A háborús Japán

Amikor az ember Japánra vagy a japánokra gondol, nem a háború az első dolog, ami eszébe jut erről az alázatos, szolgálatkész és tisztességes népről. Azonban a történelem során Japán számos háborúban vett részt, az alábbi cikkben csak néhány más országgal vívott háborúja kerül górcső alá, egy meglehetősen hosszú és vértől fröcsögő rögös utat mutatunk be, amely végül elvezetett a pacifizmusig.

„KI ÁZSIÁBÓL, BE EURÓPÁBA!” – AZ OROSZ–JAPÁN HÁBORÚ

Japán és Oroszország már a 19. század végén ellentétbe került egymással, ugyanis a Meidzsi-restaurációt követően a modernizálódó Japán Korea és Kína irányába kívánt terjeszkedni. A Szibériát gyarmatosító oroszok ugyanezt a célt tűzték ki maguk elé. Az 1894–95-ben vívott első japán–kínai háború az 1904-ben kezdődő összecsapás nyitánya volt, miután a győzelemmel Japán uralma alá hajtotta az orosz érdekszférába tartozó Koreát. A Mandzsu-dinasztia felett aratott győzelem után Japán és Oroszország tárgyalásokat kezdett Korea és az ásványi kincsekben gazdag Mandzsúria ügyében, amelyek során Tokió a félsziget megtartásának fejében engedékenynek bizonyult, és 1902-ben egy, az orosz cár számára kedvező szerződést ajánlott. II. Miklós diplomatái azonban úgy gondolták, némi erődemonstrációval akár Mandzsúriánál is többet kicsikarhatnak a japánokból. Ez súlyos hiba volt, hiszen 1902 óta a császárság Nagy-Britannia támogatását élvezte, így aztán az agresszív orosz fellépést válaszcsapás követte, és 1904. február 8-án Tógó Heihacsiró admirális váratlanul megtámadta Port Arthur kikötőjét. Japán komoly helyzeti előnybe került, és a Port Arthur mellett vívott csatában Tógó admirális könnyűszerrel megtizedelhette a csendes-óceáni orosz flottát. Ójama és Nogi tábornokok vezetésével pedig hamarosan megindult a szárazföldi offenzíva is. A Korea és Japán között fekvő szorosban elszenvedett vereség után Oroszország az összeomlás szélére sodródott, így II. Miklós cár békére kényszerült, ami Portsmouthban köttetett meg 1905. szeptember 5-én. Az egyezmény értelmében Oroszország kiürítette a megszállt Mandzsúriát, átadta Port Arthurt és Szahalin déli részét Japánnak, valamint lemondott minden koreai igényéről.

japan

Stössel tábornok találkozása Nogi tábornokkal a japán–orosz háború idején

JAPÁN AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN

Japán 1914-ben az antant hatalmak oldalán lépett be az első világháborúba. Mindenképpen meg akarta szerezni a távol-keleti német gyarmatokat, így a Marianna-, a Karolina és a Marshall-szigeteket, valamint Csingtao német gyarmatvárost Kínába. Ugyanakkor a területi hódítások mellett tovább akarta növelni befolyását Kínában. A háború kirobbanását követően nem sokkal, 1914. augusztus 4-én érkezett egy felhívás Nagy Britanniából Tokióba, amelyben segítséget kértek a császári hadiflottától a Sárga-tengeren és Kelet-kínai tengeren cirkáló német hajók elpusztításához. A brit kérés nem a semmiből jött: a németek ázsiai terjeszkedésétől tartva 1902-ben kötötték meg a japán–angol katonai szerződést, amely 1914-ben még mindig érvényben volt. A japán kormány ezt követően ultimátumot küldött a Német Császárságnak, majd válasz híján augusztus 23-án bekövetkezett a hadüzenet. Az ultimátum szerint a németeknek ki kellett volna üríteniük Csingtao városát. A németek az ázsiai kontinensen mindössze egy nagyjából 550 négyzetkilométernyi területtel rendelkeztek a Santung-félszigeten, ennek a területnek volt a központja Csingtao. A város helyőrsége 1914 októberében mintegy 3700 német katonát és 324 osztrák–magyar tengerészt számlált, fegyverzetük részét képezte 120 géppuska és 90 löveg. A japán hadsereg ezzel szemben közel 23 000 embert vonultatott fel, akiknek 142 löveg állt rendelkezésére, majd ehhez később 1500 angol csatlakozott. A tengeri blokád, a folyamatos ágyútűz és a sokszoros túlerő megtette hatását, november 7-re befejeződtek a harcok. A 3600 német hadifoglyon kívül 56 magyar tengerész és két magyar tiszt is japán hadifogságba került.

MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ: PEARL HARBOR

Az Egyesült Államok és Japán szövetségesként harcolt az első világháborúban, és a későbbi időszakban is rendkívül aktív gazdasági kapcsolatot tartott fenn egymással, a két nagyhatalom viszonya azonban az 1930-as években mindinkább megromlott. Ennek oka a császárság távol-keleti terjeszkedési politikája volt, ami amerikai érdekeket is sértett. Francia Indokína 1940. évi megszállása aztán törésponthoz is vezetett a két ország között, az akciót ugyanis az Egyesült Államok kereskedelmi korlátozásokkal szankcionálta, 1941 júliusában pedig olajembargóval sújtotta Japánt. Ez a lépés Tokió figyelmét az áhított, nyersanyagban bővelkedő délkelet-ázsiai szigetvilágra fordította – Japán nem mert megkockáztatni egy esetleges Indonéz offenzívát az amerikai flottával a hátában, amely 1940 májusa óta Pearl Harbornál, a Hawaii-szigeteknél rendezte be csendes-óceáni főhadiszállását. 1941. december 7-én hajtotta végre a Jamamoto Iszoroku és Nagumo Csúicsi vezette japán flotta híres Pearl Harbor elleni rajtaütését. A hadüzenet nélkül megindított, meglepetésszerű támadás az ázsiai nagyhatalom elsöprő győzelmét hozta, az akcióban részt vevő 354 repülő néhány órán belül elpusztított 4 csatahajót, 188 repülőgépet, valamint 5 másik hajót, ezzel egy időben pedig körülbelül ugyanennyi hadieszközben okozott súlyos károkat. A rajtaütés amerikai részről majdnem 2500 halálos áldozatot követelt, akik közül ezren az első hullám által felrobbantott USS Arizonán vesztették életüket. Az Egyesült Államok olyannyira gyanútlanul várta a december 7-i pusztítást, hogy később olyan találgatások is napvilágot láttak, miszerint Pearl Harbornál Roosevelt elnök szándékosan hagyta veszni a flottát, annak érdekében, hogy a közvéleményt a háborúra hangolhassa. Pearl Harbor mindenesetre így is az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb vereségeként vonult be a történelembe.

Japán 1947-ben új, pacifista alkotmányt fogadott el, majd 1956-ban az ország tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Több évtizeden keresztül Japán hihetetlen gazdasági növekedést tudott produkálni, aminek köszönhetően a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává vált.