„A TETRIS ARRA TANÍT, HOGY NE CSAK A JELENLEGI PROBLÉMÁKAT OLDD MEG, HANEM A JÖVŐT IS TERVEZD ELŐRE.” – ISMERETLEN SZERZŐ, ÁLTALÁNOS FILOZÓFIAI MEGÁLLAPÍTÁS

Szóval a méreteket tisztáztuk (55cm x 40cm x 23cm). De mi is az a minden, amit be kellett pakolni abba a rózsaszín kofferbe?

Minden alkalomra fel akartam készülni. Egy ember, legalábbis ebben a társadalmi rétegben, nem mindennap vág neki egy ilyen utazásnak. Így nyilván minden elképzelhető és elképzelhetetlen eseményre szerettem volna egy megfelelő szettet.

Kezdjük a cipőkkel. Kellett egy magassarkú, egy patika a mindennapokra és papucs a strandolásra. A magassarkú foglalja a legtöbb helyet, így azt voltam kénytelen felvenni. Nem ez volt a legkényelmesebb, de néha áldozatokat kell hozni. Vagyis a kofferben eddig két lábbeli.

Az időjárás nem egy kiszámítható dolog, így egyaránt kellett hosszú- és rövidnadrág is. Gondoskodtam arról, hogy mindegyikből legyen kettő-kettő. Vagyis a kofferben eddig két lábbeli, két hosszú- és két rövidnadrág, meg rögtön ide is csaphatjuk a fürdőruhát.

Felsők gyűjtőnév alatt öt ruhadarab került a kofferbe, aztán akadt mit felvennem edzéshez, de galérialátogatáshoz is. Vagyis a kofferben eddig két lábbeli, két hosszú- és két rövidnadrág, egy fürdőruha és öt felső. Na meg persze a pizsama.

Nyáron útra nem indulunk ruha nélkül. Ebből is pakoltam mindenesetre ötöt, meg ugye ott volt az általam felvett piros overall¹. Vagyis a kofferben eddig két lábbeli, két hosszú- és két rövidnadrág, egy fürdőruha, öt felső, egy pizsama szett, és öt nyári ruhácska.

Én a nyár közepén is tudok fázni, szóval a rakásra került még egy bőrdzseki és egy duksz, viszont a légitársaságokat kijátszva, ezeket nem a kofferbe tettem, hanem inkább felvettem. Hát ki ne akarna nyár közepén két vastag réteget felölteni a gönceire? Viszont a repülőben elég hideg van, szóval nem is volt annyira rossz ötlet. Egészen addig, amíg nem jött rám a pisilés. Azért ennyi mindent lehámozni magamról abban az aprócska kis mosdóban mégsem volt olyan egyszerű.

És akkor még kell számolni az alsóneművel és a kiegészítőkkel. Vagyis a kofferben eddig két lábbeli, két hosszú- és két rövidnadrág, egy fürdőruha, öt felső, egy pizsama szett, öt nyári ruhácska, két táska, bugyik, zoknik, ékszerek, smink, orvosságok, egy neszesszernyi pipere, kevesebb mint 100 ml kontaktlencse folyadék és az ajándék. Ezt a listát látva, azt hiszem ki kell emelni, hogy az mentett meg, hogy vihettem még egy személyes táskát (personal item), na ez nálam a laptoptáska volt, az egér mellett meg ott lapult még a telefonom, az útlevelem, a pénztárcám, a vízumom, a fülhallgatóm, meg egy kis nasi. Vizet nagyon olcsón tudtam venni a reptéren, fél liter valamivel drágább, mint háromszáz dinár... Bár érteném itt ezt a vizes logikát.

Jól meg volt tervezve minden, hogy kombinálni is tudjam a dolgokat. A lényeg az, hogy pakolni tudni kell. Egy halomra dobva a dolgokat rá kellett jönnöm, hogy az a halom nagyobb, mint a kofferem, de végülis mindennek találtam helyet. Pakolásból tarthatnék privát órákat, de inkább megosztok egy pár trükköt, ami esetemben életmentő volt.

Egy, mindig a legnagyobb cuccokat vedd magadra. Repülőben nem árt a plusz réteg, hiszen abban a magasságban elég hideg van. A kabát foglalja valószínűleg a legtöbb helyet, szóval ideális lenne abban utazni. Ha szeretnél vinni magaddal válltáskát, vagy hátizsákot, az nyugodtan kerüljön a kofferbe, de legyen tele! Így csupán egy réteggel több, mert a belső tere ki van használva. Mérlegelj! Ha azt a ruhát az elmúlt két évben nem vetted fel, valószínűleg most sem fogod. Az apróságokat tedd magadra. Egy karóra nem foglal sok helyet, de ha a kezedre rakod, akkor még annyit sem, és dobozt sem kell neki, amibe egyébként a sérülések elkerülésének érdekében tennéd. Napszemüveg a fejedre, és miért ne lehetne minden ujjadon egy gyűrű? Bugyiból ajánlott a tanga, ott eleve kevesebb az anyag, szóval kisebb helyen több is elfér, zokniból meg nyáron nagyon jó a rövid. És senkinek sem lesz naponta három olyan hasmenése, hogy ennyiszer kelljen alsót cserélni, szóval szükségtelen ötször több alsóneműt bepakolni, mint ami normál esetben kell. Smink helyett érdemes otthon szempillát és szemöldököt festeni, aminek köszönhetően egy pár dolog otthon maradhat. A körömlakk az már folyadéknak számít, a lakkleszedő szintén felejtős, így habár nem a legolcsóbb, de jobb megoldás lehet otthon elmenni körmöshöz, és akkor orvosolva van a lakk, a lakkozásra szánt idő, a lakkleszedő, meg a körömápolás problémája. A többit pedig meg lehet venni a Walmartban. Igen, minden problémára van megoldásom, csak ne az én problémám legyen.

Egy kézi poggyász és egy laptoptáska éppen elegendő volt egy két hetes útra. Sőt, visszafelé még befért két doboz juharszirupos keksz is, gesztenye, meg egy üléstakaró az autóba a kutyáknak, a két csomag kutyakeksz mellé. És persze amit elvittem, azt vissza is hoztam. Ezt tartsuk szem előtt. De természetesen, plusz két-háromszáz euró ellenében az ember vihet magával még egy nagyobb bőröndöt is, viszont akkor várni kell a poggyászkiadásra is.

„NE AZÉRT UTAZZ, HOGY ELSZÖKJ A VILÁGTÓL, HANEM AZÉRT, HOGY NE TALÁLJ VISSZA UGYANAZOKKAL A SZEMEKKEL.” – ISMERETLEN

Volt ott egy őrjöngő óceán a két kontinens között, ami felett át kellett röppenni. A turbulenciáról se feledkezzünk meg. Egy hét óránál is tovább tartó repülés várt rám, mielőtt a talpam a tengerentúli talajra léphetett. Ezt elmondom számokban is. Több, mint 7000 kilométert repültem², az út java részét pedig megközelítőleg 10 000 méter magasságban tettem meg, 900 kilométeres sebességgel. El sem hittem, hogy ez velem történik meg. Az annyi, mint körülbelül hétszer elmenni Berlinbe Újvidékről. A tíz kilométer meg olyan sok, hogy nem is értem, hogy egyáltalán minek tartanak bemutatót arról, hogy mit kell csinálni, ha lezuhan a gép, mert azt úgysem élnénk túl, ilyen meg olyan okokból. Nem voltam jó fizikából, de annyi azért megvan, hogy tudjam, otthagynánk a fogunkat, plombával együtt. És ezt mind háromszor olyan gyorsan, mint a világ leggyorsabb autója. És nem, az nem éppen a Fabia, hanem egy Koenigsegg.

Becsekkolás, átszállás, határellenőrzés, repülés... És hogy mi aggasztott a legjobban? Hát a nyomás meg a hét óra repülés. Nem először repültem, de a nyomás most különösen próbára tette a fájdalomtűrő küszöbömet. De csak nem állok neki teljes torokból ordítani egy repülőn? A másik meg... hát igaz is, hogy 25 után az ember már csak öregszik. Megvan az a dalocska, hogy a fejem, a vállam, a térdem, a bokám? Ezt nem azért találták ki, hogy valakinek segítségére legyen megtanulnia a testéreszeket. Nem, nem. Ez a dal csupán arra szolgál, hogy te dallamosan tudd elmondani, hogy hol fáj, amikor a fél négyzetméteres mellékhelyiségben tudod csak elvégezni a dolgod, úgy, hogy még az overallod is le kell venni; lekötve ülsz órákon át magassarkúban, mert az mellőzhetetlen, de több helyet foglal, mint a tornacipő, így azt kellett felvenni. Én ugye így oldottam meg a pakolást két hétre.

Aztán végignéztem egy filmet, meg három részt a Gossip girlből. Próbáltam aludni is, hátha úgy gyorsabban múlik az idő. Útközben már azon is elgondolkodtam, hogy az italt és ételt hordó lengyel légiutas-kísérőknek lengyelül szólok vissza. Ebben is csak a lehetőséget láttam. Amúgy nem beszélek lengyelül, de nagyon meg akartam próbálni kimondani az üveg oldalán lévő „sok pomarańczowy” szavakat. Az lenne a narancsszörp, amit ittam. Bár így visszagondolva, lehet, hogy inkább borozni kellett volna. Az is ingyen volt és sokkal egyszerűbb kimondani, hogy wino, mint azt hogy pomarańczowy. Na, majd következő alkalommal.

Képgaléria: