Ha a falak beszélni tudnának 4.

Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

Amikor elsétálunk a város egy-egy épülete mellett, talán más sem jut róla eszünkbe, mint egy halom tégla, amiből épült. Nap mint nap elsétálunk olyan düledező ház mellett, ami annak idején éppen egy neves költőnek adott otthont.

Ha a falak beszélni tudnának, és Újvidék valamennyi építményének, esetenként építészeti csodájának megeredne a nyelve, a város új értelmet nyerne. Nemcsak házakról beszélünk, hanem történelmi értékekről, amelyeket vagy magába ránt a föld, vagy a gyors fejlődésnek esnek áldozatul.

Mielőtt Újvidék egyetlen épülettömbbé válna, ahol az utcákba már a nap sem süt be, szeretném felfedni a város titkait, és sokak tudtára adni, hogy mitől is olyan különleges egy-egy bizonyos épület, amely mellett már vagy százszor elhaladtunk, de még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy milyen idős is lehet az adott ház, vagy mi volt eredeti célja, mielőtt az urbanizáció alapos változásokat hozott.

VI. GRAND HOTEL MAYER

A Grand Hotel Mayer épülete helyén előzőleg a Zeleni venac kávézó állt, amelyről az első feljegyzések a XVIII. századból származnak, és ezekben úgy említik mint a „kávézó Sava Nikolić házában”. Tulajdonképpen ez volt Újvidék város második legrégebbi kávézója a Turski han után.

A valaha népszerű kávézó a bezárását követően gyorsan feledésbe merült. Maga a szórakozóhely a Hotel Mayerhez tartozott, amelyben jelentős személyek szálltak meg. A szálloda földszintjén lévő „gradska kafana” megütötte a fejlettebb európai városok színvonalát.

1769-ben a Zeleni venac új tulajdonost kapott, s egyre több szolgáltatást nyújtott. Az emeleten három szoba, két kamra és konyha volt található, a földszinten pedig kávézó üzemelt, ahol biliárdozni is lehetett, és akár ötven vendég is kényelmesen elfért.

Az idők során a szórakozóhely tulajdonosai változtak, és az egész Európában dúló forradalom alatt a szálloda épülete jelentős károkat szenvedett. Az 1850-es években sor került a felújítására. Az új Zeleni venac értékét 46 000 forintra becsülték. Húsz vendégszobával rendelkezett, és olyan hírnévvel, ami bevonzotta a tekintélyes vendégeket, közgazdászokat, ügyvédeket, kereskedőket. Nem is csoda, hogy az egymással szemben álló két kávézó egymás riválisai voltak, s nap mind nap folyt a harc a vendégekért.

1887-ben Karl Kont jegyezték tulajdonosként, aki kibővítette a termeket, s ez egyben az

épület terjeszkedéséhez is vezetett.

A XIX. század végéhez érve a szálloda kezdte elveszíteni régi fényét, és a vendégsereg is változni kezdett. Ekkor került sor a régi épület bontására és ennek az épületnek a megépítésére, amit ma láthatunk. Az építkezést Emmerich Mayer finanszírozta, az újonnan megnyitott hotel róla kapta a nevét, s így állt fent 1916-ig, amikor Lazar Dunđerski lett az új tulajdonos. A szálloda ekkor a Sloboda, vagyis Szabadság nevet kapta, és így is volt ismert 1953-ig.

A valamikori Hotel Mayer épülete ma a Vajdasági Bank tulajdonában áll. Az épület felvásárlása után egy több évszázadon keresztül tartó tradíció ért véget. Megszűnt a szálloda, és ma már a kávézónak sincs nyoma. Emellett a bank szükségletei miatt az épület belső elrendezésén is változások történtek.

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható.

Tegek:

Patarica Ildikó vagyok, jogász, állatorvosi technikus, talán egy kicsit újságíró is, de mindenekelőtt az állatok kiábrándíthatatlan rajongója és a nyelvek szerelmese. Vallom, hogy a jó pap holtig tanul, de igazából még nem döntöttem el, hogy mi leszek, ha nagy leszek.

Annak idején tettem egy próbát és elküldtem egy írásom a szerkesztőségnek. Ennek már több mint tíz éve. Azóta a Kifi csapatának egyik állandó tagja vagyok, írásaim pedig rendszeresen olvashatóak a lapban.

Hosszas keresés után a saját élménybeszámolóim írásában találtam meg igazán a hangom. Jobb sztorikat akarva sem tudtam volna kitalálni. Így születtek írások utazásról, színházról, egyetemről, a mindennapok szürkeségéről, vagy éppen napos oldaláról, de a történetnek még közel sincs vége.

Viszonyomat az írással, és annak fontosságát talán Bukowski szavaival tudnám a legjobban érzékeltetni: Vagy papírra veted, vagy leugrasz a hídról.

Galéria