Egy ismerős hang
A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének döntése értelmében az idén ketten is elnyerték az Év Pályakezdő Újságírója díját, mégpedig Horváth Attila, a Magyar Szó újságírója, és Ficze Tímea, aki az Újvidéki Rádió szerkesztő-műsorvezetője. A bácsfeketehegyi fiatal újságíró az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom szakán végzett, vagyis bölcsész, ami nem áll távol az újságírástól.
Timi, hogy lett a bölcsészből újságíró?
– Ez egy hosszú folyamat volt, ha figyelembe vesszük, hogy már gyerekkoromban foglalkoztatott az, hogy egyszer majd bemondó leszek. Aztán elég gyorsan elterelődött erről a figyelmem, mindig az szerettem volna lenni, ami a nővérem, így ez havonta változott. Középiskolás koromban került ismét a látóterembe az újságírás, ugyanis bekerült a családunkba egy olyan személy, aki újságíróként dolgozik, és gyakran elkísértem őt az eseményekre. Nagyon megtetszett, hogy a munkája során emberekkel kommunikál, fotózik, de valamilyen szinten közben szórakozik is. A gimi végén felvételiztem az újságírói szakra, de nem jutottam be, így a Magyar Tanszékre kerültem. Az egyetem végére körvonalazódott, hogy könyvtáros szeretnék lenni, letettem a szakvizsgát, és el is kezdtem dolgozni az egyetemi könyvtárban. A média szépen visszakúszott az életembe, ugyanis meghívtak vendégnek az Újvidéki Rádió Takarodó című műsorába. Kellemeset csalódtam, ugyanis korábban nem szerettem nyilatkozni, műsorban beszélni, viszont ezúttal nagyon élveztem. Ennek hatására döntöttem el, hogy jelentkezem a rádióba, amint lesz egy üres hely, és erre elég gyorsan sor került, úgyhogy 2017-ben kezdtem el a Takarodó munkatársaként dolgozni. Mivel ez egy éjszakai műsor, tudtam párhuzamosan a könyvtárban is dolgozni, de két évvel később elhatároztam, hogy teljes mértékben a rádió felé fordulok és otthagyom a könyvtári munkámat. Először helyettesítettem az egyik rádiós munkatársat, majd lett saját helyem. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a hivatásom, de nagyon örülök neki.
Hallgatnak rádiót a fiatalok?
– Igen, azt tapasztalom, hogy a fiatalok is hallgatnak rádiót, viszont az én ismerőseim leginkább a zenés műsorokat szeretik, és főként autóvezetés közben kapcsolják be a rádiót. Pont abból kifolyólag, hogy úton vannak, nem is reagálnak a műsorokra, ellentétben az idősekkel, akiknek van erre idejük és lehetőségük.
Milyen pozitívumai vannak a rádiózásnak, mit szeretsz benne?
– Úgy érzem, ez egy abszolút nekem való szakma, mert mindig is kíváncsi voltam, állandóan válaszokat kerestem, és valójában ennek a munkának az a lényege, hogy egy témán belül minél több információt gyűjtsünk össze, megtaláljuk hozzá a legmegfelelőbb alanyt, szakembert, akitől megtudunk valamit, és ezt átadhatjuk az embereknek. Azt szeretem benne a legjobban, hogy az emberekkel való kommunikáció során informálódunk, és ezt az információ-csomagot egy összesített formában átadjuk másoknak. Az utóbbi időben az egészségügyi műsorral foglalkoztam a legtöbbet, és ennek azért örültem különösen, mert érdekel ez a terület. Azáltal, hogy orvosokkal beszélgettem, úgy érzem, hogy sikerült közelebbről megismernem az emberi testet és a működését, ezáltal pedig én is több vagyok, illetve hiteles és pontos információkkal tudok így szolgálni a hallgatóknak, tehát több síkon előnyös az újságírói munka.
