Jogi Kar te drága!
DAY 210: LESZ, AHOGY LESZ
Közelgett a vizsga napja, én pedig igyekeztem megtanulni a választ minden egyes kérdésre, pont ahogyan azt elterveztem. De a hátralévő időből nem lett több, mint ahogyan tudásból sem. Aztán meg már úgy voltam vele, hogy na miiiiiiindegy, amit megtanultam, azt tudom. Amit meg nem tanultam meg... hát így jártam. Legyintettem egyet – egyszerűen nem érdekel. Talán tényleg nem lehet kitűnően megtanulni a választ minden egyes kérdésre. Habár nem is a kérdések tökéletes megválaszolása a célom, hanem az, hogy értelmesen tudjak hadoválni néhány percen keresztül a tízesért. Nem kérek sokat.
DAY 211: AZ EGYETEM AZ ÚJ TEMPLOM
Az egyetem első évében sok szentfazékkal megismerkedtem. Valahogy mindenki vallásos volt. Én meg kilógtam a sorból, félvállról vettem az ilyet. Hova lettek azok az emberek? Mi történt velük és a sziklaszilárd meggyőződésükkel, hogy van isten, és az életünk az ő kezében van, ő rángatja a cérnákat, mi pedig csak bábok vagyunk? Mintha hirtelen mindenki feladta volna a reményt, hogy valami felsőbb erő segít és befolyásolja az életét. Az is lehet, hogy ezek az emberek egyszerűen csak felnőttek, és rájöttek arra, amit néhányan már régóta tudunk. Az egyetem az új templom. Az alkotmány az új biblia. A professzorok az új isteneink. Hinni pedig csupán magunkban kell.
DAY 212: AZ EGYETEM FELKÉSZÍT A SAVANYÚ ÉLETRE
Cukor és egyéb édesítőszerek nélkül iszom a limonádét. Mára szemrebbenés nélkül húzom le az egész pohár citromlevet. Ez jelenti a felkészülést az életre. Előbb a citromhoz, majd a rossz hírekhez tanultam meg jó pofát vágni. Habár azt a magyarázatot sem zárnám ki, hogy éppen az egyetem készített fel a savanyúra, nem pedig a savanyú citrom az életre.
DAY 213: AZ „AWWW” PROFESSZOROK
Egyes professzoroknak vajból van a szívük, és kenyérre lehet őket kenni. Ezek persze a ritkábbak, mint a fehér holló. Azért néha-néha akad egy-egy jótét lélek, aki segíteni akar, és nem azt nézi, hogy minél előbb hazaérjen, miután mindenkit megbuktat már az első válasz második mondata után.
Van, aki nagy karrierről álmodozik, van, aki sok pénzt szeretne... Az én álmaimban minden egyes professzornak vajból van a szíve, és a vizsgaidőszakban olvadozik a nyári melegben.
DAY 214: MUNKAJOG
A munkajog egyik legjelentősebb forrását képezik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által meghozott egyezmények, számomra érthetőbb módon megfogalmazva: konvencije MOR-a. Ezekből meglepően sok van, a professzor pedig természetesen kéri az egyezmények számát és az évet, amikor meghozták őket. Ha-ha. Mi vagyok én, matematikus, hogy ennyi számmal van hirtelen dolgom? Történelemórán nem volt annyi dátum, mint a munkajogi könyvben. Mindebből annyi maradt meg bennem ebből az egész zűrzavarból, hogy Konvencija 87 – sindikat. És én meg vagyok elégedve magammal.
DAY 215: ...AZ EGYETEM? OKTATÁSI JELLEGŰ
Most, hogy egyesek elvárásai szerint már diplomáznom kellett volna 10,00-s átlaggal, teljes erővel készülök a lehetséges kérdésekre. Egyelőre azt gyakorlom, hogy ne forgassam a szememet. Ha ez meglesz, áttérhetek a tökéletes válasz megfogalmazására. Elvégre is, hülye kérdésre még hülyébb válasszal szoktak felelni...
Hogy hogy megy az egyetem...? Miért? Mit hallottál? Ez egy olyan kérdés, amit azelőtt még nem tettek fel nekem! Wow, komolyan meglepődtem! Ezen most egy kicsit gondolkodnom kell. Majd ha előrukkolok a megfelelő válasszal, jelentem. Le lehet rólam szállni. Mintha nem lehetne feltenni az ember lányának más kérdést, csak olyanokat, amik vagy az egyetemhez kapcsolódnak, vagy a házasságkötéshez. Mi van akkor, ha se egyikhez, se másikhoz nincs az embereknek semmi közük...? Ez persze még senkinek sem jutott az eszébe. Miért nem érdeklődik valaki az iránt, hogy tudom-e a sejt definícióját. Vagy Newton harmadik törvényét. Vagy azt, hogy hány kromoszómája van egy embernek.
Évek óta ugyanaz a kérdés. Hogy megy az iskola? Van már fiúd? Csak időközben kicserélték az intézmény fajtáját, meg fiú helyett vőlegényt mondanak. Na de lássuk csak, mit tanultunk: hülye kérdésre hülye lesz a válasz.
