Jogi Kar, te drága!
DAY 124: INDOKOLT ESET
A gyakorlatok mindig két csoportban folynak, és a professzorok utálják, ha valaki nem abban az időpontban jelenik meg, amikorra be lett osztva az ég tudja, milyen rendszerezési elv alapján.
Kivétel erősíti a szabályt: időnként megengedett csatlakozni a másik csoporthoz. A professzor, akinek még mindig nem tudom, hogy a neve Miloš vagy Marko, hiszen azokból aztán talán még több van, mint Milicából meg Jelenából, mindössze egy feltételt szabott. Jó okkal kell rendelkeznie annak, aki nem a számára megadott időben szeretne részt venni a gyakorlatokon. Azt viszont nem részletezte, hogy mitől is jó ok az a jó ok, így hát ravasz jogászhoz méltón, egy kedves kolléga meg is találta a kiskaput.
Előre nem látható következmények miatt nem tudott részt venni a reggeli előadáson. Jobban mondva előre nem látott következmények hatása miatt. Nem is kellett tovább részleteznie ezt a rejtelmesen megfogalmazott mondatot. Mindenki számára érthető volt, hogy mit is rejt ez a mondat – a kolléga képtelen volt behúzni a másnapos fejét az egyetemre. Én pedig azon rágódtam, hogy elég nyomós ok-e az, hogy az egyik gyakorlatom éppen szentestére esik... Hát igen, kétféle ember létezik.
DAY 125: A FAXOMAT EBBE AZ EGÉSZBE!
Tegyük fel, hogy van húsz ember a szobában. A szoba London belvárosában van, és az a húsz ember mind munkát keres. Az említettek közül egy nem beszél angolul, én pedig éppen angolul szólok a néphez. Valakinek a nemtudása, s az amiatt átélt lelki sérelmei nem számítanak diszkriminációnak.
DAY 126: AZ ÚJ SZERB POLGÁRJOGI TÖRVÉNYKÖNYV VS. AZ ÓRAREND MEGJELENÉSE
Haladunk a korral. Valaki kitalálta, hogy legyen rövidebb a szemeszter. Ez annyiból áll, hogy az összes januári előadást és gyakorlatot bele kellett sűríteni a hátramaradt néhány hétbe. Vasárnap azt is megtudtunk, hogy pénteken is van gyakorlat. Múlt pénteken. Mert hát választható tantárgyunk az időutazás.
DAY 127: ISTENEM, HOVA KERÜLTEM?!
Azt mondják, hogy az emberi lény evolúciós remekmű. Istenkém, ennél jobbra nem futja? Mégis mi teszi az embert jobbá a többi élőlénynél? Az az egyetlen tény, hogy ember? Mi teszi az embert emberré? A hüvelykujja? Az van a majomnak is. Vagy éppen az, hogy tud beszélni? Beszélni mindenki tud, de a kommunikáció már nem az erősségünk. Velünk szemben az állatok tudnak kommunikálni, még akkor is, ha nem beszélnek emberi nyelven. De neeem, az ember a legcsodálatosabb teremtmény. Természetesen attól eltekintve, hogy egyszer valakinek el kellett magyaráznia, hogy hogyan fogjuk a kanalat, majd pedig hogy használat után húzzuk le a vécét…
DAY 128: AMIKOR A HATSZÁZ OLDALAS KÖNYV SEM NYÚJT ELEGENDŐ TUDÁST
Szép dolog a jog. Viszont a jog iránti szeretet édeskevés ahhoz, hogy valaki jogásszá váljon. Mindannyian imádtuk a Doctor House-t, mégsem lettünk mind orvosok. Teljesen lényegtelen, hogy valaki ügyvéd, bíró vagy bármi más akar lenni a Jogi Kar diplomájával, szükség van egy igazán széles érdeklődési körre, nyelvtudásra. Eleinte csak a szerb nyelvet kellett megszeretni, no meg egy kicsit a latint is. Hozzá kellett szokni a szerb nyelven való tanuláshoz, a mondatonkénti új szavakhoz. Aztán pedig rátettek egy lapáttal. Mesterséges megtermékenyítés, sztrájk, történelem, adók. Negyedéves vagyok, és még mindig vannak új szavak, amiket az életben nem hallottam, maga a nyelvtudás ugyanis nem mindig elég. Itt érteni kell különböző dolgokhoz. Ügyvéd és bíró szerepébe bújva kell feladatokat oldanom a gyakorlatokon, olyanokat, amilyenek az egyetem után kint várnak a nagybetűs életben. De azt sem tudom, hogyan álljak neki az írásnak, amikor egyes dolgoknak nem tudom a jelentését, mert, mondjuk, nem is érdekelnek. Ahogy egy autómechanikus sem tudja, hogy mi az a modus aquirendi, úgy én sem tudom, hogy mi az a csapszegbiztosító zéger. De néha még ezekhez is érteni kell, hogy megoldódjon egy ügy. Olyan nincs, hogy nem érdekel.
