Sikoly a Kontaktzónában
Fotók: Varga Viktória
Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénysorozat keretein belül a hallgatókat írókkal, költőkkel és kritikusokkal hozza testközelbe, Kontaktzóna címmel. A moderátorok legtöbb esetben a kar diákjai közül kerülnek ki, s ők beszélgetnek a vendégekkel. Élményhelyzetbe hozva ezzel mind a hallgatókat, mind a meghívottakat. Legutóbbi alkalommal, rendhagyó módon, egy folyóirat mutatkozott be. Az évente négy alkalommal megjelenő, muzslai székhelyű Sikoly folyóiratról a szerkesztők egy részével, Csík Mónikával és Sándor Zoltánnal, Lábadi Lénárd és Pásztor Kicsi Gergely beszélgetett.
Ismételten a ,,kék terem” adott otthont a rendezvénynek. A diákok gyülekeztek, a folyóirat számai felsorakoztak az asztalon, és már kezdődhetett is a beszélgetés.
Dr. Csányi Erzsébet köszöntő szavaiba foglalta annak mérhetetlen fontosságát, hogy egy nemzedék kitermelje a saját nemzedéki lapját. Formától függetlenül. Igény van rá. És pont ez az igény az, ami életre keltette a Philost, egy újonnan induló folyóiratot is. Majd a moderátorokhoz került a szó. Lábadi Lénárd a Sikolyban egyfajta neo-avantgardhoz való kötődést vélt felismerni, majd az indulásról kérdezte a két szerkesztőt. Elmondásuk szerint a kilencvenes évek elején hatalmas szellemi tevékenység folyt egész Vajdaságban. Pályázatokon és műhelymunkákon keresztül érintkeztek az értelmiségiek. Hosszú ideig ez jelen volt Muzslán is. Majd a kétezres évek elején változni látszott a helyzet, és ez a változás gerjesztette a folyóirat létrejöttét. Volt szellemi potenciál, így 2004 decemberére össze is állhatott az első szám. Érdekes, hogy egy időben két, teljesen különböző profilú folyóirat indult ekkor, a Sikoly és a DNS. - A kezdeti elképzeléseinket formáztuk, alakítottuk az érdemleges visszajelzések alapján, és így nyerte el a folyóirat a végleges formáját. Igyekeztünk vajdasági költőket és írókat megszólaltatni mélyinterjúkban, de a határon túli kortárs irodalommal is foglalkoztunk fordítóinknak köszönhetően. Sziverinek adósok vagyunk – mondta Sándor Zoltán. - Mi ezt úgy igyekeztünk törleszteni, hogy különböző szemszögekből próbáltuk bemutatni őt, vagy magát a kort. Körüljárni külső szemlélőként. dr. Csányi Erzsébetet például felkértük, hogy írjon nekünk arról, hogyan volt jelent Sziveri a Tanszéken.
Elmondásuk szerint nincs közös terük, amiben dolgoznának. A számítógépeiknek köszönhető a munkafolyamat zökkenőmentessége. A beérkezett szövegeket 5-6 ember osztályozza, és így kerülnek be a folyóiratba. Az évek során mintegy 300 magyar nyelven alkotó, 25 fordító, 60 más nyelvű író munkáinak köszönhetően tudtak fennmaradni. Mindkét szerkesztő alkotói tevékenységét befolyásolja a Sikoly. Azok az impulzusok, amik érik őket a szerkesztés alatt, és amiket nem is feltétlenül szeretnének kiszorítani önmagukból.
Utolsó körüljárandó témaként a folyóirat erős vizualitása került terítékre. Fiatal képzőművészeket is felkértek már. Talán a két legfiatalabb Kónya Miklós grafikus és képregényrajzoló és Munjin Andrea volt. Miklós képregénye be is került egy számba, ekkor egyfajta kanonizálás zajlott egy peremműfajbeli alkotással. Andrea fotóira pedig a KMV-n lettek figyelmesek, és később felkérték az illusztrálásra. A nagyobb vizualitáshoz nagyobb anyagi háttér is szükségeltetne, amivel sajnos nem rendelkeznek. De ettől eltekintve igyekszenek hűek lenni önmagukhoz. A változatossághoz és a pluralitáshoz.
