Az idén lesz 30 éves az egyik legnépszerűbb magyarországi metál zenekar, a Nevergreen. Ebből az alkalomból és a közelgő nagy szülinapi buli alkalmából Matláry Miklóst, a zenekar billentyűsét faggattuk az együttes történetéről.

Az Ámok lemeztől kezdődően egyre fogytak a magyarországi muzsikusok a zenekarban. Akkoriban lett dobos a zentai Szabó Endre, a gitáros pedig a szabadkai Rusić Vladimir. Mi volt az oka, hogy innentől ha új tagra volt szükségetek, inkább Vajdaság felé fordultatok?

– Nem egyszerű egy felállást sokáig stabilan tartani, mindenkinek lehetnek más tervei, más életútja, és emiatt sok kitűnő zenésztől kellett megválnunk. Másrészt 1996-ban én is visszaköltöztem szülővárosomba és újra elhelyezkedtem a Szabadkai Népszínházban hangmesterként. Mivel Bob és én, a két alapító tag, egy idő után visszaköltöztünk Vajdaságba, ahol sok zenészt ismerünk, logikusnak tűnt, hogy a zenekari tagok is odavalósiak legyenek.

Mikor az iránt érdeklődnek, a Nevergreen mely országból való, mit válaszoltok?

– Általában az van a plakátokon, hogy Magyarország – Szerbia. Nehéz ezt meghatározni. Bob Macura és én vajdaságiak vagyunk. És mostanra az összes tag szintén ebben a földrajzi térségben él. Viszont ha azt nézzük, hogy a kiadó és a rajongók többsége magyarországi és erdélyi, akkor a székhelyünk inkább Magyarország. Jelenleg technikailag pedig Szabadka – Magyarkanizsa – Zenta – Törökkanizsa. Földrajzi szempontból egyértelműen vajdasági eredetű együttes vagyunk, és mindenképp a külföldön a legtöbbet elért vajdasági rockzenekar. Persze, Lyty barátom (Lévay Tibor) és bátyja Lévay Szilveszter fényévekkel többet elértek, de nem rockzenekarként.

A zenekar első korszaka az Ősnemzéssel ért véget, amellyel tudtátok tartani a töretlen népszerűséget. Miért került sor mégis pihenőre 2005 és 2007 között, amikor szinte a csúcson voltatok?

– Kifáradt kicsit az együttes. 1994-től 2005-ig folyamatosan, 11 éven át zenéltünk, ez nem kevés idő. Akkor még nem tudtuk, hogy a Nevergreen történetének ez még a fele sem volt, és sok lemez, koncert, vagyis a java még csak ez után következik. Emellett Bobnak is, és nekem is voltak különböző zenei elképzeléseink, amit külön projektekben szerettünk volna megvalósítani.

Hogyan használtátok ki ezt az időszakot?

– A Nevergreen szüneteltetése alatt én megalapítottam az Ámok zenekart, Bob pedig a Green Divisiont. Egy lemezt adtunk ki az Ámokkal, Szent vér címmel, és habár én nem akartam leállítani az együttest, a Nevergreen újraindítása után ez mégis megtörtént. Így sajnos csak egy kitűnő lemezt hagyott maga után ez a formáció.

Az Ámok lemez nem túlzottan tért el a Nevergreen stílusától. Milyen volt a fogadtatása a zenekarnak és lemeznek?

– Én nem mondanám, hogy nem tért el túlzottan. Nyilván nem tudtunk kibújni a bőrünkből Vládóval, de különbségek voltak. A dallamos power-doom metálon volt a hangsúly, és az énekes tenor volt, nem basszus -bariton. Persze ez kívülről valószínűleg máshogy látszik. Elég jól indult a lemez fogadtatása, volt pár koncertünk is, de váratlanul lebetegedtem, ami kiütött pár koncertet, megállt a dolog, leállt a lendület.

A másik érdekes produkció, ami hozzád kötődik, az a Kreaton projekt. Hogyan születtek ezek a szerzemények, és írsz-e mostanság színházi, illetve filmzenét?

– Ezt a projektet Rusić Vladimir barátommal, a Nevergreen és Ámok akkori gitárosával indítottuk. A Kreaton instrumentális, szimfonikus zene, és egy lemez jelent meg, Sacra Monarchia címen, amit a Hammer Records adott ki. Sok színházi, szimfonikus jellegű zeném van a rajta, amit a Szabadkai Népszínház, Kosztolányi Dezső Színház, Udvari Kamaraszínház, stb. számára írtam, illetve egyéb szerzemények. Szerintem az egyetlen vajdasági, színházi zeneszerző vagyok, akinek ilyen jellegű szerzeményeit kiadták CD formájában Magyarországon. Kovács Frigyes, a szabadkai magyar társulat művészeti vezetőjének távozásával viszont egy kommerszebb színházpolitika kezdődött a társulatnál, amelybe az én szerzeményeim már nem fértek bele. Ugyanakkor volt még pár munkám egyéb megrendelőknek. Meg kell említenem mindenképp Szloboda Tibort (aki az Ámokban is énekelt) és annak idején a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója is volt. Az ő ideje alatt is írtam pár előadáshoz zenét a KDSZ részére, köztük a Macbeth előadáshoz is, ami szerintem az egyik legjobban sikerült színházi zeném.

A Kreaton projektben sokan vettek részt. Vajdaságból nézve nem nehéz összekötni a szálakat, de mégis megkérdezném, hogyan jöhettek létre ezek a kapcsolatok annak idején?

– Minden Kreaton projektben szerepelő vendégzenészt ismertünk, baráti viszonyban voltunk velük, így logikus volt irányukba a felkérés. Megemlíteném itt Ana Kostovskát, a macedón színésznőt, aki anno a Leb i sol lemezein is énekelt. A Kreaton projektben az Uči me majko karaj me macedón népzene szimfonikus feldolgozását énekelte, melyben Lajkó Félix is sztárvendég egy hegedűszóló erejéig. A többi tételt Bencsik Tamara – Tami énekelte fel, gyönyörűen áriázva. Mindezek a tételek megtalálhatóak a YouTube-on, Kreaton projekt cím alatt. Köszönet a projektben résztvevőknek utólag is.

Jelenleg van valami formációd a Nevergreen mellett, vagy vége lett ennek a korszaknak?

Kovács „Kovi” Nemes Andor (ex-Firkin) színész/énekessel és Ispán András (ex-Corpus Delicti, ex-Deák Bill Blues Band, Pero Defformero, Divlje Jagode, Bes) basszusgitárossal, zeneszerzővel néhány éve megalapítottunk az Imperium zenekart. Pár dalunk fent van a YouTube-on, többek közt a Nem az, ami megöl című Kalapács-szerzemény átdolgozása, néhány saját szerzemény klippel, szöveges videóval, amiket Baráth Attila színművész készítette. Tervben van egy lemez kiadása is, néhány sztárvendéggel, mint Szijártó Zsolt (ex- Akela, ex- Kárpátia, Mobilmánia) és Saša Friš (Pero Defformero, BES) szólógitárosok. Ugyanakkor Rudán Joe (ex-Pokolgép, ex-P. Mobil, ex- Coda, Totális Metál, Rudán Joe Band) barátommal egy közös Rudán–Matláry-lemezen is dolgozunk.

Visszatérve a Nevergreenhez, miután a zenekar visszatért a szünetről, két kiváló lemezt is kiadott. Ezek voltak az Erős mint a halál és az Új birodalom kiadványok. Utóbbin szerepel a Madonna Frozen című dalának átdolgozása. Hogyan jutott eszetekbe ezt a dalt felvenni és milyen visszajelzéseket kaptatok rá? Nem volt ez kissé sok a konzervatív rajongóknak?

– A Frozen lett az Ámok mellett a Nevergreen legnagyobb slágere, tényleg egyedi módon sikerült feldolgoznunk. Szerintem cseppet sem lett nyálas, még metál füllel hallgatva sem. Az ötlet adta magát, mert ez eleve egy gothic beütésű dal, ami szinte kívánt egy metál változatot és mi átültettük a saját stílusunkba. A dobosunk, Szabó Endre pazar klipet készített hozzá.  Ezt a szabadkai népszínházban vettünk fel, a Puskás Zoltán által rendezett Veszedelmes viszonyok előadás díszletében. A dal felkerült a YouTube-ra is, ahol jelenleg több mint 300 ezres a nézettsége. Ezen a videó megosztó felületen bukkant rá egy DJ, aki Roberto Cavalli világhírű divattervező számára is szerkeszt zenéket. A Frozen átdolgozásunkból készített egy mashupot, ami Robertónak nagyon megtetszett. Ennek köszönhetően a Roberto Cavalli Fall-Winter 2012/2013 divatbemutatón, Milanóban Naomi Campbell Nevergreenre vonult a kifutón. Az teljes divatbemutató megtekinthető a YouTube-on (Roberto Cavalli Fall-Winter 2012/2013 - Milano Moda Donna címen található – a szerk.).

A 2012-es Karmageddon és a két évvel későbbi Vendetta lemezeken megújult a zenekar hangzása és a felállása is. Ekkoriban dolgoztatok együtt Simon Valentina énekesnővel. Hogyan fogadták a rajongók ezeket a változásokat? Terveztek még női éneket a Nevergreenben?

– Tina tulajdonképpen már az Új Birodalom lemezen is több dalban szerepelt háttérénekesként és a Frozenben is ő énekelte a központi áriát. A Karmageddon lemezen aztán nagyobb szerepet kapott, és ez az irány a Vendetta nagylemezen is folytatódott. A rajongók többsége jól fogadta az új szimfonikus színt a Nevergreen muzsikájában. Sokan szerették már korábban is az O Fortuna átdolgozásunkat az Ámok lemezről, és nem volt ez a világ idegen számukra. Persze voltak, akiknek nem tetszett a változás, de nem lehet mindenkinek megfelelni. Miután Tina saját akaratából távozott a zenekarból, voltak rajongók, akik hiányolták. Azóta mi egy keményebb, modernebb vonalra álltunk zeneileg, amihez a női operaszerű ének nem illik, így egyelőre nem tervezünk másik énekesnőt szerepeltetni.

A 2017-es Monarchia album óta csökkent a zenekar aktivitása. Habár jelen vagytok nagyobb zenei rendezvényeken, és rendszeresen van hír rólatok, sokkal kevesebbet hallani az együttesről. Mi az oka ennek?

– Egyszerű. Bob Macura családostul Németországba költözött élni és dolgozni – hozzávetőlegesen további félmillió szerb állampolgárral együtt. Emiatt elég problémás lett a koncertek leszervezése, de nem adjuk fel. Ami a jövőt illeti, próbálunk egy olyan tervet készíteni, ami lehetővé tenné a gyakoribb koncerteket. Minden évben van néhány fellépésünk nagy fesztiválokon, olykor önálló, vagy más baráti zenekarokkal közösen, mint a Moby Dick, vagy a Dalriada. A Nevergreenre továbbra is van igény, ez látszott a legutóbbi Rockmaratonos fellépésen is, ahol teltház volt a koncertünk alatt.

Mi is jártunk ott a szerkesztőségből, és ezt alá tudjuk támasztani. Rég láttunk titeket ilyen jó formában. Nektek ennyi év után is tud új élményt adni egy koncert? Ég még a tűz?

– Természetesen tud. Én tudom a helyemet a világban. Az én helyem fent van a színpadon, a billentyűk mögött. A közönségért vagyok. Így van ezzel a többi Nevergreen tag is. Egy ilyen koncert feltölti a zenészt, ahogy a közönséget is. Vannak még a politikai manipulációktól eltérő, máshogy gondolkozók. Ez reményt ad. A tűz sosem aludt ki. Nem is fog, amíg élünk.

Amennyiben hihetünk a híreknek, hamarosan érkezik az új Nevergreen-lemez. Erről néhány dalt már hallhattunk is, amelyek felkerültek a YouTube-ra…

– A Miénk a Föld, és a Hideg fém dalokra készített szöveges videót a régi-új dobosunk Szabó Endre. A Hideg fémben feltűnnek a szabadkai Szlancsik Árpád megdöbbentő szobrai, amelyek hűen tükrözik a mai világot. Szembesíteni kell az embereket a valósággal bármilyen is az, és nem egy párhuzamos álomvilágban élni, ahol a politika ringat minket álomba azzal, hogy minden jó. Nem lehet minden jó, egy olyan államban, ahol az emberek fizetését csökkentik és nem emelik, mint az utóbbi időben pár színházban a technikai-irodai szektorban. A munkahelyemen, a Szabadkai Népszínházban fél évvel ezelőtt, egy tucat nélkülözhetetlen technikai szakembernek 20-30 év munkaviszony után lecsökkentették a fizetését majdnem a minimálbérre. Mindezt a jelenleg érvényben levő „szisztematizációra” hivatkozva, amit nem mindig alkalmaznak mindenkire. És ez messze nem minden gond az országban, csak ez az, amit személyesen tapasztaltam. Az egész államban gondok vannak ilyen téren, főleg a kultúrában, de más területeken is.

Visszatérve az új anyaghoz, mikor lát napvilágot, és mit várhatnak tőle a rajongók?

– Tervek szerint november elején jelenik meg az új Nevergreen, a címe legyen egyelőre titok. Ami az új dalokat illeti, lehet, hogy a közönségnek még szokni kell az újabb, nyersebb, keményebb hangzást. A lemez keverését a gitárosunk, Nenad Nedeljković végzi, a felvételek pedig különböző stúdiókban készültek. Ezzel sem leszünk kommerszebbek, de ilyen szempontból sosem voltunk racionálisak, sem számítók. A lemezbemutató november 9-én lesz a Barba Negra klubban, ahol barátainkkal, a Dalriada és a Dying Wish zenekarokkal lépünk fel közösen. Ez lesz a Nevergreennek a 30 éves jubileumi, a folk metál Dalriadának pedig a 20 éves ünnepi fellépése.

Mivel a zenekar az idén ünnepli harmincadik születésnapját, talán aktuális megkérdezni, hogyan értékeled a Nevergreen eddigi munkásságát? Utólag visszatekintve látsz valamit, amin változtatnál?

– Mindig van, amin az ember változtatna utólag, de így hozta az élet, ez volt megírva. Lehettünk volna sokkal népszerűbbek, vagy maradhattunk volna olyan népszerűek, mint az 1997 és 2004 közötti korszakban. Nem csak tőlünk függött persze, hanem a különböző zenei folyamatoktól, valamint a szerencsétől. De sosem adjuk fel. Ez egy küldetés.

Ennyi év után mi az, ami még hajt benneteket, és lehet-e tovább újat álmodni a Nevergreen történetben?

– Nem álmodni kell, hanem dolgozni, lemezeket felvenni, koncertezni. A rockzene szeretete, a küldetéstudat meghatározó mindegyik zenekartag életében. Nem lehet abbahagyni, csak ha nagyon súlyos okod van rá. Ahogy mondtam, mi tudjuk a helyünket a világban, és az a színpadon van. Mert a rock nem csak zene. Annál sokkal több. Életfelfogás, életstílus, lázadás, küldetés, dac a jelenlegi világgal szemben. Így valahol politika is. Non Omnis Moriar.

(Vége)

Képgaléria: