biztonságban ahhoz, hogy kifejezzük mindazt, ami valójában bennünk van, akkor egyedül maradhatunk, hiszen nem oszthatjuk meg az igazi énünket másokkal. Ez hosszú távon negatív hatással lehet a mentális egészségünkre, növelheti a stressz és a szorongás szintjét.

Na de mégis mit tehetünk a mérgező pozitivitás ellen? Első lépésként fontos fölismerni a valódi érzéseinket, legyenek azok pozitívak, vagy negatívak. Fogadjuk el őket, hiszen hozzánk tartoznak. Szeressük magunkat akkor is, amikor éppen nem tudunk megfelelni a saját énképünknek vagy a saját elvárásainknak. Emellett pedig érdemes arra is törekedjünk, hogy mások se szembesülhessenek a mérgező pozitivitásunkkal: tanácsadás helyett, csak hallgassuk meg a másikat, általánosítások és klisék helyett pedig tanuljuk meg elfogadni mások negatív érzelmeit. Ez azt jelenti, hogy ha például egy barátunk nehéz szakításon van túl, ne javasoljuk neki, hogy maradjon pozitív, és inkább annak örüljön, hogy megszabadult attól az idiótától. Ehelyett biztosítsuk róla, hogy ebben a nehéz időszakban is számíthat ránk, például így: „Nehéz időszakon mész most keresztül. Hogyan segíthetek?” Így nem csupán tiszteletben tartjuk az érzéseit, de valódi segítséget is alkalmunk lesz nyújtani a számára.
A mérgező pozitivitás elleni küzdelem azt is jelenti, hogy fölismerjük az emberi érzelmek sokszínűségét és bonyolultságát. Minden érzelemnek, legyen az öröm, szomorúság, harag vagy félelem, helye van az életünkben. Ezek által az érzelmek által jobban megismerhetjük önmagunkat, mélyebben kapcsolódhatunk másokhoz. A valódi boldogság nem azt jelenti, hogy nem veszünk tudomást a sártengerről, amibe huppantunk, hanem azt, hogy miután kisírjuk vagy kidühöngjük magunkat, megkeressük a kapaszkodókat, kimászunk, és lemossuk magunkról a koszt.

Képgaléria: