A Lidérc, a magyar black metál underground egyik kiemelkedő formációja, az idén májusban adta ki a legújabb albumát Profán Mystérium címmel, a Sun & Moon Records és a Total Darkness Propaganda kiadók együttműködésével. A veszprémi – balatonfüredi származású zenészeket a BFBMK Hellfest balatonszepezdi és az Inner Awakening fesztiválok szervezői köreiből is ismerhetjük. Az IAC fesztivál immáron a múlt része, mivel az idén márciusban megtartott 11. volt az utolsó. A kétnapos sötét lélekfrissítésen hazai és külföldi bandákat is hallhattunk, többek között a Lidérc is adott egy kis ízelítőt új anyagából a lelkes hallgatóságnak. A hangosítást érintő zökkenők ellenére egy erőteljes és minőségi koncertet adtak, a vokál pedig élőben szinte jobban közvetítette a dallamok mondanivalóját. Csonka Gábor (G. Caesus) és társai pedig remélhetőleg nehézségek ellenére is folytatják a Hellfest szervezését.
A Lidérc tagjai már 2000 óta meghatározó részei a magyar metál színtér vérkeringésének. Kilián Ágost (Agost K.) gitáros már a Niedergang nevet viselő, magyar nyelvű black metál projektjével is részévé vált a szcénának. Újabban pedig ő lett a görög származású okkult black metál formáció, az Acherontas gitárosa is. Produkciójukat láthattuk az IAC második napján. Továbbá tagja még a Mistcavernnek is.
A tagok művészneveiket többé-kevésbe valódi neveik latinosításával hozták létre, ami igen hatásosan hangzik és passzol a zenéjük középkori hangulatvilágához. G. Caesus gitáros, K. Kazimir dobos és K. Carnarius basszusgitáros pedig a Balaton környéki Infectusból is ismert. Nemrég pedig megjelent egy EP-jük Terra Exitium címmel. A vokálfelelős pedig Comes Listhius, aki a Lepra sorait is erősítette, amiről szintén múlt időben beszélhetünk, mivel lezárta eddigi pályafutását.
Az új album áttekintését érdemes magával a borítóval kezdeni, ami a középkori fametszetek hangulatát kelti életre egy sokkal okkultabb színezetben. A kivitelezés a Hamu és Grafit munkája. Bizarr, ám egy nagyon átgondolt és jól megalkotott fiktív középkori hangulatvilágot teremt számunkra, amit a zene csak tovább fokoz.
Az együttes neve, az ábrázolások és a zene összességében egy koncepció részei, amely idézi a középkor sötét időszakainak misztikus atmoszféráját. A korra jellemző sűrű hiedelemvilágból van mit szemezgetni. A sötét, kínokkal teli pincék mélyétől kezdve a fekete mágia, rituálék, démonok, eretnekek megpróbáltatásai, a rettegés, halál és maga az Ördög is hozzátartozik a szövegekhez, a zenéhez és a dallamokhoz.
A zene hangzása megfelelően hozza a katakombák hangulatát, azonban mégis tisztán és érthetően kivehetők a dallamok. A hangzás minőségi, a hangszerek megszólalása mégis organikus maradt. Az anyag keverése és masterelése a dobos, K. Kazimir keze munkája, és remekül sikerült.
A dallamok lendülete váltakozó, a gyorsabb, darálós részektől kezdve a líraibb, lassabb gitár riffekig. A szólók pedig felemelő mivoltuk ellenére sem rugaszkodnak el túlzottan a koncepciótól. A nyitó szám, a Bacchanalia kellemes dallammal vezeti fel a hömpölygő black zuhatagot, majd a vokál is kellemesen ködösen és elegendő ráspollyal kezd rá. A magas gitárhangzás miatt szépen kivehetők az egyszerű, de kiválóan megírt riffek.
Az ezt követő Zsarátnok (amely délszláv, szerb-horvát eredetű szó és hamvadó parazsat jelent) hangulata pusztító és egy gonosz, átkokkal átszőtt világot idéz.
Majd Az Elkárhozottak szintén lendületes nóta, amit a promóanyagról is ismerhettünk. A meglehetősen fülbemászó riff, amely végigkíséri az egészet, ott is remekül szuperált. A váltásokat követő kitörések pedig igen hidegrázósak, a lírai sötétség és a kirobbanó erő találkozása pedig kifejezetten erőssé teszi ezt a számot.
Az Ekpyrosis torz, sötét és melankolikus gitárriffekkel indít és kissé apokaliptikus hangulatba csap át. Ami nem csoda, hiszen a démonok és a sötétség szellemei itt rászabadulnak az emberi világra.
A Tövisliget az előzővel szemben kissé vidámabban indít, egyfajta utaztató hangulatot csempészve a darálásba. Az utazás hangulata az útkeresést is megjeleníti, hiszen sokan keresik a helyüket a világban és látva a sok nyomort és szenvedést, elundorodnak a léttől. Kívülállóként pedig olyat látnak, amit mások nem vennének észre. Az útkeresés egy téveszmékkel teli világban már a középkor káoszában is kihívásokkal teli volt.
Zárásként a Caprineus viszi tovább a rituális utazást. A vokál kántálásszerű kiállása és démoni hangzása infernális hangulatot teremt és gonosz elvadult igazságokat suttog a fülünkbe. Az elkerülhetetlen pusztulás és az örökkévalóság kérdéses léte közötti évődés önpusztítással társul. Illetve ott a melankolikus remény, hogy végül meglelhető a sötét igazság.
Az album úgy ér véget, mint egy elfeledett, sötét középkori történet, amely rég elveszett igazságokat tartalmaz. A gitárdallamok hallgatása közben észre lehet venni a magyaros töltetet. Ez az a fajta magyarosság, amely nem egyértelmű, de ha a hallgató megfelelően fülel, akkor bizony felismerhető. Ez ráfogható a banda kötődésére a szülőországához és annak történelméhez. A dobok pedig végig feszesen hozzák a megfelelő lüktetést, egyszerűbb témákkal, de mégis zseniális atmoszférát teremtve.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá