Kátai Tamás, a projekt szellemi atyja, olyan művészi vízióval bír, amely folyamatosan megújul, mégis mindig hű marad önmagához. A legújabb album, a XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek, nem csupán egy újabb fejezet ebben a történetben – ez maga a könyv, amelyben minden lap egy külön világ.

A Thy Catafalque egy olyan zenei projekt, amely méltán emelkedett a nemzetközi underground színtér egyik legkülönlegesebb és legismertebb alkotásává. Az együttest 1998-ban alapította Kátai Tamás Makón, és azóta szinte kizárólag az ő kreatív látásmódjának köszönhetően működik.

A Thy Catafalque zenéjét szinte lehetetlen beskatulyázni, hiszen műfajok széles skálájából merít inspirációt. Korai munkáikon a black metál dominált, az évek során azonban egyre inkább előtérbe kerültek a kísérleti elemek, amelyek mára az avantgárd, a progresszív rock, az elektronikus zene, és a magyar népzenei motívumok összefonódásában teljesedtek ki. A zene komplex, mégis befogadható; egyszerre filozofikus és érzelmekkel telített.

A dalszövegek szintén különleges szerepet kapnak a Thy Catafalque világában. Legtöbbjük magyar nyelven íródik, ami nemcsak identitást ad a zenének, hanem költői mélységet is. A filozófiai és lírai megközelítés különleges hangulatot kölcsönöz a daloknak, amit az atmoszferikus hangzásvilág még tovább erősít.

Az első 1999-es Thy Catafalque album, a Sublunary Tragedies, még erősen black metál ihletésű volt, de már itt felismerhetőek voltak az avantgárd kísérletek. Ezt követte a 2001-es Microcosmos, amely az underground körökben vált ismertté, és már nagyobb hangsúlyt helyezett az elektronikus és kísérleti elemekre.

Az áttörést a 2009-ben megjelent Róka Hasa Rádió hozta, amely egyedülálló módon ötvözte a népzenei elemeket és a progresszív hangzásvilágot. Ezt követte a 2011-es Rengeteg, amely teljes egészében Kátai szólómunkája volt, és amely a Thy Catafalque egyik leginkább elismert alkotása lett. Az albumok sorában a 2018-as Geometria már egy könnyedebb, elektronikusabb hangzásvilágot képviselt, míg a legutóbbi anyag, a 2021-ben megjelent Vadak tovább mélyítette a zenei kísérletezést.

A Thy Catafalque legnagyobb erőssége a multidimenziós zenei megközelítés. Az albumok nemcsak zenék, hanem művészi utazások, amelyek során a hallgató egyszerre élheti át a melankóliát, a filozófiai mélységet és a nyers energiát. A magyar nyelvű dalszövegek és népzenei elemek megőrzik az alkotások gyökereit, miközben a globális közönséget is megszólítják.

A legújabb lemez november 15-én jelent meg a Season of Mist kiadó gondozásában. Az album története az álmokból született. De ezek nem egyszerű álmok. Ezek azok a látomások, amelyek egyszerre gyönyörűek és nyugtalanítóak, amelyek elmerítenek és felemelnek. Minden dal egy-egy darabja ennek a mozaiknak, amelyben a sötét black metál hangulatok, a népi motívumok, és az avantgárd zenei elemek olyan természetességgel találkoznak, mintha mindig is egymás társai lettek volna. Ez a lemez nemcsak zene, hanem érzelmi és gondolati utazás – egy tükör, amelyben minden hallgató felfedezheti saját álmait és félelmeit.

Az album nyitánya, a Piros kocsi, fekete éj, azonnal magával ragad. Bakos Attila éneke nosztalgikus emlékeket idéz, miközben az éteri hangulatú dallamok és a lüktető ritmusok egy táncra hívnak, amely egyszerre sötét és felemelő. Innen indulunk egy utazásra, amelyben az Aláhullás zúzós riffjei és a Lydiához lírai szépsége tökéletesen kiegyensúlyozzák egymást. A Lydiához különösen érdekes, hiszen nem csupán egy dal, hanem egy kulturális utazás is: a Quintus Horatius Flaccus által írt vers Radnóti Miklós fordításában jelenik meg zenei feldolgozásként, amit eredetileg a Sebő Együttes adott elő. A Thy Catafalque féle verzió gördülékenyebb, organikusabb hangzású.

A Vakond játékos dallamai és a könnyed, szinte gyermeki hangulat a lemez egyik meglepetése. Ez a szám egyfajta kísérleti terep, amely egyszerre idézi az 1980-as évek elektronikus zenei világát és a progresszív rock szabadságát. Ezzel szemben a Ködkirály, az album leghosszabb és legmonumentálisabb darabja, sötét és katartikus élményt nyújt. A dal felépítése egy igazi mestermű, amelyben a vonós hangszerek és a női vokálok éteri szépsége találkozik a sötét, hörgő férfi énekekkel, miközben az érzelmek szinte kézzelfoghatóvá válnak.

A címadó dal, A gyönyörű álmok ezután jönnek, az album végén helyezkedik el, és mintegy összegzése az egész mű üzenetének. A dal szövege és hangulata egyszerre felkavaró és reményteli, egy emlékeztető arra, hogy az álmok nem érnek véget az ébredéssel; azok a valóságunk részei lesznek. Ez a dal egy híd az éjszakai látomások és a nappali valóság között, amely arra ösztönöz, hogy merjünk hinni az álmainkban, még akkor is, ha azok néha ijesztőek vagy túl merészek.

A Thy Catafalque zenéje mindig is a határok feszegetéséről szólt. A XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek album ezt az elvet emeli új szintre azzal, hogy minden eddiginél változatosabb és színesebb zenei palettát kínál. A népzenei motívumok tökéletes összhangban vannak a modern metál súlyosságával, miközben az elektronikus zenei hatások és a progresszív elemek egy új dimenziót adnak a zenének. Mindez nemcsak a zenei műfajok között húz új hidakat, hanem a hallgatók érzelmei között is.

Kátai Tamás művészete olyan, mint egy időtlen térkép, amelyen minden dal egy új területet jelöl. A népzenei ihletésű tájak, a sötét metál hegységek és az avantgárd zenei városok mind saját történeteket mesélnek. A zenekar tizenkettedik albuma egyértelműen a csúcspontok közé tartozik, nemcsak zenei komplexitásában, hanem abban a mély érzelmi töltetben is, amit minden hallgatás alkalmával felfedezhetünk.

A Thy Catafalque nem csupán egy zenekar, hanem egy külön nyelv, egy kultúra, amelyben a hallgató otthonra lelhet. A XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek arra emlékeztet, hogy a legszebb álmok talán még előttünk vannak. Talán csak el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk megélni őket. Mindenkinek bátran ajánlom!