A Thy Catafalque zenei világa és sikertörténete mostanra már sokak számára ismerős lehet. Az élő zenekar létrejötte óta Kátai Tamás munkássága iránt felpezsdült a közönség érdeklődése, ő maga pedig továbbra sem szűkölködik a zseniálisabbnál zseniálisabb ötletekben. Az idén novemberben debütált az új anyag XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek címmel, nem sokkal a megjelenése után pedig záporoztak, mind a hazai, mind pedig a külföldi elismerő vélemények.

Már a Düreres buli bejelentését követően hihetetlen gyorsasággal fogytak a jegyek, és az esemény mindkét napra nagyon hamar teltházas lett, ez pedig nem egyedi eset. Ugyanígy töltötték meg a Magyar Zene Házát, az A38-at és az Akvárium klubbot is kétszer, ha csak a magyar színteret említjük.

PÉNTEK: SAOR, THY CATAFLQUE

Pénteken a Saor, egy skót atmoszferikus folk black metál zenekar indította a bulit. A fődalszerző, Andy Marshall egyszemélyes projektjének élő felállását láthattuk a színpadon. Ő maga a basszusgitár és ének szekcióért volt felelős, mellette pedig két gitáros, egy dobos és egy népi hangszeres varázsolt zenéjével epikus hangulatot az estébe.

Dallistájuk szinte minden anyagukat érintette, illetve a még meg nem jelent Amidst The Ruins albumról is felcsendültek számok. A vidám és léleksimogató misztikus kelta dallamok mellett tarolt a tekintélyes black metál zúzda is, bár szerintem a Saor az a zenekar, amelynek az előadása élőben sokkal hatásosabb, mint felvételen.

Majd elérkezett a várva várt Thy Catafalque, amely négy énekessel és négy hangszeressel ismét hatalmas koncertélményt nyújtott a közönségnek. A dallistájukban a sokak által kedvelt 2011-es megjelenésű Rengeteg album dalai, illetve az új albumról néhány válogatott mű szerepelt. Az intró, a Szíriusz felcsendülése után a zenészek egy új dimenziót nyitottak a hallgatóság számára, amely egy szebb világot tárt elénk.

Nehéz kiemelni külön pillanatokat, hiszen a zenészek végig prémium színvonalon teljesítettek a színpadon. Dudás Gábor (ex-Reason) gyönyörű és erőteljes hangja betöltvén a teret sokszor okozott katartikus pillanatokat, például a Kék ingem lobogó előadása közben. A 14 perces Vashegyeket most hallhattuk élőben először, és érződött a közönségen is, hogy ezt már sokan várták. A Holdkompot sajnos technikai problémák miatt nem tudták eljátszani, de Kátai minden zavar nélkül rendezte az esetet ennyivel: „Ezt majd holnap!”.

A koncert második felében felcsendült egy Omega-feldolgozás is, a Babylon. Nem gondoltam volna, hogy valaha hallani fogok Omega-dalt ennyire metálul megszólalni, de a TC-nek ez is sikerült. Az új anyagról a Piros kocsi, fekete éj, a zúzós és rituális Mindenevő, a Vasgyár, a Ködkirály, és a címadó dal A gyönyörű álmok ezután jönnek csendült fel. A Vasgyár az egyik nagy kedvencem a lemezről, de a közönség reakcióiból leszűrve ez egy új TC-sláger is lett. Ami még hatásosabb, hogy a dalt Kónya Zoltán (Gire) vokáljával hallhattuk a színpadon, aki az eredeti hangfelvételen is szerepel. A hörgése és kiállása kifogástalan volt és megfelelően tahó, ahogy azt a dal megkívánja.

SZOMBAT: SHUM & QUETZAL TIRADO, GIRE, THY CATAFALQUE

A második napot a Shum & Quetzal Tirado nevű magyar duó indította. Zenéjük javarészt sampler effectekből, black metál riffelésből, és némi vokálból állt. Ritmikailag nagyon felkavaró és a hallgatóság is nehezen tudta felvenni a fonalat, de bizonyos követhetőbb részeknek egész jó hangulata volt. Értékelem ezt a fajta zeneiséget, viszont a művészetük nem nekem szól.

Ezt követően zenetörténeti pillanatnak lehettünk részesei, színpadra lépett a legendás, 1995-ben alakult makói Gire zenekar. Sokan már csak legendákat hallhattak a koncertjeikről, ahogy jómagam is. A felállás három tagot számlál: Kátai Tamás (szintetizátor), Kónya Zoltán – Zolcsi (ének, gitár) és Hermann Balázs (basszusgitár), aki csak a koncert kedvéért haza utazott Skóciából.

A zenekar az aktív éveit már maga mögött hagyta, viszont a zentai közönség még hallhatta őket a szintén legendás Zeppelinben 2006 decemberében, a Watch My Dying társaságában. Bár Kátaiék visszaemlékezése alapján a közönség nem nagyon tudta értelmezni a meglehetősen zajos zenét.

Az biztos, hogy a Gire egyik fő jellemzője a zajosság és indusztrialitás, amely mégis társul a varázslatos szinti dallamokkal, ezzel instant libabőrt okozva. Be kell valljam, ez az energia a megjelent anyagot hallgatva nem jött át olyan erőteljesen, mint a koncerten. Annak ellenére, hogy a hangzás nem mindig volt tökéletes, hatalmas energiákat láttam megelevenedni a színpadon. A dallistájukon hét szám szerepelt: Nyártáj, Zöld Zivatar, Törjön testünk!, Bábel, Az őzek futása, Eocén Expressz és Aranyhajnal, utóbbit az eredeti anyagon is szereplő Lédeczy Lambert adta elő élőben. Az biztos, hogy mind a hárman kiváló zenészek és megtiszteltetés volt látni egy Gire-koncertet, főleg ha ez volt erre az utolsó alkalom.

Majd ismét felcsendült a Thy Catafalque intrója és végig hömpölyögtek rajtunk a varázslatos számok. A TC-t többek között az is különlegessé teszi, hogy nagyon sokszínű. A leglágyabbtól a legbrutálisabb szólamokig megtalálni benne mindent. A hörgős számokban Bokodi Bálint szerepel, akiből szinte sugárzik a vadság a színpadon, miközben ezer démont szabadít ki a hangjával. Ezt hallhattuk a Fekete mezőkben, Vashegyekben és a Mindenevőben is, ahol az extrém vokálba Dudás Ivett is betársult.

Fontos kiemelni a gyönyörű női ének összharmóniát, Dudás Ivett és Horváth Martina jóvoltából. A Ködkirályt olyan hatásosan adták elő, hogy libabőr futkosott végig a közönségen, álomszép volt ezt így novemberben hallani. Az élő formáció előnye, hogy egyszerre mind a négy énekes kinn állhat a színpadon, magasztos, dús hangzást biztosítva.

Kátai is láthatóan mindkét nap nagyon élvezte a koncertet, hiszen basszusgitárjával hatalmas energiával tombolt végig minden számot a színpadon. A két gitáros, Vígh Zoltán és Varga Krisztián is kitett magáért, a gitárnak az ő kezükben lelke van, és nagyon tehetségesen keltik életre Kátai dallamait. Sőt Krisztián saját szólót is adott elő Az eső elején.

Ismét szerepelt vendégzenészként Bos Michaela csellista, akinek előadása gyönyörű drámai töltetet adott a koncertnek. Végül, de nem utolsó sorban pedig Szenti Árpád dobmunkája is dicséretre méltó, hiszen feszesen, energikusan, pontosan és hihetetlen erővel ütötte le a bőrökön a legbonyolultabb dallamokat is.

Látszik a csapaton a rengeteg próba eredménye, hiszen együtt nagyon sokat fejlődtek zeneileg. A színpadon pedig észrevehető a közöttük kialakult baráti harmónia és összetartás is.

A legpozitívabb visszajelzés mégis a közönség arcáról volt leolvasható mindkét koncert után. Nehéz is ezután visszatérni a földre. A meghatottság, az erő, a fájdalom, a gyönyörűség, a mélység és a magasság, a természet és rengeteg más megtapasztalása egy zenében – ez a Thy Catafalque. A közönségnek sokat jelentenek ezek a dalok, amelyek a hétköznapokban egy szebb világra nyitnak ablakot. Megannyi dicséret és taps záporozott a zenészek és Kátai felé, amelyre ő csak ennyit fűzött hozzá röviden és tömören: „Köszi!”.

Képgaléria: