Jegyzetek a kerekasztal-értekezletről
1979. 04. 25.
Hagyományossá vált már, hogy a Középiskolások Irodalmi Vetélkedőjének döntője után kerekasztal-értekezletre, jobban mondva beszélgetésre gyűlnek össze a diákok, tanárok, újságírók, szervezők – mindenki, akinek valami köze van a KIV-hez. Így volt ez az idén is, s a tanulságokat, észrevételeket, javaslatokat röviden így lehetne összefoglalni:
– Ha valaki is hitt eddig a tizenhármas szám balszerencsét okozó hatásában, végleg fel kell hagynia a babonával, a XIII. KIV döntője ugyanis minden eddiginél jobban sikerült. Amiben még az első vetélkedő szervezői reménykedtek, most végre beteljesülni látszik: az április végi napok valóban a középiskolások ünnepnapjaivá válnak. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy idejében elkészült a becsei Amatőrszínház épülete, tehát végre megfelelő környezetben folyt le a vetélkedő döntője. A szervezőket, a kisebb fogyatékosságoktól eltekintve, minden dicséret megilleti, hiszen a szűkös anyagi lehetőségek szorító körülményei között is kellő méltósággal, ünnepélyesen lebonyolították e nagyszabású művelődési vetélkedő döntőjét. A vetélkedő folyamatossága nem szenvedett csorbát: új lendületet kapott, új távlatokat sejtetett.
– A kerekasztal-értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy szeptember végéig kidolgoznak két jelentős szabályzatot: az új ágazat, a műfordítói vetélkedő részletes szabályzatát, valamint előkészítik a zónaversenyeknek az iskolareformhoz igazodó, illetve pontosabb, részletesebb szabályzatát. Ez magában foglalja azt is, hogy a zónaversenyeken azonos díjakat kell adni, valamint biztosítani kell az általános középiskolákban, valamint a szakirányú tagozatokon tanuló diákoknak a megfelelő arányát. Itt főleg a műfordítói szabályzat kidolgozására van sürgető szükség, hogy a jövőben a középiskolások és tanáraik pontosan tudják, mit is kell tenniük, a környezeti nyelveket kell-e előnyben részesíteni, milyen arányban legyen a világnyelvekről való fordítással stb.
– Kifejezésre jutott az az igény, hogy a bírálóbizottság munkája nyilvánosabbá, demokratikusabbá váljon, s meg kellene találni a módját annak is, hogy a közönség is szavazhasson. Ennek a javaslatnak a részletesebb kidolgozása, illetve megvalósítása szintén a szeptember végén sorra kerülő tanácskozás részvevőire vár.
– Bírálat érte lapunkat is, védnökségünk ugyanis inkább névleges volt. A jövőben nagyobb teret kell szentelnünk a vetélkedőnek, illetve nemcsak a rendezvény döntőjének, hanem az egész akcióknak, azaz az iskolákban, a fiatalokat tömörítő társadalmi szervezetekben, helyi közösségekben stb. folyó önképzésnek, önképzőköri munkának. Ennek érdekében ősztől bevezetjük az önképzőköri rovatot, amelyben rendszeresen beszámolunk a munkáról, az eseményekről, közöljük a munkákat – egyszóval: hozzájárulunk az önképzőköri mozgalom népszerűsítéséhez, bővítéséhez.
– A KIV döntője is bebizonyította, hogy a fiatalok igénylik a játékot, azaz a diákszínjátszók szemléjét, sőt a néprajzi vetélkedőt is. Alaposan meg kell tehát fontolnunk, van-e lehetőség arra, hogy ismét kibővítsük az irodalmi vetélkedőt művészi vetélkedővé, tehát lehetőséget adjunk a képzőművészet, színjátszás, néprajz, komolyzene, plakáttervezés stb. iránt érdeklődő fiataloknak is.
Mindez azt jelenti, hogy az elkövetkező időszakban komolyan fel kell mérnünk a lehetőségeket, s alaposan elő kell készítenünk a XIV. vetélkedőt. A Képes Ifjúság szerkesztősége teljes mértékben eleget akar tenni védnöki kötelezettségeinek, és természetesen minden javaslatot, észrevételt szívesen fogad, hogy a szervezőkkel együtt megvitathassa és érvényesíthesse. Várjuk tehát az önképzőkörök észrevételeit, javaslatait és felajánlásait!
