Interjú a The Neverlandings zenekarral

Nagy örömmel hallottam, hogy idén a Róka Festre jön a The Neverlandings, hisz végre élőben is meghallgathattam. Ez mindig egy különleges élmény, hisz a banda ilyenkor a valódi arcát mutatja meg.

A The Neverlandings már egy ideje jelen van a zenei színtéren, laza, indie-rock stílusú zenéjével. Eddig csak a különböző streaming platformokon hallottam a zenéjüket és nagyon kíváncsi voltam, hogy élőben milyen lesz a hangzásvilág, milyen energiát adnak majd át a színpadról. Őszintén szólva megleptek, hisz a koncert során egy nagyon magabiztos, könnyed, ugyanakkor mégis profi megjelenése és hangzása volt a bandának. Emellett élőben sokkal grunge-osabb, nyersebb a zenéjük, ami nekem kifejezetten tetszett, ugyanakkor a lassabb, balladaszerű dalaik megőrizték a hangulatukat. Egy remek élmény volt a Róka Festen látni őket. Nagy örömmel beszélgettem Kele Sándor énekessel, Csaba Tamás gitárossal, Szabó Tamás basszusgitárossal, Zsiga Ádám dobossal és Holop Szilveszter billentyűssel.

Június 28-án érkezett az Elon Musk nevű dalotok. Miért pont Elon Musk?

Kele Sándor: A Covid-járvány idején mindig ott maradtam a próbateremben a próbák után és dalokat írtam. Egy alkalommal elkezdtem játszani a billentyűn és volt rögtön egy kis Coldplay-es zongorariff hangzása. Ezt követően gyorsan összeállt az egész. Nem tudom megmondani, miért éppen Elon Musk lett a téma, egyszerűen csak jött a szöveg, vele együtt az énekdallam. Próbáltam egyébként elérni Elon Muskot, de csak a Tesla kelet-európai kirendeltségéhez irányítottak, aztán próbálkoztam az X-en, de ott sem jártam sikerrel. Végül TikTokon küldtem neki üzenetet, ahol kaptam egy „Ok”-t a dalra, de nyilván nem ő válaszolt személyesen. Júniusban terveztük egyébként is kiadni a dalt, és valahonnan rémlett, hogy Elon születésnapja is akkor, június 28-án van, így erre a napra időzítettük a megjelenést, mintegy szülinapi ajándékként. Hívtak is aztán az M2-től, hogy magyar zenekar írt az Elon Musk szülinapjára és hogy menjünk be interjúra, szóval a dal promóciójának jót tett, hogy róla szólt a szöveg, de ez amúgy tényleg csak véletlen egybeesés volt.

Hogyan született meg a dal?

K. S.: Eredetileg egy félperces dalt akartam a TikTokra, de közben kiderült, hogy lehetne akár hosszabb is. Viszont úgy gondolom, hogy fél percben mindent el lehet mondani. Akartam is egy ilyen albumot csinálni, amiben félperces dalok vannak, de aztán rájöttem, hogy nem véletlenül alakult ki az, hogy egy dal körülbelül háromperces. Benne kell tartani a flow-ban a hallgatót, és nem lehet ugyanazt a fél percet ismételgetni állandóan. Engem amúgy mindig nagyon zavart a popzene sémaszerűsége, irtózom tőle, de végül mégis írtam egy ilyen dalt. Ez csak egy gyakorlatnak indult, ugyanerre az akkordkörre két másik dalt is írtam egyébként, az egyik a The Driver, ami még nem jelent meg, a harmadiknak meg még címe sincs. A hangszereléssel sokat szenvedtünk. Azzal, hogy kitaláljuk, milyen legyen a basszus, vagy milyen legyen a gitár vagy a dob. A basszusgitárból is rengeteget feljátszottunk, Tamás is számos gitársávot összerakott a legviccesebbtől a legkülönbözőbbekig. Ezekből válogattunk, ekkor már majdnem összeállt a dal. Viszont attól lett ilyen jó, hogy még mellé lett rakva mindenféle hangeffekt, meg hát tök jól meg lett csinálva az ének és a vokálok is (ezúton is köszönet, hangmérnök-producerünknek Kremán Patricknak).

Mi történt a zenekarral az elmúlt a három év alatt?

Csaba Tamás: Mozgalmas időszak volt. Például voltak tagcserék a zenekarban. Ez mindig azzal jár, hogy meghirdetjük, jelentkeznek, meghallgatjuk őket, megtanulják a műsort, aztán kiderül valamiért, hogy mégsem működik a kémia, és akkor elmennek, mi meg kezdjük elölről az egészet. Ezzel elég sok idő elmegy, de azért írtunk dalokat is, amikből még csak az Elon Musk jelent meg, ehhez van klip, amit Nyulász Melinda rajzolt, de majd szépen sorban jön a többi is.

Ki, hogy csöppent bele a zenekarba?

Szabó Tamás: A Covid-járvány ideje alatt szálltam be, ami azért volt jó, mert tudtunk a dalokra koncentrálni, hisz fellépések nem nagyon voltak. Egy hirdetésre jelentkeztem, ha jól emlékszem. Korábban inkább rockzenekarokban játszottam, úgyhogy ennyiből az Elon Musk nekem kicsit furcsa volt, amiért elektronikus irányba ment el, ugyanakkor tök szimpatikus is. Tehát annak ellenére, hogy korábban rockot játszottam, mindenfélét hallgatok, és nagyon tetszik az, amikor többféle stíluselem vegyül egy dalban.

Zsiga Ádám: Én is hirdetésre jelentkeztem, bár mi Sanyival ismerjük egymást régebbről. Volt korábban egy zenekarom, az Anton Vezuv, amiből már rég kiléptem. Mondjuk így: pályaelhagyó dobos voltam. Most meg pályaújrakezdő dobos vagyok. Tavaly ősszel gondoltam rá, hogy adnék egy esélyt újra a dobolásnak, és azért akartam megkeresni Sanyit, mert próbateremre volt szükségem a gyakorláshoz. Akkor jelent meg a hirdetés, hogy ők meg dobost keresnek.

Holop Szilveszter: Hármunk közül én csatlakoztam a legutóbb a zenekarhoz. 1999 óta élek Budapesten, mártonos voltam. (Márton Áron Szakkollégium, a magyar állampolgárság lehetősége előtt ezt tartották fenn a határon túli, magyar egyetemisták számára Budapesten) Én is egy hirdetés által csöppentem a zenekarba. Meghallgattam az elérhető dalokat a YouTube-on, és azt gondoltam, hogy szeretném megpróbálni. Fölvettem a kapcsolatot Sanyival, aki küldött nekem pár dalt, és kérte, hogy ezekből készüljek föl. Úgy tűnt, hogy átmentem a vizsgán, a tagságom pár hónapja tart, tehát nagyon friss még. Próbálok felnőni a feladathoz, és igyekszem megtanulni a dalokat, illetve belevinni ezekbe a zenékbe a saját kis világomat, elképzelésemet is. De ennek az útnak még az elején járok.

Kele Sándor: Nagyon irigylem azokat a zenekarokat, amelyek gyerekkori haverokból állnak. Nálunk senki nem volt a gyerekkori haverom, de gimnáziumi meg egyetemista se. Hirdetéses alapon zenekart csinálni nem egyszerű dolog, pedig sokan tesznek így. Ahhoz viszont, hogy ez hosszú távon működjön, kell, hogy valami gyökere legyen. Kicsit olyan ez, mint a házasság. Ha nincs meg a barátság és a régi közös élmények, és elmúlik a szerelem a Your eyes című dal iránt, akkor jönnek a szürke hétköznapok, amiket aztán sikerélmény híján meg lehet unni. Mindenesetre úgy látszik, hogy nálunk egyelőre működik a dolog.

A stílus, ahogy mondtátok is, az Elon Musk című dallal elment egy kicsit ilyen populárisabb irányba. Ez az az irány, ami felé szeretnétek elmozdulni, vagy ez csak kísérletezés?

K. S.: Szerintem a zenekar egyik legnagyobb értéke az, hogy változatos. Ez hátrány is abból a szempontból, hogy ha elmész egy blues vagy blues-rock zenekar koncertjére, akkor tudod, hogy mit kapsz. Viszont, ha valaki eljön a koncertünkre, aki szereti az Elon Muskot, akkor lehet, hogy a többi dallal nem tud mit kezdeni, mert azok meg a keményebb indie rock vagy a grunge-os vonalat képviselik. Persze van azért valami, ami ezt a nagyon heterogén műsort összefogja, például az akkordvezetés vagy az énekdallam. Szerintem a nagy változatosság ellenére már van egy felismerhető stílusa a zenénknek.

Eljöttetek Vajdaságba fellépni a Róka Festen. Most jártok itt először?

K. S.: A zenekarral nem játszottunk még itt. Más külföldi helyszínen sem léptünk még fel egyébként, ez volt az első határon túli koncertünk. Főként kisebb, budapesti klubokban, mint a Hunnia vagy a Lámpás, játszottunk az elmúlt két évben. Az, hogy mi angolul énekelünk, eléggé behatárolja a lehetőségeket, mert hazai szinten viszonylag kevés olyan angol nyelvű zenekar van, ami nagyobb közönséghez is eljut. Volt régebben egy magyar nyelvű zenekarom, amivel sokkal könnyebben jutottunk ki például a Szigetre, pedig szerintem a The Neverlandings sokkal jobb annál a zenekarnál. 2014-ben váltottam angolra, és már jó ideje tervezem a visszaváltást, de mivel sokáig nem hallgattam magyar zenét, nem tudok írni magyar szöveget sem. Pont a magyar szövegek, meg a zenei környezet megismerése miatt, mintegy kötelességből, már két-három éve elkezdtem a kortárs magyar könnyűzenét hallgatni, és magyar szövegeket írni. Sokkal könnyebb lett volna ez az út, ha az ember egyből magyarul fog bele, csak hát a dalszerzés során elkezded az angol halandzsát, amiből sokkal könnyebb egy többé-kevésbé megfelelő angol szöveget kerekíteni. Azt hiszem, én azért nem tudok jó magyar dalszöveget írni, mert a mai magyar dalszövegek többsége nem tetszik, tisztelet a néhány kivételnek. A magyar alter zenekarok többségénél látok egy kényszeres jópofaságot, egy vicces megfelelési kényszert, meg maguk a témák is nagyon behatároltak.

Milyen élmény volt a Róka Festen fellépni? Terveztek-e visszatérni a jövőben?

K. S.: A Rókafeszten első alkalommal vettünk részt, és egy nagyon hangulatos, családias fesztivált ismerhettünk meg. A szervezők végig nagyon figyelmesek, vendégszeretőek voltak, és ugyan voltak kisebb zökkenők a szervezésben egy elmaradt koncert miatt, összességében minden nagyon rendben volt. Külön kiemelném a vajdasági közönséget, amely végig együtt élt a koncerttel. A „megcsináltuk a bulit” érzés minden koncerten jó, pláne egy fesztiválon. A koncert után ettünk pljeszkavicát, megkóstoltuk a helyi szilvapálinkát és IPA-t is. Másnap pedig körbenéztünk Szabadkán, megnéztük a belvárost, a zsinagógát belülről is. Jövőre szívesen visszatérnénk Vajdaságba, akár a Malom-fesztiválon vagy a zentai Mojo Clubban is szívesen fellépnénk. Most kezdünk egyébként a legújabb kislemezünk, a még mindig angol nyelvű Stay Alive videoklipjének forgatásába, ami, ha minden jól megy, még az idén megjelenik. Már nagyon várjuk, mert ez egy elég nyers, kemény, az eddigiektől, de leginkább az Elon Musk-tól teljesen elütő, tempósabb dal, amit koncerten már többször játszottunk és nagyon szerették.

A magyar szövegre való visszaváltással kapcsolatban, ha jól tudom, volt, aki már ajánlkozott arra, hogy magyarul ír nektek szöveget. Erről mesélnétek kicsit?

Holop Szilveszter: A tárgyalások folyamatban vannak. Amikor elkészült az Elon Musk című dalunk, összefutottunk Müller Péter Sziámival egy konferencián, és megmutattam neki a dalt. Nagyon lelkes lett és azt mondta, hogy szerinte ez egy rendkívül magas színvonalú dal. Akkor kezdtünk el arról beszélgetni, hogy magyar szöveg vagy angol szöveg, előjöttek a szokásos dilemmák, mint hogy mennyire tud kialakulni kapcsolat a közönséggel egyik vagy másik nyelven. Végül felajánlotta, hogy segít a magyar dalszövegek írásában. Nem szeretné az angol szövegeket lefordítani magyarra, viszont eredeti magyar dalszövegeket nagyon szívesen írna nekünk. Ennyiben maradtunk akkor.

Kele Sándor: Igen, Hujbert Szabival, az egyik legismertebb hazai kortárs dalszövegíróval már egy ideje kapcsolatban állok. Ő többek között a Margaret Island-nek ír szövegeket (pl. az Esőt), meg Péterfy Borinak is. Szabi azt mondta korábban, hogy ír majd nekünk is szöveget az egyik dalhoz, de egyelőre ez még nem mozdult előre. Én amúgy egy picit tartok attól, hogy egy híres szövegíró ír nekünk szöveget, mert elvesztheti az önazonosságát a dal és a zenekar. Nyilván ezek a dalszövegírók profik, tehát megismerik a zenekar profilját, esszenciáját és arra próbálnak valamit írni, vagy van egy történetük és témájuk, és azt helyezik a banda zenei világába. Mindenesetre nehéz, sőt nagyon ritka az, amikor ilyen Presser (Gábor)–Adamis (Anna), vagy Elton John meg (Bernie) Taupin féle, hosszútávon is jól működő együttműködés jön létre. Persze, vannak a szövegíró zenész párosok, amikor pont olyat ír a szövegíró a zenésznek, mint Cseh Tamás esetében Bereményi (Géza). Az ilyen nagy egymásra találások, azok nagyon jók. Jó lenne egymásra találni egy magyar nyelvű szövegíróval, ez jót tenne a zenekarnak. Bízom benne, hogy összejön a magyarra váltás, mert szerintem ahhoz, hogy életben maradjon, hogy szélesebb körhöz eljusson a produkció, ezt meg kell lépnünk otthon.

Honnan merítesz ihletet? Milyen szerzők, zenekarok vagy könyvek, filmek vannak rád hatással?

K. S.: Minden hatással van rám. Előfordul, hogy meghallok egy szomorú hírt, és nagyon megérint. Múltkor megnéztük a Mission Impossible 4-et, és ahogy Tom Cruise mászott fel a Burj Khalifa toronyra, közben hallottam a Mission Impossible szokásos zenéjét. Hirtelen beugrott a Climbing című számunk alapja. Onnantól már nem is a filmre figyeltem, hanem arra, hogy ez a dallam megmaradjon bennem, talán még a telefonomra is feldúdoltam a moziban a film közben, utána pedig otthon megcsináltam belőle a demót. Rengeteg ehhez hasonló, teljesen véletlenszerű ötletet rögzítek, többnyire telefonnal.